A gitárosok párjai mindig ilyen szépen és szépet szülnek?

Két napig meg sem szólalt a hír után

Juhász Eszterrel a sorozat legelső adásában ismerkedhettek meg a nézők: Eszter a Szent János Kórházban a párja kezét fogva szülte meg a gyönyörű Antóniát, ahogy azóta is becézik: Toncsit. A fiatal pár kapcsolata néha viharos volt: Eszter őszintén beszélt arról, hogy sokat sportoló, igazán sármos basszusgitáros, zenekarvezető férjére féltékeny volt a várandósság alatt, és az a pár nap sem volt leányálom, amikor a babáról kiderült, hogy kislány. Merthogy Antallal ugyan tervezték a gyermeket, ám az apajelölt kizárólag fiút szeretett volna. Amikor a vágyott kis Antal helyett Antóniát talált az ultrahangos orvos Eszter pocakjában, akkor Antal két napig nem szólt a párjához. Aztán persze lassan beletörődött, hiszen a baba neme rajta múlt.

Szóval ilyen előzmények után jött a szülés, ami extrém mosolygósan, viccelődve indult, és aztán hajnalra egy nagyon szép, igazán kamerára kívánkozó születésben végződött. Antal nagyon helytállt a szó szoros értelmében is: legalább 8 órán át állt a párja mellett tartotta, ha kellett, plusz hagyta a kezét fehérre, zsibbadtra szorongatni. És - ahogy ezt azért sejtettük - ahogy a kezébe fogta a kislányát, már el is volt felejtve ez az egész "nekem csak fiam lehet" dolog!

Azóta eltelt majdnem egy év

Eszternek - aki előtte gyógyszertárat vezetett és enyhén szólva is munkamániás volt - esze ágában sincs visszamenni dolgozni. Annyira élvezi az anyaságot, mint annak idején a munkáját: most is pörgős az egész napja, és miután letudták a délelőtti otthoni köröket, a házi teendőket, 2-kor kimennek az utcára és várják Antalt. Ahogy bekanyarodik az utcába apa, Toncsi máris rohan, integet, kiabál hogy "Ata, ata", Antal pedig hatalmas mosollyal öleli magához a kislányát - ezek a percek örökre beleégnek egy édesanya agyába.

Apropó, mozgás!

Antal életét kevésbé változtatta meg a gyerek: zenél, kondizik, teniszezik, focizik, meccsre jár. A zenekarával nagy dobásra készülődnek, szóval mindig mozgásban van, mindig történik körülötte valami.
És érik néha komoly meglepetések is.
Toncsi 5 hónapos 21 napos volt, amikor először magától felállt, illetve felkapaszkodott a kiságyban. Ezt meséli Eszter: "éppen azon vitatkoztunk Antallal, hogy lejjebb kéne már tenni azt az ágyat, mire Antal: ráérünk meg, majd hétvégén megcsinálja. Percekig folyt a vita, melynek Toncsi vetett véget: fogta magát és felállt. Ezzel a vita le lett zárva, apa este fél 11-kor kiságyat szerelt."

Szóval Toncsi jön-megy, és a zene a vérében van: imád táncolni, nagyon jó a ritmusérzeke, állandóan kint akar lenni a szabadban, mint az apja. Eszter szerint nagyon jólelkű, kedves bújós és barátságos baba, aki szereti a társaságot!

Szóval az egész család folyton menetben van, így aztán nem volt meglepő, hogy Antal 40. születésnapját is mozgással ünnepelték: Antal lefutotta a félmaratont, és a célban Eszter várta Toncsival. A gyakorló apuka számára ez szimbolikus érzékű is volt, mint ahogy az is, hogy ajándékba kezdőrúgást kapott egy Újpest meccsen, és persze a tortája is a rajongott focicsapat színeiben pompázott.

Szintén zenész: két napig meg sem szólalt a hír után

Hihetetlen, hogy mennyire ismétli magát az élet: a másik zenész családunkban is 2 nap csend következett, miután Zsuzsa bejelentette, hogy gyermeket vár. Itt is tervezett babáról van szó, ám Csabát annyira letaglózta a hír, hogy ennyire gyorsan összejött az utód, hogy a sokktól benne maradt a szó. Két napig. És - csodálkoznak? - Csaba is kisfiút szeretett volna. Ám a baba kislánynak bizonyult és a Lilla nevet kapta.

És a kis Lilla - aki a pocakban sok koncertet hallgatott végig, és akinek édesanyja még néhány héttel a szülés előtt is színpadon volt, hiszen a férje zenekarában énekesnő - szóval a csöpp lányka
imádja a zenét. Amikor nyűgös, akkor a mamája "zeneterápiát alkalmaz": jó hangosra vesz valami zenét (jazz és rock is jöhet), a lényeg, hogy felfigyeljen rá a bébi. Eztán táncolni kezdenek vele. Ez szinte mindig beválik, Lilla abbahagyja a sírást, mosolyog.

Náluk még pelusozás közben is zene szól, máskor meg halk, nyugtató zene mellett alszik el. És természetesen apuka is szokott neki gitározni, Zsuzsa pedig énekel - ezt láthatták is a nézők a 2. évad legutóbbi adásában, amikor Zsuzsáék története volt műsoron.

Apropó: mozgás - mozgás!

A szülés a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházban zajlott és Zsuzsa - aki előtte sokat táncolt, zumbázott és végig nagyon fitt maradt - körülbelül 4 óra alatt megszülte a lányát. Még izgultunk is Hadas Krisztával, hogy időben odaérünk-e. Neccesen, de épp időben beestünk.
A szülés tehát gyors volt, és amellett szép is: itt is a férjre hárult a szerep, hogy próbálja "állni" a szorítást és bírni az érzést, hogy nem tud konkrétan segíteni, csak lelki támogatást adhat. Aztán Csaba is úgy járt, hogy Antal: amikor a kezébe kapta a bebugyolált kis csomagot, a saját kislányát, akkor olyan mérhetetlen érzelem tört elő belőle, aminek napokig a hatása alatt volt. Ő árulta el nekünk, hogy első este - rockerség, hosszú haj és motormánia ide vagy oda - bizony sírt örömében és alaposan be is csiccsantott apaságának megünneplésekor. Na jó, nevezhetjük tejfakasztó bulinak is a dolgot!

Bár még csak két hónap telt el, de Zsuzsa nagyon szeretne visszatérni a sporthoz, mert nehezen barátkozik meg a megváltozott testével. Tudja, hogy ez csak átmeneti állapot, de - ahogy ő fogalmaz - elég hiú ahhoz, hogy néha kicsit elkeseredjen a tükör előtt. Természetesen ő is azt vallja, hogy "Érte megérte!", de már várja, hogy formába lendüljön. Addig is sokat sétálnak, tologatja bőszen és büszkén a babakocsit.

És a kis Lillának is mozgalmas már az élete: az Állampolgár című filmben kapott statiszta szerepet. Annyi dolga volt, hogy hagyja magát átpelenkázni. Zsuzsa szerint a kislányának tetszett a sürgés-forgás, leste a kamerákat meg a stábot - mindenki imádta. Aztán másodszorra is visszahívták szerepelni, egy babakocsiban kellett feküdnie - ekkor is kameraérzékenynek bizonyult. Na de mit is várunk egy olyan babától, akinek a születését is kamerák kísérték?

Csordultig tele a szív!

Ilyen tehát a sorozat két zenészcsaládjának története: rengeteg hasonlósággal, és hasonló anyai érzésekkel.

Eszter így fogalmaz: "nem gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire szeretni! Hogy létezik ilyen mély feltétel nélküli tiszta szerelem! Imádom a kislányom! Érte mindent tűzön-vízen át!"
Zsuzsa pedig ezt mondja: "az anyaság: rákenroll! Csak közhelyekben tudok beszelni róla: hihetetlen, fantasztikus dolog, most lett kerek az életünk. De persze hatalmas felelősség is. Soha nem cserélnem el!"

Ezen valahogy nem csodálkozunk Hadas Krisztával. Mi pedig nem lehetünk elég hálásak, hogy az édesanyák beengedtek minket az életükbe és részesei lehettünk a csodáiknak. Köszönjük!