Túl a krumplin és a rizsen – alternatív köretvariációk

A krumpli és a rizs olyan köret, amelyet mindenki szeret, és amelyeket igazán sokféleképpen el lehet készíteni. Az előbbit süthetjük, főzhetjük, megbolondíthatjuk hagymával, petrezselyemmel, de a krumplipüré is igazi klasszikus. A rizs szintén sokoldalú, hiszen eleve számos típusból választhatunk attól függően, hogy mit készítünk belőle vagy mennyire szeretjük aromásan, így például egy jázmin rizs egészen más ízű, mint a basmati, a barna rizsről, vadrizsről és rizottóról nem is beszélve.

A bulgur vagy más néven törökrizs nevéhez hűen a török gasztronómiából gyűrűzött be a magyar konyhába az elmúlt években. Ez a köret nem más, mint tört búza, amely úgy készül, hogy a még éretlen búzaszemeket megpárolják, kiszárítják és különböző méretűre törik. A bulgur így lehet nagyobb szemű vagy apróbb is. Előnye, hogy nagyon gyorsan elkészül, sok esetben elég csak leforrázni és várni egy kicsit.
A bulgurnak kiemelkedően magas a rosttartalma ( egy csésze bulgur fedezi a napi rostigény 25%-át), gazdag B-vitaminban, de a vas- és a magnéziumtartalma is jelentős.

A hajdina vagy más néven pohánka, tatárka, tatárbúza, kruppa Ázsia középső részéből származik és török közvetítéssel jutott el hozzánk a középkorban. A legtöbben gabonának hiszik, pedig valójában nem az, bár a magja lisztes és akár kenyérhez vagy más tésztákhoz is felhasználható. Ugyanakkor a hajdinából kiváló alternatív köret készíthető, ha kétszeres mennyiségű, lobogó, sós vízbe szórjuk és lefedve megfőzzük.
A hajdina igen értékes élelmiszer, mivel tele van B-, C-, és E-vitaminnal, de a kevésbé ismert P-vitaminnak is kiváló forrása, amely jótékonyan hat a kötőszövetekre, sőt antioxidánsokban és flavonoidokban is bővelkedik.

A kölest Mezopotámiában már 6000 évvel ezelőtt is termesztették és fogyasztották, innen került Ázsiába, onnan pedig Európába. Igen sok fajtája létezik, itthon mégsem túl népszerű. Leginkább édes és sós kásákat készítenek belőle, pedig köretnek is remek választás lehet. A kölest alaposan, többször meg kell mosni, majd háromszoros mennyiségű vízben nagyjából 20 percig főzni, amíg meg nem puhul. A kölesnek jelentős a rosttartalma, kiváló forrása a B-vitaminnak valamint igen magas a szilícium- és magnéziumtartalma, így valódi csodaszer a haj, a köröm és a bőr számára.

A kuszkusz a felsorolásunk kakukktojása, mivel nem egy növény termése vagy magja, hanem egyfajta tészta, amely hántolt durumbúzából, ritkább esetben kölesből, kukoricából vagy sárgaborsóból készül. A kuszkusz picinyke gömbökből áll, ezeket régen kézzel készítettek és főképp az afrikai és az arab konyha elengedhetetlen eleme volt. Ma már világszerte ismert, alternatív köret, amely épp úgy lehet a szaftos raguk kísérője, mint egy keleti ihletésű saláta eleme, de akár édes változatban is elkészíthető. Mivel manapság a kuszkusz előgőzölt formában kapható, így nem szükséges megfőzni, csak azonos mennyiségű forró vízzel leönteni és megvárni, hogy a szemek megdagadjanak. A kuszkusz annak ellenére, hogy „tészta", lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, szelénben és káliumban gazdag, ráadásul megvédi a szervezetet a szabad gyököktől.