Hősnők, avagy őszintén a női szuperképességekről – Péterfy Bori

Imádom a hősnőket az életben, az irodalomban, sőt még a marveli értelemben vett szuperhősnőket is. Magamból – a zenekar élén mint frontnő – egy képzeletbeli hősnőt építettem föl, és ezt nagyon szeretem átélni”

Olyan, mintha egy szuperhősnő lennék egy utópisztikus szétrohadt tájban, aki csak megy és megy tovább. Hogy otthon mi van, hogy mögötte mi van, az más kérdés, például hogy a konyhában mennyire vagyok hősnő.”

Az én családom tele van hősnőkkel, főleg azért, mert nagyon híres férfiak vannak benne, és mindenki csak őket ismeri. Elképesztő, hogy ezek a nők mit csináltak végig, ráadásul olyan generációkról beszélünk, mint a dédszülők, nagyszülők, akik ugye egy-két világháborút, országelhagyást – mivel erdélyi családról beszélünk – éltek át. Tehát nagyon kemény történetek vannak. Például az egyik ükanyámat fiúnak nevelt az apja, mert már volt nyolc lánya, aztán megszületett Kerekes Teréz, és annyira ideges lett az apja – „Már megint egy lány!” –, hogy őt konkrétan fiúként nevelték: vívott, lovagolt. Ez egy fantasztikus történet. Mi a családban, főleg lányok, imádattal emlékszünk ezekre a hős ősnőkre és az ő történetükre.”

Hogy mit küzdöttek ezek a nők a híres férfiak mögött, az egészen elképesztő. Feldolgozni a gyermekhalálokat, enni adni nekik a háborús időkben, megtartani a férjed, kibírni a megcsalásokat – hiszen ezek a napfényben fürdőző férfiak nyílván kihasználták ennek minden egyéb hozadékát. És ott vannak a háttérben ezek a tragikus sorsú hősnők a családban, miközben olyan nőkről beszélünk, akik ha most születnének, akkor lehet, hogy sokkal tehetségesebb írók, festők, szobrászok lennének, mint a férjük, vagy egyáltalán bármiben elértek volna valamit. De nem értek el semmit, azon kívül, hogy végül is feláldozták az életüket, és mi lettünk belőlük. Erre mindig tudatosan emlékszünk, ők itt vannak bennünk.”