Varázslatos teaültetvények Sri Lankán - Ismerd meg ezt a különleges világot!

Alkalmi teafogyasztóként, szintet lépve a menzai meleg löttytől, természetesen már nagyon vártuk az utat, hiszen minden Sri Lankáról szóló útikönyv megemlíti, mint kötelező programot. Félig-meddig felkészültünk a hegyvidéki "hidegre", ez 20 fokot jelent a tengerparti hőséghez képest, azaz egy pulóvert és egy kendőt bedobtunk a táskába.

Az ültetvényekhez legközelebbi nagyváros, Kandy két opciót nyújt a pénztárcabarát lehetőségek közül. Busz két óra, vonat négy. Nem akartunk választani, így oda busszal utaztunk, megspórolva az időt, ám a Sri Lanka-i közlekedés sajátosságai miatt mindez folyamatos életveszélyben történt. Nyilván az életveszély kifejezés csak számunkra érvényes, hiszen a szigetországban szemrebbenés nélkül vezetnek a szembe sávban, dupla záróvonalnál ötvennel, ráfeküdve a dudára, plusz a hegyvidéken ehhez még hozzátartozik a szerpentines út is. Túléltük.

Megérkezve a Little Englandnak becézett Nuwara Eliyaba első utunk az információs bódéhoz vezetett, ahonnan két mondat után már tuszkoltak is minket be a tuk-tukba, hogy húsz perc további utazást követően megérkezzünk az egyik legjelentősebb teagyárhoz.

Minden látogató kap maga mellé egy helyi dolgozót, aki előre nem meghatározott pénzért egy nagyon gyors, valójában fél óránál nem hosszabb vezetést tart. Nekünk szerencsénk volt egy nagyon kedves úrral, aki nem is húzta az időt, egyből belecsapott a közepébe. Számunkra meglepetés volt, amikor megtudtuk, hogy a fekete, fehér és zöld tea ugyanabból a lecsippentett néhány levélkéből származik, csupán az eljárás menete határozza meg a színt és az ízt, illetve hogy a teabokor igazából egy fa, amelyet folyamatos nyeséssel tartanak másfél méteres magasságon, mert úgy tartják, hogy akkor a legkiválóbb a alapanyaga.

A földeken szinte kizárólag nők dolgoznak, ennek oka pedig egyszerű: a kéz mérete alapján könnyebb a legfelső levelek lecsippentése. Elsősorban a tamil népcsoporthoz tartozó teaszedők vannak Sri Lankán, hagyományos öltözetben, hátukon kosárral. Ebbe a kosárba szedik napi 10 órán keresztül a leveleket, egy kosár tíz kilós, általában napi két kosarat szednek tele. A napi húsz kilóból végül négy marad, ami azért nem rossz arány.

A leszedett leveleket a gyár épületébe viszik, ahol először is a szárítás, hervasztás folyamatába kerülnek be a friss levelek. Itt elveszítik víztartalmuk többségét, amely 10-14 órát vesz igénybe. A következő fázis a hengerelés, itt összetörik a leveleket és megindul az a kémiai reakció, mely az ízt és az aromát hozza elő a levelekből. A fermentálás lépésével folytatódik a feldolgozás, itt oxidáció következik be és itt állítják be a fekete teák különböző tulajdonságait. A tealevelek szárítása a fermentálás utáni lépés, itt nyeri el a végleges fekete színét a kezdetben zöld levél. A tea feldolgozása az osztályozás lépésével fejeződik be, itt sorolják be többek között a feldolgozott teát szálas vagy filteres csoportba.

A dobozolás és raktározás csakugyan a gyárban történik, lehet ez akár fadobozban, papírzacskóban vagy akár alumíniumzsákban is. A lehetőségek tárháza végtelen. Ez a folyamat egyébként a ceyloni fekete tea készítésére vonatkozik, a világon különböző helyeken, eltérő módon dolgozzák fel a teát.

A gyárlátogatás után a kóstolóterembe vezettek minket, ahol isteni teákat ízlelhettünk meg. A ceyloni módon elkészített fekete tea cukorral és tejjel készül, az ehhez társuló kilátás pedig leírhatatlan. Ráadásul az árak is nagyon barátiak: a tárlatvezetőnek tetszőleges összeget lehet fizetni, a kóstolás, beleértve az 1 kancsó teát ingyenes, és ott helyben pár száz forintért meg lehet venni egy csomag teát.

Hazafelé a vonatot választottuk, de inkább moziban éreztük magunkat. Az ablakból kifelé lógva bámultunk órákon át, felváltva fényképeztünk és tátottuk a szánkat. A ceyloni teából hazaérkezés után csináltunk is rögtön egy adaggal, nem kellett csalódnunk. Egy bögre tea felér három eszpresszóval. Csak óvatosan!