„A partnerünk nem gép: szabad akarata van” – A féltékenység csapdájában

Megkérdeztünk egy párkapcsolati szakértőt, Élő Elemért, hogy az olvasói levél kapcsán ő miként látja a féltékenységet és a megcsalást. Igen tanulságos gondolatok következnek.

„Én senkit nem bátorítanék arra, hogy nézzen bele a partnere telefonjába. Inkább nyíltan kezdeményezzen beszélgetést kétségeiről, gyanújáról, és hagyja meg a másiknak a lehetőséget arra, hogy kontextusba helyezzen dolgokat. Egy-egy ilyen beszélgetés során sok olyan problémára derülhet fény, amivel már lehet dolgozni, amit a párkapcsolatban lehet javítani.

Nem lennénk ugyanis emberek, ha a másikkal minden gondolatunkat megosztanánk. Ha valaki fél attól, hogy talál valamit, lehet, hogy célszerű nem keresgélnie, de jó, ha lelkileg felkészülten várja a kellemetlen meglepetéseket. Persze az, amit talál sem biztos, hogy az, aminek tűnik. A látszat gyakran csal, hiszen minden ember mögött egy történet áll, amiből egy pici részletet kiragadva, óriási az esély arra, hogy félreértjük.

Sokat lehet tenni azonban egy kapcsolatért a mindennapokban. Például a megfelelő prioritás kialakításával. Nem szabad hagyni, hogy az anyagi biztonság ára az érzelmi biztonság legyen. Érdemes kellő időt szánni egymásra, több odafigyelést tenni a kapcsolatba, mert a sok távollét nem csak az érzelmi távolságot növelheti, hanem bizony alkalmat is szülhet a megcsalásra.

A nőcsábász attitűd természetesen változhat, és valószínűleg akkor ez a „fogadalom" őszintén hangzott el, a változás azonban folyamatos. Ha valakiről tudjuk, hogy nagy szoknyabolond, meglehetősen naiv, és persze roppant hízelgő elképzelés azt gondolni, hogy később egyáltalán nem őriz meg semmit ebből a vonásából. Érdemes ezt már a megismerkedéskor bekalkulálni, és feltenni a kérdést: el tudom-e fogadni? A többi értéke tudja-e ezt kompenzálni?

Egy regisztráció lehet annak a jele, hogy a valaki nem kap elég pozitív visszajelzést a párjától, vagy alacsony az önbecsülése, esetleg történt valami, ami miatt az önértékelése sérült, és ezért átmenetileg több megerősítésre van szüksége. Akik ilyesmit csinálnak, sokszor végig sem gondolják, hogy ez a gyakran tét nélküli tettük kiderülhet. Például, ha folyton azt látjuk a médiában, hogy a bankrablókat csak ritkán kapják el, nem gondolunk majd arra, hogy lebukhatnak. Attól azonban, hogy valakiben felmerül a bankrablás gondolata, még nem válik bankrablóvá.

Érdemes lenne megfontolni, hogy végső soron az embernek szabad akarata van, amit véglegesen tőle elvenni nem lehet.

Ha innen nézzük, meg lehetne köszönni azt, hogy nem korábban, és nem saját néven volt fent a társkeresőn, hiszen megtehette volna, ahogyan a kapcsolatból is kiléphetett volna. Az elvárás helyett tehát érdemesebb az értékelés irányába elmozdulni, és hálát gyakorolni, hiszen a párkapcsolat egy érték, ami nem jár alanyi jogon.

Összefoglalva tehát:

1. A párkapcsolat egy organizmus, és mint olyan, szüksége van odafigyelésre, időre, energiára. Ha ezt nem kapja meg, akkor még el tud vegetálni, de már nem virágzik. Ilyen módon megérheti tehát erre tekintettel lenni, és a közös erőforrásokat ennek megfelelően csoportosítani.

2. A partnerünk nem egy gép: szabad akarata van. Azt, hogy mellettünk van, igenis értéknek kell tekinteni. Nem helyes ezt elvárni, vagy megkövetelni, még akkor sem, ha a kapcsolat egy házasságot, vagy családot jelent. Fontos, hogy hálásak legyünk a partnerünkért, és kifejezzük ezt felé azáltal, hogy értékeljük őt.

3. Aki keres, jó eséllyel talál is, hiszen titkai mindenkinek vannak. Fontos azonban, hogy objektívek legyünk, és ne a kontextusából kiragadva értelmezzük az információmorzsákat. Érdemesebb a nyílt kommunikációt választani, lehetőséget adva a másiknak, hogy reagáljon a kétségeinkre. A titkok nem mindig egyenlők a félelmeinkkel."