A korlátozások ellenére sem unatkozik: így üti el otthonában az időt Lukács Sándor

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész két hete lépett utoljára színpadra. A Rózsavölgyi Szalonban A Két pápa című előadásban játszott.

"Én vagyok Ferenc pápa, Tamás pedig Benedek, aki annak idején lemondott a tisztéről. Szeptemberben volt a bemutató, de számomra olyan, mintha tegnap lett volna. Komolyan mondom, az előadások előtt, mint egy pályakezdő, úgy izgulok, mert ezt a darabot csak hiba nélkül, a legmagasabb hőfokon lehet játszani. Mi úgy is játsszuk!"- kezdte Lukács Sándor, aki annak ellenére, hogy most egy jó ideig nem játszhat, remekül érzi magát.

"Azt mondják, hogy a hosszú házasság titka a kevés együttlét. Hát bizony, megette a fene, ha ez tényleg így volna. Mi boldogok vagyunk a felségemmel, hogy minden percet együtt tölthetünk.Annak meg még jobban örülünk, hogy a kiskunokánk, Leó úgy cseperedik, alig hiszünk a szemünknek. Szerencsés embernek tartom magam, szinte mindennap láthatom, mivel közel lakunk egymáshoz, és bevallom, nyolc hónaposan már az ujjai köré csavar a nézésével, a kacagását hallva pedig egyenesen a mennyek országában érzem magam" - árulta el a Borsnak, majd hozzátette, hogy már nagyon várja, hogy újra színpadra léphessen.

"Mennék már, persze. De egyelőre örülök, hogy eddig megúsztam, megúsztuk a fertőzést. Nem tudom, mit hoz a jövő, azzal viszont tisztában vagyok, ha véget érnek a megpróbáltatások, más emberek leszünk. Másként élünk majd. Remélem, elgondolkodunk azon, miért is büntetett minket a sors a járvánnyal. És még valami, elmaradnak a fölösleges, csak a látszat miatti, jópofiskodó puszilkodások. Hála istennek!"