Egy koraszülött kislány története – Interjú az édesanyával

Andrea 32 éves, két gyermek édesanyja, Már fia is jóval a 40. hét előtt jött a világra, ám kislánya még nála is korábban érkezett. Egy koraszülött baba, Hanna története következik.

Hogyan telt ez a második várandósságod? Úgy tudom, az első babád is korábban érkezett.

Igen, az első babám is hamarabb született – a 37. hétre, idő előtt kinyílt a méhszájam, nagyon gyorsan jöttek a fájások, a vége császármetszés lett. A második terhességemnél már a 20. hét környékén elkezdtem görcsölni, sokat keményedett a hasam is. Tehát Hannánál jóval hamarabb jelentkeztek a koraszülés tünetei. A 33. héttől egyre sűrűbbé váltak a görcsök.

Mesélj kérlek arról, amikor kiderült, hogy Hanna bizony nem akar tovább bent maradni.

Emlékszem, péntek volt, amikor az orvosom megvizsgált, ekkor már egy ujjnyira voltam nyitva. Hazaküldött és ágynyugalomra ítélt, valamint magnéziumot kellett szednem. A fekvés azonban sajnos nem segített, a görcsök és fájások egyre sűrűbben jöttek. Még éjszaka sem tudtam aludni tőlük.

Én próbáltam higgadtan kezelni a hírt, és belenyugodni, megtenni mindent annak érdekében, hogy a picivel minden rendben legyen! A férjem kicsit megijedt, és természetesen a család is. Aznap töltöttem a 34. hetet.

Milyen volt a szülésélményed ilyen komoly aggodalmak közepette?

Az első babámat másik kórházban szültem, azért váltottam, mert ott nem támogatták a VBAC-t. (a császármetszés utáni hüvelyi szülést - a szerk.) Itt a Bajcsy Kórházban másként állnak a VBAC-hoz. Már a második terhességem elején megbeszéltük az orvosommal, ha lehet, megpróbáljuk a hüvelyi szülést.
A fájások szépen jöttek, így szerencsére nem kaptam oxytocint. Egyből burkot repesztett az orvos, a fájások sűrűsödtek, fájdalomcsillapítót sem kértem - a doki szerint ezzel is védtük a pici súlyú korababámat.

Két óra alatt megszületett, a súlyán és az állapotán múlott, hogy átszállítják-e őt egy PIC osztállyal rendelkező kórházba. Mikor megszületett, egyből a mellkasomra tették az icipici testét, pihegett párat, aztán elvitték ellátni. Imádkoztam, reménykedtem, hogy nem viszik el másik kórházba. Szerencsére 2 kilón felül volt a súlya és az életfunkciói is nagyon jók voltak, így csak pár órára került inkubátorba. Végül szerencsére nem kellett elvinni, maradhatott ott velem.

A szülés mindig egy hatalmas katarzis is egyben. Az anyukák utána leginkább csak pihenni szeretnének, maguk mellett tudva a csöpp babájukat. Neked miként teltek a szülést követő órák és napok?

Hihetetlen gyorsan történtek aznap az események, és sok-sok félelem volt bennem: Kiveszik-e az inkubátorból még aznap, magamhoz ölelhetem-e, láthatom-e, szopizhat-e majd? Ne legyen vele semmi gond, bírja a kis teste a kinti életet!
A csecsemős nővérek nagyon segítőkészek voltak, sokat segítettek! Másnap már kivehettem, és mivel támogatták a bőrkontaktust, többször magamhoz ölelhettem, ringathattam, még a szopizással is erőteljesen próbálkoztunk. Két napig csak tápszert kapott fecskendőből. Két óránkénti mellre helyezést javasoltak éjjel-nappal, és a negyedik napon már sikerült szopiznia mérhető mennyiséget. De az anyatejet is jórészt cumisüvegből kapta még, mert gyenge volt.

Miután hazaengedtek, miként teltek az első otthontöltött hetek?

Nyugalomban teltek, Hanna az első 2 hónapját szinte átaludta. Csak evett és aludt. Az első pár hétben nagy hangsúlyt fektettünk a bőrkontaktusra, ezt egyébként a védőnő és a gyermekorvos is javasolta.

A nagy tesója - Zsombi 4 és fél éves volt, amikor Hanna született -, a lehető legnagyobb szeretettel fogadta, óvta, simogatta őt. A nagyszülők, keresztszülők is nagyon nagy szeretettel és féltéssel fogadták. Ők a mai napig nagyon sokat segítenek, szoros a kapcsolat velük.

Mivel Hanna nagyon picike volt, hamar elfáradt a szopizásban, így a tej nagy részét fecskendőből /cumisüvegből kapta az első hetekben. Éjszaka is 2 óránként keltegettem, etettem. Ez az időszak nagyon fárasztó volt, de tudtam/bíztam abban, hogy megerősödik. Aztán 2 hónap után már egyedül tudott szopizni, nem kellett se cumisüveg, se fecskendő. Sikerült, elértük együtt! Nagy volt a boldogság.

Hanna nem rég múlt kétéves. Milyen utat jártatok be vele? - Hiszen a koraszületésnek igen komoly vetületei lehetnek.

Igen. Fejlődésneurológiára kellett járnunk, ahol kiderült, hogy az izomzatában letapadások és feszesség van, ezért nem tudott például forogni. Dévényes szakemberhez fordultam, aki csodát tett a mozgásfejlődésében - épp ahogy a nagyobbik gyerekemmel is. Az a hat hét csúszása volt a mozgásfejlődésében, amennyivel korábban született. Nehezen indult be nála a kúszás-mászás, mindezekhez segítségre volt szüksége. 15 hónaposan kiderült, hogy lágyéksérve van, szerencsére gyorsan megtaláltuk talán az ország legtündéribb gyereksebészét (dr. Kiss Imre, Bókay Gyerekklinika), ő műtötte meg.

például másfél évesen páros lábon ugrált és lépcsőzött. 22 hónapos korától egyedül mászókázik, csúszdázik, trambulinozik és kismotorozik. A súlyát is hamar behozta, méretben sincs elmaradva a társaitól. Egyedül a beszédfejlődése lassabb az átlagosnál, 20 hónapos kora körül megvizsgálta egy TSMT terapeuta, aki mindent rendben talált nála, de hogy a beszédindítást egy kicsit megsegítsük, mutatott 5-6 gyakorlatot, amit naponta kellett vele itthon elvégezni. Azóta egyre több szót használ, igaz, még mindig kevesebbet, mint úgy átlagosan kellene, de haladunk szépen. Érteni mindent ért, és el is magyaráz.

Áprilisban volt 2 éves. Önállóan eszik, öltözik, imád babázni, énekelni babanyelven, dúdolni, táncolni, babáit eteti-itatja-altatja, a nagytestvérét szereti, utánozza és imád versengeni vele.

Annyira felemelő hallani Hanna történetét. Remek, hogy ilyen magabiztosan és a félelmeid ellenére kitartóan tudtál és tudsz a mai napig hozzáállni a koraszülöttséghez. Mit tanácsolnál annak az édesanyának, akinek szintén koraszülött lett a babája?

Azt tudnám tanácsolni neki, hogy keressen fel – akár Facebookon - korababás csoportot, vagy egy olyan édesanyát, akinek korababája van, mert nagyon sok tapasztalatot, erőt és bíztatást lehet egymástól kapni. Keressen fel jó szakembereket (neurológust, DSGM- és TSMT terapeutát), és kérje a tanácsukat.

Az én Hannám szerencsére nem volt annyira korababa, ennél sokkal korábban születettek is vannak, és értek el hatalmas fejlődést. Most már tudom – mivel érintett vagyok - hogy a koraszülött babák nagyon erősek és kitartóak, képesek küzdeni, és ugyanerre tanítják a saját édesanyjukat, szüleiket is.

Támogatott tartalom.