Nem létezik Tillánál lazább arc jelenleg a médiában - Katz Dávid a Propagandára kapcsolt

...hiszen azzal, hogy rendszerint késő este tűzik műsorra, valami olyasmit próbálnak közölni, hogy igen, van egy ilyen műsorunk is...

Pedig a Propaganda abszolút nem egy nehezen emészthető és Alföldi Róbertes-en szólva mélyről közlő műsor. Nem több, mint egy rendes portréműsor, ami már a lassan húszéves magazinműsorok kliséit nagyszerűen mellőzi. Nincsenek benne kézközeli, tekinteteken megnyugvó vágóképek. Nincsenek benne a televízió szerény eszközeivel kiizzadt klipes elválasztó elemek. Sőt, a főcímtől eltekintve, zene sincs. Nincsenek a megfáradt szerkesztő agyából kierőszakolt, mégis spontán szituációként tálalt helyzetek.

Amitől mégis egyedi lesz a Propaganda az maga Till Attila. Szemmel láthatóan örül, hogy egy picit kiszakadhat a show-műsorok harsány világából és egyetlen bevett sémához sem hasonlítható beszélgetéseket folytathat le. A szeme alatt egyre nagyobb táskákat cipelő Tilla párbeszédei lazák, szerkezetlenek, érezhetően sosincs előzetes munka az egyes találkozók előtt, helyette főleg improvizációra épülnek a beszélgetések. Ebben tényleg ő a legjobb.

Az új, téli széria első részében valami olyat láthattunk, amire a gyors vágások és a hihetetlen tempókat diktáló riportok világában - ahol maximum 20 másodperc lehet egy megszólalás - nincs is példa. Tilla Szili László bloggerrel pontosan 15 percet beszélgetett egyfolytában, egy padon ülve úgy, hogy őszinte, sőt feszültségteli diskurzust hallhattunk.

A második adásban Litkai Gergely humorista életébe csöppenhettünk. Érdekes, hogy a Propaganda készítői soha nem másznak bele az alanyok magánéletébe, rendszerint a dolgozó énjüket ismerhetjük meg. De ez rendben is van így, hiszen a munkájuk során váltak érdekessé. Sajnos a Litkaival készített részben Tillának inkább a megfáradt énjét láthattuk. Többször teljesen értelmetlen fonalat próbált erőltetni, amivel pont merényletet követett el a spontán beszélgetésekre épülő szerkezet ellen. Miért kellett azon rugózni, hogy a 9. kerület egy élhetetlen része a városnak, főleg annak, aki ott él a családjával? Erre a megdöbbentő meglátásra Litkai csak annyit reagált:

A műsor második felében jöttek még ennél is kellemetlenebb percek. A beszélgetést kézben tartó Tilla mindekképpen ki akarta erőszakolni riportalanyából, hogy ő minden bizonnyal nap mint nap küzd a felülről érkező cenzúrával. Miután Litkai többször is elismételte, hogy szerencsére ez nincs így, egy politikai újságíró bőrébe bújt Tilla, mégsem hagyta abba a téma erőltetését. Ezt hívhatjuk kifordított helyzetnek.

Még valami.

Sajnálom, hogy az idei szériában már nem a megszokott két ember sorsának keresztbe vágására épülő cselekmény követhető, csupán egy ember életét ismerhetjük meg ugyanannyi műsoridő alatt. Izgalmas volt, amikor szerkesztéstől függetlenül két emberi sors, két különböző egyéniség célja valahol egy ponton, a küzdelem színterén, hasonló hősi fordulatot vett.

A TV2 jelenlegi műsorstruktúrájában kivételes kultúrtörténeti jelenség a Propaganda című műsor, ami egy színvonalas műsorszórásban normál portréműsor lenne.