Így lett személyi edző a 100 kilós fiatal lányból

"Habár aktív gyerek voltam, mégsem voltam egészséges. Nem mondanám ezt kifejezetten túlsúlynak, de az alkatom miatt is vastagabb voltam, emiatt pedig korán kialakult bennem a testképzavar. Mivel imádtam a gyorsételeket, legtöbbször azt ettem, és közben nem is gondoltam az életmódomat károsnak, mígnem jött egy betegség. Ez a rendkívül ritka betegség a lábam idegeit támadta meg, egy ideig járni sem tudtam, de amikor tudtam, akkor sem mozogtam sokat. Ebben az időszakban egyik pillanatról a másikra felszöktek rám a kilók. Ezen az sem segített, hogy közben életet adtam két gyermekemnek. Huszonöt éves koromra 100 kiló lettem, és alig ismertem fel a saját testemet.

A változtatás vágya teljesen váratlanul érett meg bennem. Egyik nap a szokásosnál hosszabb ideig ragadtam a tükör előtt, és rájöttem, hogy teljesen elvesztettem önmagamat, és tudtam, hogy ezért csakis én vagyok a felelős. Elhatároztam, hogy a kezembe veszem a sorsomat, és rendbe hozom az egészségemet. Ezek után nem is mentem többet gyorsétterembe, és a kávézókat, fánkozókat is elkerültem. Sokkal többet főztem otthon, főleg csirkét, zöldségeket és teljes kiőrlésű gabonákat ettem. Az üdítőitalok helyett rászoktattam magam a vízfogyasztásra. Már ettől is sokkal jobb lett a közérzetem pár nap elmúltával. Nem sokkal később, ahogy egyre inkább megismerkedtem a testemmel, és annak szükségleteivel, elkezdtem tejmentesen étkezni, hamarosan pedig emellett vegetáriánus lettem.

Miközben rendbe tettem az étrendemet, találkoztam az első kedvenc mozgásformámmal, mégpedig a biciklizéssel. Először azért mentem spinningre, mert komfortosabbnak éreztem a túlsúlyommal csak pedálozni. Aztán persze kiderült, hogy a "csak pedálozás" meglehetősen komoly munka. Tény, hogy az első órák nem voltak könnyűek, mégis vonzott ez a sport, és a kitartásnak éreztem is a gyümölcsét, ugyanis egyre egészségesebbnek, egyre erősebbnek éreztem magam, és fantasztikus érzés volt visszanyerni az erőmet.

A súlycsökkenés mindezek ellenére nem haladt túl gyorsan. Ugyan folyamatos volt, de nagyon lassan mentek le rólam a kilók. Ez hihetetlenül nehéz volt, hiszen tudtam, hogy mindent megteszek érte. Végül inkább abba a ténybe kapaszkodtam, hogy ettől függetlenül is sokkal egészségesebb és fittebb vagyok, a súlykérdést pedig igyekeztem háttérbe szorítani. A 40 kilót végül 3 évbe került leadnom, ami rengeteg időnek tűnik, mégis azt kell mondanom, hogy megérte. Főleg mert közben a fitnesz olyannyira közel került hozzám, hogy azóta magam is személyi edzőként dolgozom.

Soha nem felejtem el, hogy éreztem magam, amikor félénk, túlsúlyos fiatal felnőttként először beléptem az edzőterembe. Ha most valakit hasonló félelmekkel a szemében látok, igyekszem segítséget nyújtani neki. Ez az életcélom: segíteni akarok másoknak, hogy higgyenek magukban és a céljaikban, ahogy egykor én is tettem."