A hónap témája - Müller Péter: "A jelenlegi fenyegető világválság egy több ezer esztendős, és ma már veszedelmes férfi világuralom csődje"

2016.06.09.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Müller Péter postaládájában számos levél landol nap mint nap, és most már a közösségi oldalakon is tömegével érkeznek hozzá a különböző kommentek legnépszerűbb írásaival kapcsolatban. A Life.hu éppen ezért új sorozatot indít: mostantól havonta olvashatók lesznek Müller Péter legmélyebb gondolatai a legmegosztóbb témákban.

Kedves barátom! Mindig marad bennem egy rossz érzés, amikor a férfi-nő kérdéséről írok, és úgy olvasod, mintha két állatfajról beszélnék, és nem két sorsszerepről, két ősi princípiumról.

A jelenlegi fenyegető világválság egy több ezer esztendős, és ma már veszedelmes férfi világuralom csődje. Olvassátok el a „Férfiélet, Női sors” című könyvemben, mit mond erről II. János Pál – ma már szent – pápa! Bocsánatot kér a nőktől az elmúlt sok-sok ezer évért, mindazért, amit a hímuralmak műveltek velük, minden vallásban és minden népben és kultúrában! Azt mondja, hogy nemcsak a nőkkel bántunk gyalázatosan, de ezáltal az egész emberiséggel is.

Most pedig itt van ennek a torz létszemléletnek az egyetemes válsága.

Amit a mindennapokban érzékelsz, a párkapcsolatokban, családban, nők és férfiak sorsában, lelki válságokban és szüntelen háborúságban, azt mutatja, hogy mindannyiunk alatt lassan fordul az emberiség világhajója, s mivel az elmúlt évezredek történelme jéghegy felé irányította az életünket, gyökeres változásra van szükség. Hideg értelem helyett együttérzésre. Önmegvalósító hatalomszomj és felelőtlen ambíció helyett szeretetre. Érzelmileg teljesen süket és rideg tudomány helyett, jóságra és elfogadásra, és az életért való felelősségérzetre. Elszabadult, pusztító jang uralom helyett jin és jang egyensúlyára.

„Jöjjön el az anyák kora végre!”

Vagyis a mindent elfogadó szeretet világa. Én egy globálisan tapasztalható, egyetemes fordulatról beszélek, ami nem azt jelenti, hogy a nők között nincs sok hitvány, aljas és önző nő, és a férfiak között ne lenne sok gyengéd, megértő, nemes és szeretetteli férfi. Vannak elvetemült, gátlástalan és gonosz Lujzák és Edinák és Fannik – és nemes lelkű, igaz és bölcs Bélák és Jenők és Gézák.

De az egész emberiség – mely férfiakból és nőkből áll – óriási fordulat előtt áll. Úgy is mondhatnám egy másik hasonlattal: ha jön a cunami, és az óceán háborog, minden egyes csepp háborog benne, anélkül, hogy tudná, miért.

Ezt éljük meg manapság. Egy új világban reménykedek.

Ahol a párkapcsolatomban nemcsak rám, a férjére mondja a nejem, hogy „hazajött emberem”, hanem én is ezt mondom rá: „Itt az én emberem!” Ő is az: Ember. Nem némber. És ezentúl nemcsak ő mondja hogy „Hazajött az uram”, hanem én is azt mondom majd, hogy „Hazajött az úrnőm”.

Ha ez így lesz, nem borul fel a hajónk.