Nőként a startupok világában - Interjú Forgach Annával

Anna meglehetősen kalandos utat járt be, míg végül 2013-ban a Pulilab nevű startupnál kezdett el marketingesként dolgozni. A New York állambeli Buffalóban született, édesanyja amerikai, édesapja pedig magyar. Anna Egyesült Államokban élő magyar nagyszülei is aktív részesei voltak a lány életének, így otthon gyakorlatilag szinte mindig magyarul beszéltek.

Tizennyolc évig a családjával élt Buffalóban, akkor viszont úgy döntött, hogy Magyarországon fog továbbtanulni, és 2005-ben az IBS Nemzetközi Üzleti Főiskolán kezdte meg tanulmányait. Egyetemi évei alatt Erasmus-ösztöndíjjal két évet élt Németországban, ahol a szakmai gyakorlatát is töltötte. Miután megszerezte diplomáját, válaszút elé került: döntenie kell, hogy visszamegy Amerikába, vagy inkább Magyarországon marad. Akkor nem gondolta még úgy, hogy Magyarországon szeretné leélni életét, mint mondja, Budapest 12 évvel ezelőtt még nem volt ilyen nyitott, multikulturális város. Mivel azonban az Egyesült Államokba sem szeretett volna visszamenni, végül Barcelonában kötött ki.

Eredetileg három hónapra ment ki, de annyira megtetszett neki a város, hogy három évig maradt. Ott szerezte az első komolyabb munkahelyi tapasztalatait is marketing és online marketing területén. Három év után aztán úgy érezte, Barcelonában kicsit megrekedt a karrierje, ezért hát ismét váltott.

Budapestre érkezve több kisebb céggel is találkozott, hogy felmérje a lehetőségeket, köztük a Pulilabbal is. Anna azt mesélte, visszagondolva nem is nagyon tudja, miért akart velük találkozni, hiszen tudta, hogy szoftverfejlesztéssel foglalkoznak, amihez pedig egyáltalán nem értett. Ennek ellenére Torben Thomsen and Christian Nielsen, a Pulilab alapítói a találkozó után állást kínáltak neki: éppen a Vidzor nevű projektjüket szerették volna piacra vinni, amihez marketingesre volt szükségük. Így került végül a Pulilabhoz, ahol máig dolgozik.

Ahogy mesélted, nem értettél a szoftverfejlesztéshez, nem dolgoztál korábban techcégnél sem. A startupokkal mennyire voltál tisztában?

Nem tudtam róluk sok mindent, viszont azt tudtam, hogy nem akarok multinál dolgozni. Ezt már a szakmai gyakorlatom alatt Németországban eldöntöttem. Barcelonában különféle ügynökségeknél dolgoztam, a startup akkor még nagyon új dolog volt, legalábbis itt Európában. Szóval nem sokat tudtam a startupszféráról, de szeretem a kihívásokat, és élveztem, hogy új dolgokba kóstolhatok bele, ahogy élvezem a munkám még most, négy év után is. Most is foglalkozom a Vidzorral, de már több munkám van magával a Pulilab márkával is. A marketing mellett pedig különböző operatív feladatokkal is foglalkozom.

Mivel tud többet adni egy pályakezdő fiatalnak egy startup egy multinál?

Ez egyéntől függ, vannak, akik biztonságban érzik magukat egy multinacionális cégnél. Én azért döntöttem úgy, hogy többé nem szeretnék multinál dolgozni, mert ott nem igazán éreztem a munkám súlyát, és az egész légkör nagyon személytelen volt. Én azt szeretem, ha a döntéseimnek rögtön látom az eredményét is, ez pedig abszolút megvalósítható egy startupnál.

Kezdőként egy techvállalkozásban találkoztál bármilyen nehézséggel azért, mert nő vagy?

Nem, fel sem merült ilyen probléma, pláne itt a Pulilabnál. Soha nem volt kérdés, hogy én nőként hitelesen tudom-e képviselni a céget. Nem indulok hátrányból, megvan a tisztelet egymás iránt. De lehet, ez részben azért is van így, mert az alapítóink dánok, akik az ottani nyitott, elfogadó mentalitást képviselik a cégben is. De egyébként is nagyon nemzetközi a csapatunk, mindenféle nemzetiségű munkatársunk van, nyitottak vagyunk mindenki felé. És nem is tudnék egy olyan cégnél dolgozni, ahol bármi miatt kisebbségi érzésem lenne.

Többfelé jártál már a világban. Hogy látod, mennyire nehéz Magyarországon sikeressé tenni egy vállalkozást?

Az biztos, hogy Amerikában vagy Nyugat-Európában egyszerűbb boldogulni, a jobb gazdasági helyzet miatt. De Magyarországon is lehet sikereket elérni, csak merésznek kell lenni, és ki kell lépni a komfortzónából. A Pulilab alapítói is Dániából Magyarországra jöttek startupot alapítani, amit szépen lassan sikerre is vittek. De konkrét tapasztalatom még nincs, nem volt még saját vállalkozásom.

De szeretnél egy saját vállalkozást?

Igen, ez az álmom. Viszont nem a techszférában, mivel nemcsak itthon, hanem globálisan is nagyon nagy a konkurencia. Nagyon sok meló kell ahhoz, hogy valami új, egyedi dolgot sikerre tudjál vinni. Azt viszont abszolút el tudom képzelni, hogy egy nap majd a vendéglátás területén nyitnék egy saját vállalkozást.

És ezt a jövőbeli vállalkozásodat hol képzelnéd el, Magyarországon, Nyugat-Európában, vagy esetleg az Egyesült Államokban?

Nem mennék vissza Amerikába. Bár a családom kint van, de az ismerőseim, barátaim, munkatársaim már Európába kötnek. Ha visszamennék az Egyesült Államokba, mindent újra kellene kezdenem. Nincs kinti munkatapasztalatom, nincs kapcsolatrendszerem, nagyon nehéz lenne. Európa amúgy is egy szuper hely, két óra alatt repülővel bárhova el tudsz jutni, úgyhogy ha nem is Magyarországon, de mindenképpen Európában szeretnék maradni.

Korábbi interjúalanyaimtól is megkérdeztem: mit tudnál tanácsolni azoknak a még egyetemista, főiskolás lányoknak, akik később szintén a startupszektorban szeretnének elhelyezkedni?

Tény, hogy a techszféra inkább a férfiak világa, de sok lehetőség van a lányok számára is. Vannak igazi női példaképek, akik nagyon inspirálóak, és színvonalas események, különböző meetupok, amikre mindenképpen érdemes eljárni. Mi is nagyon sok meetupot rendezünk, de azt látjuk, hogy többnyire csak fiúk jönnek el. Ez nálunk is örök kérdés, hogy hol vannak a lányok, miért nem vesznek részt ezeken az eseményeken. Talán nincs elég önbizalmuk, és azt gondolják, ők nem lennének elég jók, pedig egyáltalán nincs mitől félniük. Szóval egyrészt azt tanácsolnám, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból, és járjanak el minél több szakmai rendezvényre, másrészt pedig azt, hogy szerezzenek gyakorlatot. Nem elég a diploma, muszáj, hogy munkatapasztalata is legyen az embernek.

Amerikában például már nagyon korán elkezdenek dolgozni a fiatalok, én is gimi mellett, 15 évesen már étteremben dolgoztam. Nyilván nem az volt az álomállásom, de nagyon hasznos volt, hogy már ilyen fiatalon belekóstolhattam a munka világába.