Dundika élete legnehezebb időszakát éli meg

Itt van az ősz, itt van újra... Mondanám, bárcsak mondhatnám, mert ez a kedvenc évszakom. Ehhez képest mi van? Február eleje, világvége. Legalábbis számomra. Pedig koncentráltam, esküszöm, január 1-jén nyugodtság, kiegyensúlyozottság, család, pihenés volt fókuszban. Majd beköszöntött az armageddon, sajnos nem a Ben Affleck-es változat, hanem a szürke téli valóság. Családtagtól kellett búcsúznunk, baráttól kellett búcsúznunk. Január eleje óta szenvedek az arcüreggyulladás tüneteitől, Peti szerint hangom, mint Hernádi Judité (ami egyébként megtisztelő, de szeretném a sajátomat) a gyerekek otthon, mert mindig mindent elkapnak. 15 évvel idősebb énem néz vissza a tükörből, ha mosolygok is lefelé konyul a szám. Minden fejben dől el, jah igen, főleg, ha folyamatosan fáj. Volt már nehéz időszak az életemben, de most valóban a legnehezebbet élem meg. De elég a panaszkodásból, ez egy ilyen időszak, de tudom, hogy minden rossz egyszer véget ér, ahogy ez sem tart örökké. Nézek előre, biztos vagyok benne, hogy ez az év akkor is az én évem lesz!