"Sajnálom!" - Nyílt levél a férjemnek, aki már régóta nem szeret

Kedvesem!

Sosem fogom elfelejteni azt, amikor először megláttalak. Annyira szép voltál. Tudom, hogy egy férfira nem szokták ezt a jelzőt használni, de én mégis így láttalak. Erős és határozott jellemeddel egyből levettél a lábamról. Megígérted nekem, hogy örökké szeretni fogsz, és én sosem gondoltam, hogy ezt egyszer megszeged.

Az életünk pezsgő és izgalmas volt. Rengeteget utaztunk, csodás otthont teremtettünk, a nappalok szeretetben, az éjszakák szenvedélyben teltek. Házasok voltunk, és született két gyönyörű gyermekünk. Aztán minden megváltozott. Hamar rájöttem, hogy már nem én vagyok az első, sőt be kellett látnom, hogy a prioritási sorrended végén kullogok csupán.

A második gyermekünk születése óta hozzám se értél. Te vagy az az ember, akivel az életemet szeretném megosztani, de számodra ez már nem jelent semmit. Próbálok különféle programokat szervezni, hogy együtt legyünk, mint egy család, de Te inkább csak otthon lennél, és aludnál.

Mindketten teljes munkaidőben dolgozunk, a fizetésünk között sincs számottevő különbség, én mégis azt érzem, kevesebbet érek, mint Te. Amikor a Te munkanapod befejeződik, az enyém még tart; otthon. Bevásárolok, mosok, főzök, takarítok, ellátom a gyerekeinket, játszom velük, én szervezem az ünnepeket, veszem meg mindenkinek a születésnapi, névnapi, évfordulós ajándékokat... a nyomás gyakran több, mint amit el tudok viselni.

Egy könnyed érintés, egy apró csók, kedves szavak, mind arra emlékeztet, hogy nekem ebben nem lehet részem, és ettől mérhetetlenül szomorú leszek.

Jelenleg ott tartunk, hogy teljesen mást várunk az élettől. Én szeretnék Veled újra együtt nevetni, szeretném, hogy délután, amikor hazaérsz, átölelj. Meg akarom osztani Veled az életemet, és szeretném, ha Te is így tennél. De úgy érzem, már nem vagy velem.

Mindig úgy gondoltam, a köztünk lévő kötelék elszakíthatatlan, de igazából csak akkor tartható fenn, ha most elválunk. Kérlek, maradj az életünk része, de járjuk külön az utunkat!

Leendő exfeleséged