Elképesztő! Boris azt állítja: a Marsról érkezett

Állítólag édesanyja maga is orvos, ezért megdöbbentette, hogy a fia kéthetesen képes volt megemelni és megtartani a fejecskéjét, majd félévesen kimondta az első szavait, végül egyéves korában már olvasott(!). Boriska csupa olyan dologról kezdett mesélni a szüleinek, amikről addig ők maguk sem nagyon hallottak, és főleg, nem tanítottak ilyesmit a csemetéjüknek.

A Mars felszíne lakhatatlanná vált, ezért a maroknyi túlélő a föld alá kényszerült. Elmondása szerint, ott él ez a civilizáció ma is, hatalmas, földalatti városokban, biztonságban. Végül, az emberiség jövője szempontjából egy igen fontos információt is átadott. Boriska ugyanis azt állítja, hogy az egyiptomi Szfinx alatt olyasmi rejtőzik, ami nagyban hozzájárulhatna az emberiség szellemi fejlődéséhez. Még nagyjából azt is belőtte, hogy hol található az az indító „gomb", ami aktiválhatná vagy megnyithatná a Szfinx-et.

Erről a különleges óriás „szoborról", amúgy is rettentő keveset tudunk. Kutatók megállapították, hogy pár ezer évvel idősebb, mint a legöregebb piramisok. Hogy mi lehetett a funkciója, halványlila segédfogalmunk sincs! Miként valójában azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy mire is szolgáltak a piramisok valójában. Értem én, hogy temetkezési helyek, meg hogy az általunk tanultak szerint, szerencsétlen rabszolgák és/vagy a nép vér-verejtékes munkájával építették meg őket! De valahogy nehezen hiszem el. Szerintem, valójában még erre sem tudjuk a választ. Szeretünk mindent tudományosan megmagyarázni, sőt, sokan csak és kizárólag azt hiszik el, amit a tudomány beigazol.

És most játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy mi történne akkor, ha hinnénk ennek a Boriska nevű fiúnak? Hülyének néznénk saját magunkat? Lehet. De ha mindenki egy emberként hinne Boriskának, akkor vajon történne bármi eget rengető? Legfeljebb valaki, végre kézen fogná a srácot, és elvinné a Szfinx-hez. Még a végén fény derülne az emberiség egyik legősibb, legnagyobb titkára. Vagy ha nem, akkor sem ártana vele senkinek.

Hálás vagyok ennek a fiatal fiúnak, aki utoljára 11 évesen állt a kamerák elé, felrajzolta a bolygókat, a saját emlékei alapján, mert köztük „szlalomozott" az űrhajójával. Aztán pedig elmesélte emlékeit. Bátran, hiszen eszébe sem juthatott, hogy bolondnak fogják tartani. Persze, értem én azokat is, akik kigúnyolják mind a fiút, mind azokat, akik hinni merészelnek az általa elmondottakban. De megérteni SOHA nem fogom őket! Nem értem, hogy lehet valaki ennyire szűklátókörű. Mi lett volna a világ legnagyobb felfedezéseiből, ha az a sok, szerencsétlen zseni inkább csöndben maradt volna, csak azért, mert félt a többi, átlagos, birkagondolkodású ember lenéző véleményétől? Semmi! Csakhogy ők bátrak voltak, nem is tehettek mást, ez volt a sorsuk. És talán ez a sorsa most, ennek a fiatalembernek is. Hogy segítsen az emberiségnek. Mert hiszem, hogy oka van annak, hogy épp most a Földön él! Ha másra nem is, arra már jó az ő léte, hogy elgondolkodtasson sok-sok, nyitott gondolkodású embert. Ugyanis ez a nyitott gondolkodás visz bennünket előre.