9 jel, hogy a párod nem szeret – hanem birtokol

A párod rendszeresen ellenőriz. Folyton bizonyítgatnod kell neki a hűségedet. Úgy kezel, akár egy gyereket, mert ő tudja, mi a legjobb. Ideges lesz, ha nem a számára kedvező módon viselkedsz. Ha a felsoroltak közül akár egyetlen is jellemző a párodra, te egy hatalmaskodásra hajlamos emberrel élsz együtt. Íme, kilenc tipikus jel, ami egyértelműen elárulja, hogy a párod nem szeret, hanem birtokol téged.

A birtokló személyiségek viselkedését tudományos közegben kényszerítő kontrollnak nevezik, és az egyik legaggasztóbb tulajdonsága, hogy a nyomást gyakorló jóindulatnak próbálja feltüntetni a viselkedését. Például túlzó védelemmel vigyáz a nőre. Közbeavatkozik szituációkba, konfrontálódik a párja helyett, és sorolhatnám. Ez a viselkedés lehet, hogy első blikkre imponál egy nőnek, pedig valójában kifejezetten aggasztó viselkedésforma. Az illető ugyanis nem a párját óvja, hanem a saját tulajdonát védi, attól tart, hogy elveszik tőle a játékszerét. A biztonságot éreztető védelem aztán gyorsan átfordul, a következő fázisként életképtelennek minősít, hiszen téged mindig meg kell védeni...

A birtokló társ a kontrollmánián felül aggasztóan féltékeny, a külön töltött időben ellenőrizgeti a társát. A féltékenységét persze soha nem ismerné el, ezért inkább lelkiismeret-furdalást keltő megoldáshoz nyúl. Klasszikus trükk, hogy a birtokló fél a partnerére kívánja kivetíteni a saját bizalmatlanságát. Például hűtlenséggel vádolja a párját, és elvárja, hogy például folyamatos bejelentkezésekkel az bebizonyítsa neki az ellenkezőjét. Vagy azzal az indokkal ellenőrizgeti a másikat, hogy csak meg akar bizonyosodni arról, hogy nincsen gond, és nem kell a segítségére sietni.

A kontrollmániás partnerekre a legnagyobb veszélyt a párjuk családtagjai és barátai jelentik. A külső szemlélők ugyanis elfogulatlanul látják az adott kapcsolatot, elhangozhatnak a szájukból elgondolkodtató megjegyzések... A partner ezt megelőzvén módszeresen eléri, hogy a partnere a lehető legtöbb idejét vele töltse. Egyfajta függőséget alakít ki, és elhiteti, hogy az a normális, ha egy párkapcsolatban sülve-főve együtt vagyunk. Az együtt töltött idő lassan megszokottá válik, és a kontroll alatt álló elszigetelődik a külvilágtól.

Teljesen normális, ha egy párkapcsolatban a két fél megosztja egymással a fejfájósabb döntéseiket, és véleményt kérnek egymástól. Az viszont egyáltalán nem normális, ha a partner nem enged a párjának saját döntéseket hozni. Megjegyzéseket tesz az öltözködésére, a viselkedésére, de akár még arra is, hogy milyen karácsonyi ajándékokat vegyen az ismerőseinek. A kontrollmániás partner szótárában ráadásul nem létezik a véleménykifejezés, amit ő mond azt készpénznek, az egyetlen járható útnak kell venni.

Egy kontrollmániás partner soha nem fog megbízni a párjában, az ugyanis számára kiszolgáltatottságot, azaz bizonytalanságot jelentene. A folytonos ellenőrzéssel igyekszik kizárni az életéből a kiszámíthatatlanságot, ezzel próbálja lecsökkenti a sérülésesélyt. Rossz tapasztalatok okán félnek attól a fájdalomtól, amit egy-egy csalódás okozhat.

Mivel az alárendeltség igen megterhelő lehet, az elszenvedőnél könnyen és gyorsan betelhet a pohár. A kontrollmániás fél ezt megelőzendő folyton visszaigazolást keresve faggatózik a párjánál. Szeretsz? Jól érzed magadat velem? Tetszem neked? Ezek a kérdések a legtöbb esetben pozitív választ kapnak, hiszen az elnyomott egyrészt valóban érezhet egyfajta erős kötődést, másrészt hozzászokott ahhoz, hogy nem adhat lehangoló válasz a másiknak, különben elszabadul a pokol.

A kontrollmániás férfi a partnerét okolja mindenért. De értsd úgy, hogy mindenért! Pláne, ha a párja valamiért nem fogadta meg a véleménynek álcázott parancsait. Gyakorlatilag gyerekként kezeli a partnerét, és amint az valami olyasmit csinált, ami szerinte butaság, bántani kezdi. Jobb esetben "csak szavakkal" teszi, lehülyézi, ostobának és emberi katasztrófának titulálja. Rosszabb esetben azonban tettlegességbe fordulhat a dühe.

További árulkodó jel, hogy a kontrollmániás férfi, a párja alkalmatlanságára hivatkozva még a pénze felett is rendelkezni akar. Szerinte a partnere szórja a pénzt, rossz és felesleges dolgokat vásárol, vagy egyszerűen csak szerencsétlen anyagiak terén. Beszedi, majd csak szűken fogott költőpénzként adogatja vissza a párjának a fizetését. Viszont nagyjából olyan egy kontrollmániásra pénzt bízni, mintha a kecskének adnánk káposztát. Nem egy olyan sztorit hallani, amikor az uralkodó fél egyszerűen feléli a partnerétől beszedett javakat...

A teljes uralom és függőség utolsó lépcsőfoka, amikor a birtokló férfi komoly kétségeket ébreszt a párja véleményével, meggyőződésével vagy éppen a memóriájával kapcsolatban. Belé beszéli például, hogy máshogy történtek a dolgok, mint ahogyan ő emlékszik. Vagy egy-egy csípős megjegyzéssel komolytalanná teszi a másik ötleteit. Például, ha fejfájásra valamilyen gyógyszert javasol neki a másik, epésen visszakérdez, hogy orvosit végezett? Aztán még lehet, hogy azzal is megvádolja, hogy meg akarja mérgezni.

Hasonló, birtokló típusú férfival a Szigor című trilógiámban is találkozhatsz. Az Előd nevű karaktert a főszereplő Liza ügyesen leszereli... Klikk ide, ha szeretnél megismerkedni a történettel!

A fent leírtakban főként férfiként emlegettem a kontrollmániás partnert, hiszen ezt a bejegyzést többségében várhatóan nők olvassák majd. Valójában a nők között is bőven akadnak birtokló típusok. Ha magadra ismersz a bejegyzés valamely szereplőjében – a hatalmaskodóban vagy az alárendelődőben –, egy boldogabb élet reményében ajánlatos segítségért fordulnod.