Nem Sipos Pál az egyetlen, aki gyerekeket molesztált

Vadas Judit

2014.09.20.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola egykori tanára, Sipos Pál 25 évvel ezelőtti molesztálási ügye - és hogy ez az ügy már nem vizsgálható, hiszen elévült -, nagy port kavart a Life.hu szerkesztőségében. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy az eset kapcsán egyre-másra kerültek elő a hasonló jellegű – ha nem is ennyire durva – történetek a kollégák saját életéből.

A hosszasra nyúlt beszélgetés rávilágított arra, hogy szinte minden második fiatal találkozott már hasonló esettel a környezetében, kezdve a gyerekek nyári táborokban történő nyilvános levetkőztetéstől egészen a szexuális töltetű megjegyzésekig vagy éppen a taperolásig.

Az egyik kollégánk (31 éves) a következő történettel állt elő

„Dunakeszire jártam általános iskolába. A következő történet ugyan nem a mi iskolánkban történt, de nagy port kavart az egész városban. Az egyik iskola alsó tagozatos tanulói osztálykirándulásra indultak a tanárukkal, aki nem mellesleg az iskola igazgatóhelyettese volt. Miután a gyerekek hazatértek az útról, az egyik kislány a következőket mesélte a szüleinek: «Gábor bácsi azt mondta, hogy olyan játékot fogunk játszani, amiben teljesen meztelenre kell vetkőzni. Azt mondta, most nincsenek korlátok, mert nincsenek itt a szülők.» A felháborodott szülők természetesen azonnal a rendőrségre siettek, ahol kiskorú többrendbeli veszélyeztetése miatt indítottak eljárást a férfi ellen. Mindenkit sokkolt a hír, hiszen Gábor bácsit mindenki szerette, táborokat, barangolásokat szervezett, ahova nyugodt szívvel engedték el a szülők a gyerekeiket, tudván biztonságban lesznek tanáruk mellett. A felesége is az iskolában tanított. Később mind a férfit, mind a feleségét felfüggesztették állásából, ugyanis feltételezhető, hogy a nő tudott férje tettéről. A tanár később vallomást tett, a gyanúsítás ellen pedig nem élt panasszal. Engem azért sokkolt leginkább ez az eset, mert addig, amikor hasonló híreket hallottam, úgy voltam vele, hogy bár szörnyűség, de olyan távolinak tűnik. Ennél a történetnél viszont ismertem az iskolát, szerettem az ottani tanárokat, gyakran jártam oda iskolai rendezvényekre, talán még a tanárral is találkoztam. Nagyon rossz érzés volt tudni, hogy ilyen megtörténhet a közvetlen közelemben. A legjobban talán az aggaszt, ha valaha gyerekeim lesznek, őket hogyan fogom tudni megóvni az ilyesmiről..." – mesélte el történetét kollégánk.

Az esetek többsége soha nem derül ki

Ahogyan már korábban is írtunk erről, az esetek többsége sajnos sosem derül ki, a megfélemlített gyerekek nem mernek segítséget kérni. Az elkövető ugyanis gyakran közeli hozzátartozó, ismerős (apa, nevelőapa, nagybácsi, unokatestvér, iskolai tanító), akiben a gyermek megbízik. Mivel a felnőttnek hatalma van a gyermek felett, beleegyezésről akkor sem lehet beszélni, ha a gyermek nem fizikai kényszer alatt cselekszik. Az áldozat naivitásával és kiszolgáltatottságával él vissza egy nála idősebb (nem mindig nagykorú), nagyobb tudással rendelkező elkövető. Innen ered a gyermekkori szexuális abúzus komplexitása: a gyermek úgy érzi, hogy beleegyezett a történtekbe, ezért cinkosnak érzi magát, és bűntudat gyötri. A bűntudat akkor is megmarad, amikor az áldozat már – legalábbis időben – eltávolodott a történtektől.

Másik munkatársunknak (33 éves) saját élménye is akadt

„Egyik évben az egyik fővárosi általános iskola, ahová jártam, új testnevelés tanárt kapott. Az egyetemet frissen végzett fiatal Gábor bácsi jófejnek tűnt, és jóképű is volt, a nyolcadikos lányok szinte mindegyike szívdobogva itta minden szavát. Én akkor 10 éves voltam, gyanútlanul álltam Gábor bácsi előtt. Még akkor sem fogtam fel, hogy igazából mi történik, amikor kézenállás közben – segítségképpen – nem csupán a lábamat fogta meg. És sokat álltunk akkoriban kézen. Aztán jöttek a tanítás utáni kosárlabda edzések… Most, 33 évesen is 158 centiméter magas vagyok, sejthető, hogy tízévesen sem voltam túl magas. Egyedül én jártam edzésekre, és emlékszem, kicsit zavart, hogy Gábor bácsi minden egyes öltözködésemet végignézte, de akkoriban úgy gondoltam, hogy vagány vagyok, ha nem állok neki hisztizni, hogy menjen ki. És persze a Michael Jordan óriásplakátoknak is nagyon örültem, amikkel néhanapján csak úgy meglepett. A hatodik osztályt már másik iskolában kezdtem, ennek Gábor bácsi olyannyira nem örült, hogy szeptember előtt megjelent nálunk, otthon, egy szál necctrikóban és egy rövidnadrágban, ami alól kilógott minden, ami csak kilóghatott. A kanapén terpeszben ülve igyekezett bennünket rávenni arra, hogy maradjak. Nem maradtam.” – mondta el saját élményeit egy másik kollégánk.

Így büntethető az elkövető

A gyerekkori zaklatás minden esetben trauma, hatásainak feldolgozása élethosszig tartó komoly munka. A legnagyobb probléma mégis az, hogy a kis áldozatok nem beszélnek a történtekről, és a társadalom – és sok esetben sajnos a szülők – is homokba dugják a fejüket. A jogi háttér biztosítása szintén is akadozik még. A hazai törvényi szabályozás 5-10 évig tartó szabadságvesztéssel sújtja az elkövetőket. Dr. Hyross Virág ügyvéd szerint az, aki a zaklatás körülményeit lehetővé teszi, szintén bűnösnek minősül, ő 1-3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az elkövetők felelősségre vonása azonban nem egyszerű. A történteket megerősíteni vagy cáfolni hivatott szakértői csoport komoly munkája az eset jelentésétől számítva hónapokig, akár fél évig is eltarthat. Arról nem is beszélve, hogy ez a procedúra – kínos kérdések, megalázó helyzetek – lelkileg igen megterhelő lehet az áldozat számára.

A következő felháborító történetet 26 éves kollégánk mesélte el a reggeli kávé mellett

„Egy budai általános iskolába jártam. Egyik tanévben új tanárt kaptunk, akiről lehetett tudni, hogy homoszexuális és már az előző iskolából is eltanácsolták – mondván nem megfelelően bánt a gyerekekkel. Állítólag azzal a kikötéssel vették át hozzánk, hogy a legelső hasonló esetnél mehet. Bármi is legyen az… Nem tudtuk, csak találgattunk. Aztán egyik alkalommal három fiúval maradt egyedül délután, tanítás után. Senki nem tudja, mi történt, de másnap már nem dolgozott az iskolában. Engem az eset csak részben érintett: voltak tipikus kedvenc diákjai és olyanok is, akiket nagyon nem szeretett. Mindkét csoportban 2-3 ember volt az évfolyamunkból, és szerencsére én egyikbe sem tartoztam. Akiket szeretett, azokkal feltűnően kedves és mézesmázos volt, akiket pedig nem, azokkal az átlagnál vagy elfogadhatónál durvábban bánt néha. Úgy kollektíven a lányokat ez kevésbé érintette, ráadásul 4-5. osztályos gyerekek voltunk, a fiúkkal meg nem beszélgettünk ezekről, szerintem annyi idősen ez csak úgy tudatosulhatott bennünk, hogy biztos néhányan szimpatikusak neki, mások meg nem.” – mesélte szerkesztőségünk legfiatalabb tagja.

A pszichológus véleménye

Gyermekkori szexuális abúzusról akkor beszélünk, ha a gyermeket egy felnőtt, nála idősebb személy a hatalmával visszaélve szexuális tevékenységbe von be. Ez jelenthet szexuális felhangú megjegyzést, egy pornográf tartalmú film közös megtekintését, valamilyen fokú testi érintkezést is. – magyarázza Víg Sára pszichológus, majd folytatja: A felnőttek ritkán alkalmaznak agresszív erőszakot, inkább felnőtt szerepükből fakadó erőfölényüket fitogtatva veszik rá az áldozatot az úgymond együttműködésre. Gyakoriak azok a panelmondatok, amik az áldozatok megfélemlítésére szolgálnak, ilyenek lehetnek például a „Neked úgy sem hinne senki” vagy „A szüleid haragudni fognak rád, ha ezt elmeséled nekik”.

Sok a perverz az utcákon is

„Az én történetem kicsit más, nem az iskolában történt és nem tanár áll a célkeresztben. Csakis azért mesélem el, mert borzasztó, hogy ilyen bármikor megtörténhet.” – kapcsolódik be a beszélgetésbe még valaki. „Iskolába indultam, talán 2.-3. osztályos lehettem. Nulladik órára indultam, ami tesi volt. Emlékszem, késő ősz volt, még sötét. Egy fehér nadrágban, piros dzsekiben és egy citromsárga esernyővel vágtam neki az útnak, hátamon a táskámmal. Két utcasarokra volt az iskola, így egyedül mentem, gyalog. Érdekes, hogy ennyire megmaradtak bennem ezek a részletek. Ahogy az úton gyalogoltam, a szembejövő férfi, ahogy elhaladt mellettem, visszafordult, és nem a fenekemre paskolt, hanem egészen benyúlt a két lábam közé, aztán elszaladt. Borzalmas érzés volt, ahogy beértem az iskolába, mindenkinek elmeséltem. Őszintén szólva nem ijedtem meg, inkább csak ledöbbentem, hogy ez megtörténhet. Különösen most érzem ennek jelentőségét, amikor már nekem is kisiskolás lányom van.”

De mit tehet a szülő?

Az első és legfontosabb az, hogy a szülő alakítson ki és ápoljon olyan, őszinteségen és bizalmon alapuló kapcsolatot a gyermekével, hogy az – adott esetben – azonnal elmondja, hogy pontosan mi történt. Fontos még, hogy a gyerek tisztában legyen azzal, mi a helyes és mi nem – ez felnőtt fejjel röhejesen hangzik, de gondoljunk csak bele: a gyerek, ha nem tud különbséget tenni jó és rossz között, előfordulhat, hogy úgy érzi, a vele történt visszaélés a világ legtermészetesebb dolga és később ezért nem beszél róla. Azt is érdemes tisztázni, hogy ha nem vele, hanem barátjával, ismerősével történik hasonló, vagy akár csak szemtanúja lesz egy ilyen cselekménynek, azt azonnal jelezze a szüleinek.