Jobb ember leszek! mozgalom: az őszinte mosolyé volt a főszerep áprilisban

Először is az a típus vagyok, akihez ne szóljanak, és ne kelljen beszélnie ébredéstől számítva 3-4 óráig. Ezt kompenzálva a nap további részében be nem áll a szám. Állítólag néha még álmomban sem. Mivel a délelőttjeim nagy részében nem szeretek kommunikálni, így mosolyogni sem. Ez alól kivételt képeznek az állatok. Ha meglátok egy cuki kiskutyát, a szám automatikusan mosolyra húzódik, bármilyen korán is legyen.

Hiszek a mosoly erejében, ennek ellenére nekem nem működik gombnyomásra. Az arcizmaim is máshogy vannak berendezve. Tiltakoznak a kényszeresen mosolygás ellen. Nálam egy fénykép készítése is kész kínszenvedés. Egyszer egy fotós próbált rólam igazolványképet készíteni. Fél óra erőlködés után már mind a ketten leizzadtunk, de így sem sikerült normális képet produkálni.

A mosoly sok kaput megnyit, és segít a kommunikációban, de úgy gondolom, mindig csakis az őszinte formája. Egy ember arcán minden látszik egy mosolyban: a boldogság, a szomorúság, az együttérzés, a cinkosság.

Mint kiderült, egy mosoly nehezebben megy, mint gondolnánk, de az őszinte mosoly nem. Az igazi mosoly magától értődő, és az ember észre sem veszi sokszor, amikor mosolyra húzódik a szája.