Az apa új életet kapott, az anya új életet adott

Kulcsár Bernadettnek és Antalnak már volt egy óvodás korú kislánya, Csenge, mikor eldöntötték, hogy újra babát szeretnének. A családfő akkor már hosszú évek óta vesebeteg volt, hetente többször járt dialízisre, és reménykedve várták, hogy egyszer majd új szervet kap. Bernadett nyolc hónapos terhes volt, amikor egyszer csak jött a telefonhívás: Antalnak megfelelő vesét találtak, már aznap éjjel beültethetik neki az új vesét.

Az asszony egyszerre érzett hatalmas örömöt és aggodalmat is: alig egy hónapja volt hátra a szülésig, és realizálódott benne az a tény, hogy ennek az utolsó hónapnak anélkül kell eltelnie, hogy a férje segíteni tudna neki, hiszen a párja egy komoly, többórás műtét után fog lábadozni. A transzplantáció sikeres volt, a beültetett vese pedig azóta is tökéletesen végzi a dolgát. Néhány héttel később ismét kórházba kellett rohanni, Bernadettnél ugyanis - a vártnál hamarabb - elindult a szülés. Antal az arcán maszkkal, a folyosón aggódva, kezét a műtéti hegre szorítva izgulta végig az éjszakát. Hat lóval sem lehetett volna elvontatni, pedig még szigorú fekvésre volt szüksége.

Bernadett egy tündéri kisfiúnak, Zsombornak adott életet. A történetnek azonban itt még korántsem volt vége. A szülés utáni két hétben a Kulcsár család élete harmonikusan telt: Zsombor hízott rendesen, Csenge imádta az öccsét, Antal pedig szépen gyógyult a vesetranszplantáció után. Aztán egyik napról a másikra a kisfiú ijesztő tüneteket kezdett produkálni: nem maradt meg benne az anyatej és a tápszer sem, folyamatosan kihányt mindent, és dekáról dekára veszítette el a súlyát. A napok összefolytak, Bernadett, Antal ülve aludt, a testükön altatták Zsombort, de semmi nem használt: kezdett kiszáradni, összeesni, elsorvadni a gyönyörű kisfiú.

A Heim Pál Gyermekkórházba rohantak vele, ahol az ultrahangos vizsgálat kiderítette, hogy nagyon nagy a baj, életmentő műtétre van szükség, mégpedig azonnal. Az evési képtelenség oka ugyanis az volt, hogy a gyomorból a patkóbélbe való átmenet, a gyomorkimenet izmos fala hegesen átalakult, megvastagodott. Így beszűkítette és szinte átjárhatatlan csatornává alakította ezt a szakaszt, amin a táplálék már nem tudott továbbjutni, így Zsombor orrán-száján spriccelt visszafelé. A bajt szerencsére még idejében felfedezték, a műtétnek köszönhetően Zsombor makkegészségesen térhetett haza családjához. Bernadett így emlékezett vissza a történtekre: „Ma már egészséges és fejlett kisbaba Zsombor. Egészségi állapota kifogástalan, erős és boldog kisfiú. Mindennap emlékszem a megpróbáltatásokra, amiket átéltünk, és hálát adok, hogy megmentették a kisfiúnk életét. A mosoly, amit kapunk tőle... felbecsülhetetlen."
A kórházi osztályt az édesanya Astellas-díjra jelölte, és megosztva meg is kapták a De Châtel Rudolf-emlékdíjat.