Így él most a Hoppárézimi! szerzője, Zemlényi Zoltán

2020.02.13.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A Hoppárézimi! írója, Zemlényi Zoltán mindent megtesz a talpon maradásért, és ha kell, a legnagyobb hidegben is az utcán árulja a könyveit.

"Májusban betöltöm az ötvenet, három gyermek büszke édesapja vagyok, a nagyobbik fiam Amszterdamban él, és képzőművészetet tanul...A kisebbik még velem él, a vendéglátóiparban dolgozik, a mindössze nyolcévers lányom sajnos négy éve külön él tőlem az anyjával és jó, ha hetente egyszer látom..."

-kezdte Zoltán, aki már négy éve él egyedül.

"Ez egy rendkívül nyomasztó, és olykor fájdalmas állapot. Vágyom egy nőre, a szeretetére, a szerelmére, az érintésére, de nem könnyű manapság igazi társat találni..."

Zemlényi Zoltán 1985. március 7-én súlyos autóbalesetet szenvedett, az akkori Lenin körűt és a November 7-e tér kereszteződésében. Már piros jelzésnél lelépve a járdáról elgázolta őt egy Trabant, amely bár nem ment gyorsan, iszonyú ütést mért az akkor 15 éves fiatalemberre.

ZZ több métert repült, fejjel a betonnak csapódott, a kiérkező mentők a klinikai halálból hozták vissza. Maradandó sérülést szenvedett, a járása nehézkes, és nem kis erőt igényel, amikor mondatokat próbál formálni.

"Egy ujjal gépelek, de ez nem zavar a munkában. Folyamatosan írok, ez tölti ki az életemet. Megjelent öt kötetem, a legelső, a Hoppárézimi! olyan sikert aratott, hogy színdarab lett belőle...Nem tagadom, legalább 50 előadást néztem végig.

Az író csak vásárolni és ebédelni mozdul ki lakásából. Mindenhova biciklivel jár, aztán siet haza, folytassa az írást. Zoltán most a hatodik könyvén dolgozik.

"Két házasságon vagyok túl, mindkét válás megviselt, különösen a második. De nem adom fel, Isten most is segít majd rajtam, ahogy eddig is egyengette az én különleges utamat.

Sokszor álldogálok a Deák téren a kis standomnál, ahol megannyi kalandban volt már részem. Előfordult, hogy leköptek, pocskondiáztak, könyveket is loptak tőlem, kész csoda. hogy nem vertek meg."