Kiscerkás, nagypopós, kakilós, szopizós - Támadnak a Facebook-anyukák

Botás Enikő

2015.07.16.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Buliba készülsz - nyomj egy szelfit! Edzeni mész - nyomj egy szelfit! Tengerparton napozgatsz - nyomj egy szelfit! Babát vársz? Na, akkor egy szelfi nem lesz elég! Feltétlenül tudósítsd mind a 600 ismerősöd várandósságod minden egyes hetének történéseiről. Megszületett a babád? Szelfit a szülőszobából! Ha pedig igazán profi vagy, a szelfik helyét innentől kezdve átvehetik a cuki babafotók - naponta legalább 5-6-ot mindenképpen posztolj újszülött gyermeked minden mozdulatáról! Hisz tudod jól, amit nem osztasz meg, az meg sem történt.

Remélem, te is érezted az előbbi mondatok mögött megbúvó szarkazmust. De akármennyire is túlzó, esetleg csípős a megfogalmazás, be kell látnod, hogy bizony van benne igazság. Facebookkal kelsz, online hírek olvasása közben reggelizel, netről streamelt filmeken alszol el. Az elmúlt két évtized internetes forradalma mindenki életét fenekestül felforgatta.

Az internet és vele együtt a különböző közösségi oldalak elterjedése megváltoztatta az emberek kommunikációját, megkönnyítette a napi feladatok elvégzését, időt és energiát spórol mindannyiunknak. Gondolj csak bele, míg 20 évvel ezelőtt egy komplett fényképalbumot kellett magaddal cűgölnöd, hogy barátaidnak megmutogasd a nyaralásod legjobb pillanatait, vagy akár több kilométert kellett utaznod, hogy a messze élő nagymama is megcsodálhassa az unokákról készült legutóbbi ballagási fotókat, addig ma csak néhány kattintás, és tadám: az egész életed fenn van a világhálón, ismerőseidnek csak mazsolázgatni kell a jobbnál jobb szelfik, kajafotók és babafotók között. De biztosan jól van ez így?

Somogyi Katalin, klinikai szakpszichológus szerint

"Ma már természetes, hogy a felhasználók nagy többsége láthatóvá teszi életének fontos eseményeit az üzenőfalán. Az énmegjelenítés nemcsak a hétköznapi élethelyzetekben működik, hanem ezzel párhuzamosan a közösségi oldalakon is van lehetőségünk énkép formálásra: ki vagyok én, mit szeretek, mi a véleményem. Az online identitás építésében több az illúzió, kevesebb a realitás, mindenki máshogyan torzítja a valóságot, mert megteheti, hogy kedvezőbb képet alakítson ki magáról. Talán ezért is népszerű, mert sokkal könnyebben lehet kedvezőbb látszatot kelteni. A közösségi oldalaknak van egy sajátos szociális tere, ahol jellemző, hogy vadidegenek is lehetnek a barátaink, és a fotókon keresztül bepillanthatnak akár a magánéletünkbe is. Ez az újszerű helyzet el kell, hogy gondolkoztasson minket arról, hogyan kell viselkedni az online térben. Érdemes átgondolni, hogy mi a megosztás és kommentelés etikettje, játékszabálya. Mi az, amit érdemes megosztani és bevállalni, és mi az, amit már nem, hol van a határ. Ha túl intim, amit posztolok, a kedvező benyomás helyett pont az ellenkezőjét érem el - zavarba ejtem vagy megbotránkoztatom a saját online közösségemet.

A túlzott mértékű, notórius megosztási hajlamot oversharingnek hívjuk, ami mögött számos pszichológiai okot feltételezhetünk. Lehet pótcselekvés vagy túlkompenzálás, lehet egy aktuális sokkos állapotra való reakció, közlési vágy vagy egy extrovertáltabb életfelfogás."

Az, hogy te mint felnőtt ember miket osztasz meg a nagyvilággal a saját magánéletedről, a te felelősséged. Ha úgy gondolod, hogy a Balaton Soundon készült hullarészeg szelfidet nemcsak a legközelebbi barátaidnak, hanem mondjuk munkatársaidnak vagy - ha olyan vakmerő vagy, hogy posztjaidat publikusan osztod meg - akár az egész világnak is meg szeretnéd mutatni, hát lelked rajta. Ha úgy gondolod, hogy a nagyvilág a cuki kutyusaid és cicusaid legédesebb pillanatairól sem maradhat le, nos végül is ezzel sincs probléma. Ha úgy gondolod, hogy terhes pocakod növekedése is érdeklődésre tarthat számot, akkor hajrá, jöjjenek a pocakszelfik.

De komolyan úgy gondolod, hogy újszülött babád, óvodás gyereked, vagy kisiskolás csemetéd minden egyes lépését látnia kell az internet népének?

Értem én, hogy büszke vagy rá, azt is értem, hogy egyszerűbb megoldásnak tűnik az üzifalra babaképeket posztolgatni, mint privát üzenetben, vagy mondjuk e-mailen keresztül elküldözgetni barátaidnak ezeket a jól sikerült fotókat, de a te kényelmed és az anyai büszkeséged fontosabb, mint gyermeked biztonsága és személyiségi jogai? Igen, jól olvasod, a személyiségi jogok a kiskorú gyermeket is megilletik, amelybe beletartozik a képmás elkészítéséhez és felhasználásához való jog is.

Nóra, 28 éves

Bár még nem vagyok szülő, de remélem, ha lesz kisbabám, engem nem kap el a gépszíj, és nem érzek majd állandó kényszert arra, hogy a róla készült fotóimmal fárasszam a virtuális barátaimat. Nehéz megtalálni azt az arany középutat, hogy cuki legyen, és egy cseppet se idegesítő, de azt gondolom, néha-néha egy édes kép nem bűn.

Egyetlen fotó, amit gyermekedről megosztasz a Facebookon, gyakorlatilag napok/órák/percek alatt százakhoz, ezrekhez juthat el,

(nem beszélve arról, ha mindezt nyilvánosan teszed), ez pedig lényegében kontrollálhatatlanná teszi a kép további életét. "Persze - gondolhatod - horrorsztorik csak a filmekben vannak, a te gyereked képével ugyan ki akarna visszaélni." Érthető gondolat, a legtöbbször úgyis csak a saját hibájából tanul az ember. Ne feledkezzünk meg azonban a jelenség egy másik aspektusáról sem: a te pici, cuki babád egyszer bizony 16 éves lázadó kamasz lesz. Szerinted mennyire fogja értékelni, hogy az első bilibe kakilásának örömét a szülein kívül több száz idegen ember is átélhette?

Majsai László, pszichopedagógus szerint

"Gondoljunk bele abba az elkerülhetetlen helyzetbe, hogy a csecsemőből egyszer csak kamasz lesz, egy olyan saját magát kereső, a szülők és a felnőtt világ ellen lázadó/fellépő fiatalember, aki szembesül azzal, hogy a világhálón kitörölhetetlenül jelen vannak olyan fotók, amiken pucér, kancsi, dagi, esetlen, gyámoltalan, hisztis, vihogós, kiscerkás, nagypopós.... és még sorolhatnám azokat a tulajdonságokat, amik sajnos/hála isten már nem jellemzik őt. Egy kamaszodó ember természetesen szemérmesebb, zárkózottabb (még ha viselkedésében néha másképpen kompenzál is!) annál, semmint hogy ezt a rizikót szívesen vállalná. Ők egészen más dolgokat, helyzeteket is bántónak/sértőnek/megalázónak gondolnak, éreznek, élnek meg, mint amit mi felnőttek gondolnánk. Mindezek alapján azt gondolom, hogy nagyon káros lehet egy gyermek számára ez a szülői tiszteletlenség, természetesen meg is lehet úszni... én nem kockáztatnék."

Elhiszem, hogy neked életed legszebb napja a szülés, és hogy pici gyermeked az egész világot jelenti számodra, de nem biztos, hogy volt kollégáid, gimnáziumi osztálytársaid és a főnököd is veled együtt végig szeretné izgulni a vajúdásod minden percét, és reggeleit a te babád képével szeretne kezdeni.

Lehet, kicsit durva lesz, de hidd el, hogy

rajtad, a nagyszülőkön, és a legközelebbi barátaidon kívül senkit nem érdekel, hogy Pistike szopizik-e rendesen, vagy hogy sikerült-e végre bilire szoktatnod.

Klári, 35 éves

Nem szeretem azokat az anyukákat, akik a gyerekeik fényképeivel árasztják el a közösségi oldalakat, azokat, akiknél még a chatablakokban is a kiskölyök arcképe virít. Én magam is édesanya vagyok, tehát nem az irigység beszél belőlem. Egyszerűen nem értem azokat a nőket, akik önszántukból megszüntetik a saját identitásukat, és egybeolvasztják azt a gyerekeikével. Ha felmegyek egy közösségi oldalra, engem az érdekel, hogy van a rég nem látott osztálytársam, barátom, volt kollégám, arra vagyok kíváncsi, hogyan érzi magát a bőrében, nem arra, hogy a kisfia/kislánya bundáskenyeret evett-e reggelire, vagy hogy hányadik pelenkát használta már aznap el. Ezek is fontosak természetesen, hiszen ez is hozzátartozik egy anyuka mindennapi életéhez, de akiknél felborul az egyensúly, azokat egy idő után nem tudom tolerálni.

Ne a világgal akard elhitetni, mennyire idilli és csodás minden a babáddal - bizonyítsd be inkább a való életben magadnak és a párodnak! A Facebookon való lógás helyett próbálj meg többet pihenni, magaddal foglalkozni, hogy a párod egy boldog, kiegyensúlyozott nőnek lásson, és ne egy Facebook- és lájkfüggő megszállottnak. A virtuális életed helyett foglalkozz többet kapcsolatotokkal, mert

a lájkgyűjtögetésed és a kizárólag babaközpontú gondolkodásod miatt pont az megy majd végül tönkre, amiért az egészet csinálod: a családod.

Végezetül pedig, van néhány posztolási jó tanács, amit gyermeked és Facebook-ismerőseid érdekében érdemes megfogadnod:

Ne tegyél fel intim, pláne ne meztelen fotókat gyerekedről, akár mennyire pici csecsemőről van szó.
Mielőtt posztolsz egy fotót a gyerekedről a Facebookra, gondold végig: pár év múlva, ha majd nagyobb lesz, és meglátja ezt a képet, vajon mit fog szólni hozzá?
Gondold végig, hogy kivel szeretnéd megosztani a képet: a családdal, legjobb barátokkal, ismerősökkel? Ha lehet, csak közvetlen ismerősökkel, rokonokkal oszd meg a gyerekről készült fotókat. A közösségi oldalak most már olyan beállítási lehetőségeket kínálnak, amik lehetővé teszik, hogy csak az általad kijelölt személyek lássák ezeket a fotókat.