Amikor bennreked a szó - Így segítsd dadogó gyermeked!

Mit tekintünk dadogásnak?

A dadogás a beszédritmus zavara. Amikor valaki dadog, ismételgethet egy-egy hangot, szótagot, szót, bennakadhat a mondandója, nem jön ki hang a torkán, esetleg csak elindítani nehéz a közlést, utána már lendületet vesz. A dadogás során járulékos tünetek egészíthetik ki a beszédet. Ilyenek lehetnek különböző együttmozgások, például fejbiccentés, tikkelés, szemrángás, feszülő nyakizomzat.

Miért kezd el valaki dadogni?

Az okok többfélék lehetnek. A dadogásra való hajlamot és a beszédgyengeséget örökölhetjük, de nem magát a dadogást. Ezenkívül pszichés tényezők, például szorongás vagy traumák is hozzájárulhatnak a dadogás kialakulásához.

Kiket érint leginkább a dadogás?

A fiúk között háromszor gyakoribb, mint a lányoknál. A dadogás a teljes populáció 1-2 százalékát érinti. Nem minden élettani dadogó vagy beszédgyengeségben érintett gyermekből lesz azonban dadogó felnőtt. A kor előrehaladtával javul a beszédminőség, ezért például a középkorúak között jóval kevesebb dadogót találunk, mint az alsó tagozatos korosztályban.

Milyen típusait különböztethetjük meg a dadogásnak?

Rögtön egy kakukktojással kezdeném, amely többnyire nem valódi dadogás. Három- és ötéves kor között viszonylag gyakori az úgynevezett élettani dadogás. A kisgyermekeknek ebben az életkorban a gondolataik előrébb járnak, mint amit a nyelvi fejlettségük megenged. Ez egy természetes jelenség, nem kell megijedni tőle, nem kell kijavítani. A további típusok az enyhébb, hadarásos dadogáson keresztül a klónusos dadogáson át a súlyosabb, tónusos dadogásig sokfélék lehetnek.

Mikor kérje a szülő szakember segítségét?

Ha nem élettani, hanem valódi dadogásról van szó, akkor is hét-nyolc éves kor előtt már van előzmény: például zavarja a gyereket a saját beszédminősége, többször megakad a beszéde vagy testi tüneteket is mutat. Ha bizonytalan a szülő, érdemes megnézetni a gyereket logopédussal, pszichológussal vagy mindkettővel, hiszen a szülő frusztráltsága a gyerekben is frusztráltságot kelt, ez pedig még inkább fokozhatja a tüneteket. Elméletileg minden óvodában dolgozik logopédus, bármelyik szülő felkeresheti őket. Ha viszont a gyereket nem zavarja a beszéde, csak óvatosan érdemes foglalkozni a kérdéssel. Három- és ötéves korban az ország minden óvodájában végeznek kötelező logopédiai szűréseket. Ha megakadásokat tapasztalunk, és ez a gyermek ötéves korában derül ki, még nem vagyunk elkésve.

A pedagógiai szakszolgálatok milyen módszerekkel tudják segíteni a dadogó gyerekeket?

A szakszolgálatok az ország egész területén ingyenes foglalkozásokat biztosítanak a fejlesztésre szoruló gyerekek számára. Nálunk a kisebb gyermekek – ovisok és alsó tagozatosok – páros vezetésű csoportfoglalkozásokon vesznek részt, tehát a pszichológus és a logopédus együtt tartja a foglalkozásokat, és vegyesen szerepelnek a pszichológiai módszertani elemek, valamint a beszédtechnikai gyakorlatok. Súlyosabb esetben az egyéni terápia is indokolt lehet. A cél az, hogy közvetett módon hassunk a beszéd minőségére, igyekszünk oldani a gyermek szorongását, szabályozni a légzését, beszédlégzését, növelni az önbizalmát. A kisebbeknél művészeti és meseterápiákat, kommunikációs gyakorlatokat alkalmazunk játékos formában. Az életkor előrehaladtával egyre többször tudunk olyan beszédgyakorlatokkal is dolgozni, amelyekhez a gyerekek fokozott tudatossága szükséges.

Hogyan segíthetjük dadogó gyermekünket otthon, családi környezetben?

A gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak a visszajelzésekre. A kisgyermekben beszédgátlást és beszédfélelmet válthat ki, ha beszéd közben kijavítják.

Ne tegyünk semmilyen – segítő szándékú – megjegyzést sem arra vonatkozóan, hogyan képezze a hangokat vagy a szavakat! Ha sikerült nyugodt környezetet teremtenünk, a ritmusgyakorlatok alkalmazása, például a mondókázás vagy az éneklés is segítségünkre lehet, hiszen a ritmus és a betanult szöveg egyfajta automatikus beszéd, ezek közben nem dadog a dadogó sem, így pozitív megerősítést kaphat. Végül, de nem utolsósorban pedig a felgyorsult világunk ellenére beszéljünk lassan, érthetően, a gyerek életkorának megfelelően! Adjunk jó beszédpéldát!