A krampusz és a virgács fontosabb, mint a Mikulás

A Mikulás a jó gyerekeknek ajándékot hoz – leginkább gyümölcsöt, saját magát formázó csokoládét, és sok helyen apró játékot. De ez így talán túl pozitív lett volna, hisz a bűnök, már kisgyermekkorban is megjelennek. Így a jóságos Mikulás mellé kapcsolódik egy ellenpólus is, a gonosz krampusz. Az elnevezése a Krampen névből ered, mely karmot jelent a régi német nyelvben. Ő az, aki láncát csörgetve, virgáccsal a kezében halad éjszaka az utcákon, és meglesi az alvó gyerkőcöket. Tudja az összes csínytevésüket, apróbb és nagyobb bűnüket, és megsúgja azt a Mikulásnak. Ő pedig ehhez mérten osztja ki a csizmácskákba a meglepetéseket. Magyarországon, az 1900-as évekig nem csupán képletesen büntetett; bizony az éjjel kint járókat meg is verték a krampusznak öltözött emberek.

De mit testesít meg valójában?

Különböző ábrázolása ismert, de a leggyakoribb a patás, szőrös, fekete lény, fején szarvakkal. Nem nehéz kitalálni, hogy mire asszociálunk róla; ő maga az ördög, a rossz megtestesítője. A gyerekeknek is tudniuk kell, hogy következmény nélkül nem marad semmi sem. A krampusz azt is tudja, amit senki más, így hiába titkolják, rosszaságuk az év vége felé úgyis kiderül.

A jó és a rossz általában minden mesében harcot vív egymással, és a végén természetesen győz a jó. Azzal, hogy egymás mellé helyezték, különös kapcsolati viszonnyal ruházták fel őket. Sehol máshol nem jár kéz a kézben a gonosz és a jó. Vagyis, ez így nem igaz. Hátralépve pár lépést, megláthatjuk, hogy ők ketten az embert jelenítik meg. Senki sem lehet tökéletesen jó vagy éppen rossz. Van, akiben egészen apró, másokban azonban hatalmas virgács lappang. Azzal, hogy ezt a szülők megfoghatóvá teszik a gyermek számára, segítenek neki.

A gyermek látja, hogy bizony az elmúlt évben 2 narancs, 3 csoki Mikulás és egy mini póni erejéig volt jó, és egy közepes méretű virgácsig rossz. Kézzelfoghatóvá tette tehát számára a szülő az egész éves viselkedését.

Mi maradt az ördög képéből?

Lényegében semmi. Már nem félnek tőle a gyerekek, a virgács méretéből sem csinálnak különösebb lelki életet. A Mikulás-csomag szerves részét képezi, a kölkök gyakran még örülnek is neki. A tanmese tehát elhagyta fénykorát. A szülők sem igazán foglalkoznak az arányokkal. Sőt! A legtöbb csomagocskában már szinte háttérbe is szorultak a szimbolikus elemek, helyüket pedig az előkarácsonyi ajándékok vették át. A szülők elfelejtik, hogy nem azzal tesznek jót a gyermeküknek, ha valótlan képet mutatnak róla. Ez remek alkalom lenne a tükörtartásra.

Talán jobb lenne, ha valóban visszatérne a régi jelentése, és valóban személyre szabottan állnának a csizmákban a meglepetések.

Szomorú lenne, ez elég valószínű. Ugyanakkor remek lehetőséget adna egy beszélgetésre – mert egy gyermeknek is lehetnek bűnei, amelyek, ha nem is megtorlást, de figyelmet igenis érdemelnek.