Elképesztő változás – Ezt teszi napi ötven guggolás

A fokozatosság elvének megrögzött híveként a tervem a következő volt: az első héten nem variálok, egy gyors bemelegítés után jöhet a napi ötven guggolás, mindenféle extrák nélkül. Mivel alapvetően mozgásszegény életmódot folytatok, ráadásul ülőmunkát végzek, az edzettségi szintem – finoman szólva is – hagy némi kívánnivalót maga után. És nem tagadom, a téli hónapok alatt fel is szaladt rám jó néhány kiló (ó, azok az isteni finom zserbók!). Így vágtam neki az első hétnek.

A harmadik nap után kezdtem azt érezni, hogy egyre könnyebben és gyorsabban teljesítem a kis küldetésem, és minden egyes guggolás közben azon morfondíroztam, hogyan nehezíthetem meg a saját dolgomat a következő héten.

Ugrálókötél! Villant be – és a második hét hétfőjén már e csodálatos sporteszközzel a kezemben és elterülő vigyorral a képemen álltam a nappali közepén. A terv: bemelegítés, 150 kötelezés, 50 guggolás, majd újra 150 kötelezés.

A hét végére már simán ment minden.

A harmadik hét gyakorlatait egy nyolckilós kettlebell golyóval egészítettem ki. Ha engem kérdeztek, ez a világ egyik legnagyszerűbb sporteszköze: rendszeres használat mellett nagyon gyorsan nagyon jó állóképességre lehet vele szert tenni, és nem utolsósorban látványosan formál.

Rettenetes izomláz gyötört nap mint nap, de nagyon élveztem, hogy a kezdeti gyengeségem után már-már harcedzett amazonnak érzem magam. De mivel tudom feldobni a negyedik hetet?

Kocogás, nincs mese, végre kisütött a nap! Na, jó, azért nem vittem túlzásba, napi 10 perc futás (nekem már ez is hatalmas előrelépés), majd a harmadik hét gyakorlatai következtek szépen, sorban. És hogy mit érzek most, hogy vége a márciusnak? Ha most hirtelen abbahagynám, hiányozna a mozgás!

És hogy mi változott a hónap végére? Izmosabb, formásabb lett a combom, jobb lett a teherbírásom, edzettebb lettem, és büszke vagyok arra, hogy végig kitartottam. És kicsit mintha a narancsbőr-helyzet is javult volna… Ez jólesett!