Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Szeretlek, köszönöm, bocsánat

Szia, anyu! Izgulok. Jó, ez nem olyan szokatlan a részemről, de akkor is. 13 év után újra megjelenik egy lemezem. Tudod, ma már a lemezpiac szinte halott, éppen ezért örültem, amikor az egyik női hetilap felkért arra, hogy az ő lapjuk mellékleteként csináljunk egy válogatáslemezt a régi sikereimből. Igaz, hogy így csak maximum két hétig hozzáférhető az album, és csak az újságárusoknál, cserébe viszont nagyjából 400 Ft-ba kerül a lemez az újság árán felül. Baromi nehéz volt eldönteni, mely dalok kerüljenek az albumra, mert mindet imádom, rengeteg örömöt szereztek nekem az elmúlt 20 évben, amikor énekelhettem őket, sosem feledve és bőszen hirdetve, hogy ezek a dalok egytől egyig már bizonyítottak, gigaslágerek voltak az elmúlt évtizedek legendás előadóitól, én csak a kitűnő zenész barátaim által készített feldolgozásokért felelek.

7 dal, köztük persze az a kettő, aminek a legtöbbet köszönhettem, az első és valóban átütő siker, Ihász–Heilig Állj meg kislány!-a és a holland eurovíziós győztes Ding-Dong. Azt viszont mindenképpen szerettem volna, ha azok kedvéért, akiknek már megvoltak anno a lemezeim, olyan dalok is megszólalnának, amiket kifejezetten erre a lemezre készítünk. Persze, hogy ne legyen stílustörés, ezek is feldolgozások. Három vadonatúj kincs, a Kócos ördögök a Metrótól, a Csak egy tánc volt, ami Szécsi Pál nagy slágere volt, és egy Fonográf-örökzöld, a Mondd, hogy nem haragszol rám.

Tudod, amikor ezt a dalt újra meghallgattam, eszembe jutottak kamaszkori vívódásaim, magamban lejátszott vitáim apuval, és az, ahogy megfogalmazódott bennem, hogy létezik három szó, aminek a kimondása nélkül nem lehet élni, nem lehet értékelhetően embernek maradni.

Ne haragudj! – mondhatnánk, és minden indulhatna tiszta lappal tovább újra. Ezzel a dallal szeretném ezt szinte mozgalmi szintre emelni.

Érdekes helyzet volt, hogy Malek Mikivel, aki legnagyobb popzenei sikerkovácsom, nem is találkoztunk most, hiszen hosszú évek óta Amerikában él és dolgozik. Így elkészítette a dal zenei vázlatát, erre én itt Budapesten, Rakonczai Viktor stúdiójában felénekeltem a dalt, majd Miki Amerikában befejezte a hangszerelést, az utómunkákat, és küldte a kész produktumot.
Jövőre lesz 20 éve, hogy pont vele álltunk a Bábszínház színpadán, ahol életem első lemezéből tartottunk bemutatót kifejezetten ennek a női hetilapnak az olvasóinak, és ott kaptuk meg az aranylemezt is az egy hónappal azelőtt megjelent albumért.
Képzeletben most is ott állok egy színpadon majd ennek a válogatáslemeznek a sikerét ünnepelve, és ezt szeretném megosztani mindenkivel, aki hallgatta...
Drukkolj, anyu!