Sikertörténet: 30 napos kihívással indult, végül 50 kilót fogyott

„Mindig is ducibb alkat voltam, de volt egy időszak az életemben, a középiskola és a főiskola között, amikor egy év alatt 98 kilóról 145 kilóra híztam. Aztán elkezdtem a főiskolát, mellette pedig teljes állásban dolgoztam. Egy elég stresszes irodai munkám volt, esténként meg órákra jártam. Ettől aztán teljesen felborult a bioritmusom. Előfordult, hogy a reggelit és az ebédet is kihagytam, de este mindent triplán bepótoltam. Gyorséttermi hamburgerek, csipszek, sült krumplik, csirkefalatkák és tortaszeletek: ezeket ettem vacsorára. Sokszor mindezt együtt.

A következő években az egészségem egyre csak rosszabbodott. A térdemben ízületi gyulladás alakult ki, és a policisztás petefészek-szindrómát (PCOS) is diagnosztizálták nálam. Az orvosok megpróbáltak gyógyszert felírni, hogy segítsenek a tüneteim kezelésében, de egyértelmű volt, hogy fogyás nélkül hiába tömöm magamba a gyógyszereket. Ezekben az években többször is megpróbáltam lefogyni, de soha nem sikerült. Nem egyszer ruháztam be kondibérletbe, jöttek a nagy fogadalmak, de mindig irreális célokat tűztem ki. Mivel nem jöttek annyira gyorsan az eredmények, ahogy elképzeltem, néhány héten belül visszaálltam a régi szokásaimhoz. A diagnózis után azonban nagyon megijedtem, és újfent elhatároztam magam a fogyás mellett.

2016 januárjában úgy döntöttem, hogy halasztok egy félévet a főiskolán, a munkahelyemen ráadásul egy új, kevésbé stresszes pozícióba kerültem. Éreztem, hogy most kell lépnem valamit. Két kolléganőmmel elhatároztuk, hogy az új évet egy kihívással kezdjük. Egy 30 napos kihívással, ami a rossz szokásainkat volt hivatott megcélozni. Korábban mindig nagyon hosszú távon gondolkodtam, csak a rendkívül távoli végcélt láttam magam előtt, most azonban csak erre a 30 napra koncentráltam. Semmi másra, csak arra, hogy január hónapban elérjem a célomat. Ez nagyon jót tett nekem. A rövidtávú cél teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Nem ijesztett meg, hogy mennyire messze van a végcél, csak egy rövidebb időszakra koncentráltam.

Ami az étkezésemet illeti, kezdetben nem nagyon tudtam, hogy mit csinálok. Sok mindent kipróbáltam, amit egészségesnek gondoltam, ezek az ételek viszont egyáltalán nem ízlettek. Olyan ebédszállítót kerestem, akik kifejezetten egészséges fogásokra specializálódtak, és egyre többet főztem magam is. Megtanultam, hogyan kell egészégesen ízesíteni az ételeket. Ez szerintem nagyon fontos, hiszen hosszú távon nem lehet olyan ételeket enni, amelyek nem ízlenek.

A kihívás alatt szinte mindennap mozogtam, habár most nem kezdtem rögtön egy kondibérlettel, de harminc percet mindennap sétáltam. A hónap végére 6 kilót fogytam, ami nagyon erős motivációt adott. Anyukámmal elmentünk egy spinningórára, és mindketten nagyon élveztük. Ő azonban megbetegedett a második óra előtt, így nekem is megfordult a fejemben, hogy inkább nem megyek el. Végül legyőztem a lustaságomat, és ma már az egyik kedvenc edzésformám a spinning, mellette pedig, az edző javaslatára, zumbára is elkezdtem járni. Havonta 5-6 kilót adtam le. Az edzővel kifejezetten szerencsém volt, sokat segített, és nemcsak a fogyásomra koncentrált, hanem arra is, hogy legyen sikerélményem, és hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Fél év alatt végül 27 kilót fogytam, megszűntek a PCOS tüneteim és az ízületi gyulladásom. A következő 10 hónapban közel 50 kiló mínuszban voltam, és azóta is tartom ezt a súlyt, amire nagyon büszke vagyok. Ma már kizárólag magamnak főzök, ami számomra szintén fontos eredmény. Persze néha ma is nehéz rávenni magam az edzésre, de sok barátot szereztem, így szívesen megyek le sportolni. Általánosságban mondhatom, hogy megtaláltam a boldogságot az új életmódomban, így pedig sokkal könnyebb volt azonosulnom vele. Minden szempontból sokkal jobban érzem magam. Testileg egészséges, lelkileg kiegyensúlyozott vagyok.”