Nem kell, hogy rémálom legyen a bölcsődei, óvodai beszoktatás

Bölcsi, minden anya rémálma

Ebbe az intézménybe 6 hónapos korától járhat a kisgyermek. Értelemszerűen minél kisebb, annál kevésbé fogja fel, hogy anya bizony minden délután érte fog menni, nem hagyja ott. Nehéz döntés, amikor egy anyának több órára el kell válnia csecsemőjétől, és vissza kell térnie a munka világába. Bár tény, hogy ez nem sokkal könnyebb egy 1,5-2 éves gyermek esetén sem. Egészen eddig folyamatosan együtt voltatok, kialakult a saját napirendetek, szokásaitok, amit most fenekestül felborít egy feszesebb szabályrendszer. Ám ezt nem szabad az élet negatív hozományaként felfogni!

A bölcsőde és az óvoda is rengeteg olyan dolgot képes megadni a gyermekednek, amit te sosem tudnál.

Megtanul alkalmazkodni másokhoz, valamint rugalmas és kevésbé rugalmas szabályokhoz. Hatással van a többi gyermekre, és ők is hatással vannak rá; ennek következtében gyorsabban fejlődhet a beszéde, az önállósága, elsajátítja az alapvető közösségi létezés mibenlétét.

A bölcsődében elsősorban a figyelem összpontosítása, a minimális önállóság elérése a cél, túl azon, hogy mondókákat, énekeket tanulnak, és természetesen sokat játszanak.

Az óvodában ezt egy újabb szintre emelik, nagy hangsúlyt kapnak az olyan tevékenységek, amelyekkel a gyermekek finommotorikus mozgása fejlődik – ez később fontos tényező lesz az írás elsajátítása során -, az óvodapedagógusok a játékos feladatok révén serkentik és támogatják a kisgyermek egyre komplexebb gondolkodását, önkifejezését is. Az óvoda második felétől már abszolút az iskolára való felkészítés a cél.

Anya szárnyai alól kikerülve fázni fog a kiscsibe?

Ez már szinte közhely, de mégis az egyik legnagyobb alapigazság; a gyermek a szülei tükörképe. Ha te sírsz, szorongsz a bölcsi/ovi csoport ajtajában, és csak nagy nehezen engeded ki anyai óvó ölelésedből csemetédet, akkor ő is zaklatott lesz, sírni fog a gondozónő kezében, miközben utánad kiabál. Ez kinek jó? Senkinek. Próbáld megacélozni a szívedet az átadáskor, érezze rajtad, hogy ott biztonságban lesz. Öleld meg, puszild meg, de ez ne tartson hosszú percekig.

Ha egy gyermeket egyáltalán nem visel meg, hogy a szülőjétől hosszú órákra el kell válnia, ott a szülő-gyerek kapcsolatban valami hibádzik!

Kezeld a világ legtermészetesebb dolgaként.

Mesélj neki arról, hogy milyen szuper lesz, mennyire szerettél te is bölcsibe/oviba járni. Egyszerűen el kell adni neki.

Adj neki szülőpótlékot!

Alig akad olyan kisgyerek, akinek ne lenne kedvenc alvókája. Ez lehet egy rongyi, nyünyü, kis plüss, takaró vagy épp egy textilpelus. Ez már otthon is az anyai ölelést pótolja elalvásnál, sokszor morzsolgatja, amikor fáradt, nyűgösebb, mivel megnyugtatja őt. Ez a bölcsődei és óvodai beszoktatásnál – és utána is – igen fontos szerephez jut. Az ismerős kis kellék révén a gyerek az új, idegen környezetben is talál valamit, ami bármilyen körülmények közt biztonságérzetet nyújt számára. Találtunk az Eclectick oldalán egy elsőre nagyon praktikus babát, amelynek egyik felén anya, a másikon apa arcképe szerepel. Igazán bűbájosak.

Megkérdeztük Horváth Brigitta kisgyermeknevelőt, hogy neki mi a véleménye a "szülőbabákról".

A „szülő baba" ötlete nagyon aranyos, és miután a gyermek már megszokta az új környezetet, abszolút látunk benne fantáziát, mint bölcsis, ovis alvóka. Természetesen minden gyermek másként működik, így az sincs kizárva, hogy valamelyiknél már a kezdeti időszakban is beválik.

A fentiekből jól látszik, hogy a bölcsőde, óvoda kezdetének harcát elsősorban a szülőnek – leginkább anyának – kell megvívnia saját magával. Ha te örömmel fogadod, a gyermeked is így tesz majd!

Horváth Brigitta tanácsa a szülőknek;