Családi dráma: eltitkolták az apa halálát, majd gyorsan elhamvasztották

Az élet gyakran sokszor olyan helyzeteket produkál, amit a forgatókönyvírók is nagy nehezen szenvednének csak ki magukból. A családi drámákra gyakran az lenne a megoldás, ha az érdekelt felek kulturált emberi viszonyokat ápolnának egymással, de ez gyakran nem így történik. A jogszabályi megoldások viszont a földi halandó számára sokszor elérhetetlenek, hiszen még a hivatalok sem tudják, mit kell ilyenkor tenni. Persze létezik jogszabály, amit pontosan illene tudni az illetékesnek, de ahelyett, hogy ezeket használná, inkább gyorsan megszabadul a kényes kérdéseket feszegető ügyféltől. Szerencsére egyre inkább úgy alakítják a jogszabályokat, hogy megfeleljenek az elmúlt 50 év társadalmi és életviszonyaiban történt változásainak. Március 15-től ehhez igazodóan egy új Polgári Törvénykönyv lépett életbe.

Egyre többen házasodnak újra életük során, a túlélő házastárs gyakran nem a gyermek vér szerinti anyja vagy apja. Az új házastárs gyakran csak pár évvel idősebb a gyermeknél, akinek létezése nem mindig okoz számára örömöt. Előfordul, hogy belépésével a szülő megszakítja vagy alaposan ritkítja a kapcsolatát a gyerekkel. Ha pedig a szülő meghal, akkor az új feleség még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy értesítse férjének korábbi házasságából született gyermekét a halálesetről. Azt kideríteni, hogy mi vezetett a halálhoz pedig külön kálváriát jelent, ha a túlélő házastárs ezt nem akarja vele megosztani.

„Az interneten keringő üzenetekből tudtuk meg, hogy meghalt az édesapám. Az ifjú felesége elfelejtett értesíteni róla, viszont gyorsan intézkedett arról, hogy villámléptekben, boncolás nélkül elhamvasszák apámat, ráadásul több száz kilométerre lakóhelyétől. Bár megtaláltuk, hogy hová került a holttest, továbbra sem értettük, hogy egy egészséges férfi miben hal meg egy hónap alatt. A hamvasztáshoz engedélyt adó illetékesnél próbáltunk elsők között információt szerezni a körülményekről, aki visszautasította a válaszadást az egyetlen vér szerinti leszármazottnak. Annyit tudtunk meg, hogy a jelenlegi feleség büntetőjogi felelőssége tudatában kijelentette, hogy nincsen ellenérdekelt a hamvasztásban." - osztotta meg a szomorú történetet velünk olvasónk, Péter, aki végül addig járt az illetékesek nyakára, hogy megszerezte az információkat.

Hivatalosan megkerestük a főváros melletti településen működő ÁNTSZ-t, aki a Járási Kormányhivatalhoz irányított minket. Innen viszont egy hét múlva megérkezett a válasz, hogy nem ők, hanem az ÁNTSZ jogosult ezeket megválaszolni.

Végül mégiscsak az ÁNTSZ-től kaptunk pontos tájékoztatást, ennek tömörített változatát közöljük.

1. Otthoni elhalálozás esetén a halál bekövetkezésének okát halottvizsgálattal kell megállapítani.

2. Az elhunyt személyt – függetlenül attól, hogy fekvőbeteg-gyógyintézetben vagy azon kívül hunyt el – kórbonctani vizsgálat alá kell vonni, ha a halál oka nem volt megállapítható.

3. A kórbonctani vizsgálat elvégzésétől el lehet tekinteni, ha az elhunyt még életében, vagy hozzátartozója a halált követően írásban kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését. Ezt a temetésre jogosult is kérheti. A jogszabály egy sorrendiséget állapít meg, amelyben a cselekvőképes házastárs előbb kerül megnevezésre, mint a gyermek. Viszont nem mellőzhető a kórbonctani vizsgálat, ha a halált követően a hozzátartozó azt írásban kérte.

4. Az ügy iratait, mint minden más esetben, az eljáró hatóság megőrzi a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően, ezek kikérhetők. Az elhunyt gyermeke ügyfélnek minősül és joga van betekinteni az eljárás során keletkezett iratokba, továbbá azokról fénymásolatot készíthet. Így megtudhatja, hogy miben halt meg a hozzátartozója és melyik kórházban ki kezelte, ki állította ki a halotti anyakönyvi kivonatot.