A gyerekek néha túl őszinték – Bókok, melyek a végsőkig aláznak

„Anya, nagyon csinos vagy ma, csak a hajad olyan dundi.” – Begöndörítettem a hajamat, többé nem teszem. – Irén (36)

Az utcán mentünk haza az oviból, amikor egy nagyon vörös hajú fiatal lány jött velünk szembe. A lányom ismét nem tudta magát disztingválni, és megszólította: „Szia, nagyon szép a hajad, olyan mintha égne a fejed!” Mindezt olyan bűbájos mosollyal az arcán, hogy elkezdtem aggódni, kit is hoztam a világra. – Klára (30)

„Anya, te pont olyan vagy, mint a Szörnyella. Mindketten ugyanolyan szépek vagytok.” – Kedvesnek szánt bók a 101 kiskutya-rajongó 5 éves fiamtól, méghozzá hétfő reggel. Ennél csodásabban nem is indulhatott volna a hetem. – Reni (33), a szerkesztő

Kocsival mentünk haza a nagyitól, amikor a hátsó ülésről elkezdte sorolni a kislányom, hogy kiket imád: „Imádom apát, imádom nanit, imádom a mamát... anya, neked pedig majd lerágom a körmöd.” – Anita (31)

„Anyuci, hogy neked mekkorák a melleid?” – Mindezt a tömött buszmegállóban kiabálva, miközben a melleimet kezdte markolászni a 4 évesem, akit az ölemben tartottam. Aznap inkább lesétáltuk azt a két megállót. – Ági (27)

A fiam szeret oviba járni, de az elején még csak az egyik óvónőjét kedvelte, amit nem rejtett véka alá. Egyik reggel, a csoportszobába lépve meglátta, hogy ő van bent. Erre megfordult, és jó hangosan így szólt: „Anya, ma nem kell értem jönnöd, Brigi néninél alszom, mert őt szeretem a legjobban!” – Kati (41)