A leggyakoribb viselkedési problémák kisgyerekeknél

• Figyelemfelhívás: ez talán a legáltalánosabb oka a rosszalkodásnak, hiszen a gyermek állandóan a figyelmünkért harcol.
• Felborult napirend: a gyerekek számára nagyon fontos a kiszámítható, állandó napirend, ha ez felborul, mert pl. kimaradt az ebéd utáni alvás, könnyen rosszalkodásba csaphat át a fáradság.
• Irreális elvárások: ha a felnőttek irreális elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben, akkor a nyomás, hogy pl. maradjon csendben, maradjon nyugton pont az ellenkezőjét válthatja ki.
• Frusztráció: a gyerekeknél gyakori, hogy olyan dolgokat szeretnének megcsinálni, amelyeket még nem képesek pl. egyedül keverni a pudingot, nagy székről enni, s ha ez nem sikerül, akkor bizony rosszalkodással csökkenthetik a felgyülemlett feszültséget.
• Betegség, fáradtság, szomorúság: a beteg, fáradt vagy szomorú gyerek gyakran rosszalkodik, hiszen az élethelyzet, amelyben van, nem komfortos számára.

Nyafogás
Ha a gyerek valamit szeretne, de nem kapja meg vagy nem tud megcsinálni egyedül valamit, a nyafogás a leggyakoribb módszer, hogy elérje, amit akar. A gyerekeknél ez egy bevált fogás az akarat érvényesítésére, ám vannak olyan helyzetek, amikor már a nyafogásnak megálljt kell parancsolni.
Mi tehetünk?
Először is ki kell deríteni a nyafogás okát. Fontos, hogy a kiderítés során ne emeljük meg a hangunkat, hiszen azzal valószínűleg csak olajat öntünk a tűzre. Ha megvan a nyafogás oka, akkor a szülőnek mérlegelnie kell, hogy enged-e neki. Ha a tipegő azért nyafog, mert éhes, fáradt, azzal kezdeni kell valamit, ha viszont csak a 42. játékot szeretné megkapni a boltban, akkor arra kategorikusan mondhatunk nemet. Fontos, hogy a NEM, az NEM legyen, és ne legyen akkor se IGEN belőle, ha a gyerek fokozza a nyafogást.

Hiszti
A nyafogás sokszor átcsaphat hisztibe, főleg, ha a szülő kimondja a varázsszót: NEM! Ilyenkor a gyerek fokozza a hangerőt, netán elkezd sikoltozni, sőt a földre is levetheti magát. Senki ne ijedjen meg, bárki bármit mond, minden szülő átesett már ilyen kellemetlen szituáción, a hiszti ugyanis egy ösztönös reakció a gyerektől, ha valami különösen frusztráló vagy elszomorító a számára.
Mit tehetünk?
A legtöbb hiszti nagyjából 5 percig tart, s általában olyan gyorsan megy, mint ahogyan jött. Természetesen akadnak kitartóbb gyerkőcök is, náluk kissé körülményesebb a hiszti kezelése. A leghatásosabb módszer, ha teret adunk a dühöngésnek és figyelmen kívül hagyjuk. Ez persze nagyon kínos az utcán, amikor mindenki minket néz, de az még rosszabb, ha a földön vonagló gyerekkel kiabálunk vagy rángatni próbáljuk. Ilyenkor álljunk kicsit félre és történjen, aminek történnie kell. Sose hagyjuk ott valahol a dühöngő gyereket, hiszen veszélybe is sodorhatja magát a hiszti közben, ám ne kezdjünk vele alkudozásba és ne kérleljük, mert azzal csak megerősítjük a viselkedését. A hiszti általában gyorsan lecseng, ám ha házon kívül tör rá a dühroham és már nagyon kínos, akkor egyszerűen kapjuk fel a csemeténket és induljunk vele haza.

Ütés, harapás, rúgás
A tipegők gyakran ütnek, rúgnak, harapnak. Ez nem a gonoszság jele, hiszen ők még nem tudják, hogy ezzel fájdalmat okoznak másoknak. Ugyanakkor a visszatérő agresszivitást mindenképpen kezelni kell. Ez a viselkedés sokszor a dackorszakkal együtt jelentkezik, s ez sem más, mint a gyerek akaratának, én-tudatának egyik kifejező formája. Ebben a korban még eléggé akadályoztatva vannak, hogy szavakkal fejezzék ki magukat, az akaratuk, én-képük azonban már kialakult, s bizony ezeknek érvényt is szereznének. Ha pedig ez nem megy, akkor jön a tettlegesség.
Mit tehetünk?
Ebben a helyzetben a legfontosabb a példamutatás. Ha a szülő elveszíti a fejét és kiabálni kezd vagy ráüt a gyerek kezére, akkor a kicsi azt látja, hogy anya/apa sem tud uralkodni magán, ő is csapkod, tehát ez mégis megengedett viselkedési forma. Ezért, a legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha nyugodtak maradunk és gyorsan kiemeljük az adott szituációból a gyereket. Ha pl. más gyereket bántott, akkor elmegyünk onnét és egy csendes helyre vonulunk, ahol nem emelt hangon elmagyarázzuk, hogy miért nem szabad így viselkedni. Elmondhatjuk, hogy ez fáj, sőt az is lehet egy szállóige, hogy „a kezecske simogatásra való". Ugyanakkor miután megnyugodtak a kedélyek, érdemes elbeszélgetni a kicsivel arról, hogy mi váltotta ki nála ezt a reakciót és alternatív megoldásokat kínálni a helyzet kezelésére.