Amikor megfagy a levegő a szülőszobában

Nem sír fel a baba!

Soha nem fogjuk elfelejteni Hadas Krisztával a látványt, amikor a negyedik gyermekét szülő Kovácsné Tóth Magdiban félig "megállt" a baba. Tudom, nem így kell ezt szakszerűen mondani, írni, mindjárt elmondom, mi is történt pontosan - de higgyétek el, rémisztő volt. (Gyorsan hozzáteszem, szerencsés vége lett, no para!)

Az történt, hogy a stramm, remekül táguló Magdi fájása a kitolási szakaszban pont akkor fogyott el, ért véget, amikor Bulcsú feje már kinn volt. És nem csak ő, hanem a köldökzsinór egy része is a babával együtt. Így aztán a következő fájásig nem igazán jutott levegőhöz a kis (illetve mivel 4 kiló feletti volt, inkább nagy) fiú. Mi azt láttuk, hogy Bulcsú feje lila, sötétlila. Nem pislog, nem mutat semmilyen életjelet, csendben van. Megijedtünk, nagyon. Persze nem szóltunk egy szót sem, és a szülésznő - roppant rutinosan - tette a dolgát: leszívta a baba orrát, száját, várta a következő fájást, csendes, nyugodt hangon biztatta Magdit. Az orvos is csak annyit mondott: "Magdi, a következő fájásra meg kell szülni a babát".

Jött a fájás, Bulcsú kicsusszant, és nem mozdult. Addigra már számos szülésen voltunk túl Krisztával, számos kisbaba születését könnyeztük meg, itt viszont azt láttuk, hogy Bulcsú egész teste lila, nem mozog semmije, nem sír, nem pislog. Magdi aggódva kérdezte: "Miért nem sír?" - a szülésznő pedig dörzsölte, masszírozta az újszülöttet, szívták le az orrát, száját. Így telt egy kb. fél perc - bár nekünk többnek tűnt. És aztán egyszer végre megszólalt a hang: Bulcsú sírt - Magdi pedig nevetett.

Alvás - az meg mi?

Így született meg a műsor egyik legnagyobb bébije a sorozat 1. évadában. Bulcsú azóta már lassan 1 éves lesz. Magdi a 4 gyerekes anyukák életét éli, ami leginkább azzal jár, hogy igyekszik a nap végére minden feladatot kipipálni, minden gyerekkel eleget törődni. De - valljuk be - ez ennyi gyereknél már sokak számára elképzelhetetlen mutatvány. Csaba, a családfő sokat dolgozik, és mire hazaér, addigra a gyerekek alszanak. Itt azért illik felsorolnom őket: a két kiskamasz lány Virág és Kamilla, a nagyobbik fiú, a 3 éves Bendegúz, és a kicsi, aki a kameránk előtt született: Bulcsú, aki igazán huncut baba: szépen fejlődik, sokat "beszélget", Bendegúz, a bátyó azt mondja: Bulcsúka az ő "legbarátja".

Magdinak a házimunka őrli fel az energiáit, és sajnálja is rá az időt, mert annyival kevesebb jut a gyerkőcökre. Azt azért már sikerült elérnie, hogy a két nagylányt néha bevonja a házimunkába. Alvásra és magára sajnos még mindig túl kevés ideje marad, és elkelne neki még egy kicsit több segítség.

Ez a gyerek nem fér ki!

Természetes szülésre készült Fegyver Éva, sorozatunk 2. évadának egyik anyukája. Már este elkezdett fájni, hajnal 3-kor rendszereződtek a fájások, mi délelőtt értünk Hadas Krisztával Debrecenbe a klinikára. És bár addigra Éva bőven túl volt félnapnyi vajúdáson, a magzatvizet is leeresztették (neki szokatlanul sok volt belőle), fel is kelt, hogy a gravitáció segítsen, nevetőgázt is kapott, hogy ne szorongjon, hanem lazuljon, mégsem történt semmi. Nem tágult a méhszáj. Ráadásul a kisfiú valahogy nem jó irányba forgott, nem akart beékelődni, nyomakodott, furakodott, de nem jutott előbbre. A szívhang pedig ekkor már rendszeresen leesett a fájások alatt. A baba nem érezte jól magát benn. Nem volt veszélyben, de nem lehetett tudni, mi a helyzet.

És az orvos tudta, hogy ez nagyon nem jó jel. Éva most a harmadik babáját szülte, és a másodiknál veszélybe került az élete. Mivel ő pici és vékonyka (csupán 154 centi), a babája pedig jóval 3 kiló fölött volt, Bernadettet egy napos vajúdás után úgy hozta világra, hogy szétszakadt. Nagyon. Vérátömlesztést kapott, hosszan varrták, több mint egy hónapig fel sem tudott kelni az ágyból. Ennek ismeretében, és látva, hogy több mint félnapos vajúdás után sincs jelentős tágulás, az orvos döntést hozott: nem veszélyezteti a baba és a mama életét, inkább császármetszést végez. Félő volt ugyanis, hogy ha megvárják, hogy a természet végül elvégezze a dolgát és megnyissa a kis Lali előtt az utat, addigra Éva úgy elfárad, hogy képtelen lesz nyomni. És attól is féltek, hogy mi van, ha ismét szakad a szövet...

Amikor az orvos közölte a hírt, hogy Éva nem tágul, hogy így ebből nem lesz gyerek, akkor Éva összezuhant.
Ráadásul a műtőre is várnunk kellett, mivel ott rohamtempóban vettek ki egy 32 hetes kisbabát az édesanyjából, mivel levált a lepény. Drámai és feszült pillanatok voltak ezek.

Miért nem tudott megszületni?

Végül kiderült, hogy Lalika rossz irányba forgott, így nem tudta lefelé fúrni magát, át a csontos részen. A diagnózis: relatív fájásgyengeség ( az erős fájások ellenére sem tágult) és relatív téraránytalanság (a baba túl nagy a mama medencéjéhez képest).

Végül itt is minden jól végződött: Évát betolták a műtőbe és császármetszéssel vették ki a kis Lalikát, aki - ahogy ezt az orvos látta a műtét során - tényleg rossz irányba forgott. És 34-es fejméretével nagyon kegyetlenül tudott volna csak átnyomakodni a szülőcsatornán.

Azóta Lalika szépen növöget, már két hónapos múlt, tökéletesen egészséges, és talán az édesanyja is megbékél lassan az érzéssel, gondolattal, hogy harmadik gyermekét császármetszéssel hozta a világra.
Mert hiszen közhely, de azért mindkét esetre nagyon igaz volt: "minden jó, ha a vége jó"!