Mondunk 6 okot, hogy miért ne félj a változástól

Life.hu

2023.06.16.

Változás. Már a szó hallatán is sokunknak görcsbe rándul a gyomra, és azon kezdünk töprengeni, hogy kerülhetnénk el. Pedig számtalan pozitív hatása van, ezért nem érdemes tartanunk tőle – írja a Fanny magazin.

Miért tartunk tőle?

Az agyunk arra ösztönöz minket, hogy mindig ugyanazt csináljuk újra és újra, még akkor is, ha az nem feltétlenül a legjobb nekünk.

– A változás gondolata azért ijeszt meg minket, mert a megszokott életünket biztonságosnak, kiszámíthatónak érezzük, ráadásul pontosan tudjuk, hogy ha alakítunk rajta, akkor a régi elmúlik, vége lesz.

Az elmúlás pedig az élet minden területén félelmetes, az elengedés fájó. Ezért ragaszkodunk a megszokotthoz, még akkor is, ha már nem tesz boldoggá,

nem elégít ki minket, nincs benne kihívás vagy fejlődési lehetőség. A másik rémisztő elem ebben az egészben, hogy ha az életünk egyetlen részén módosítunk, akkor az mindent befolyásol, újra kell tervezni, ami még jelentősebb módosításokat követel meg – mondta dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, aki 6 okot sorolt fel a Fanny magazinnak arra, hogy miért fogadjuk örömmel.

Ha az életünk egyetlen részén módosítunk, akkor az mindent befolyásol, újra kell tervezni Forrás: Shutterstock/Khakimullin Aleksandr

Lehetőség számunkra

Örök igazság, hogy az életben egyetlen dolog állandó; a változás. Küzdhetünk ellene, halogathatjuk, kitérhetünk előle, de csak ideig-óráig. Ám ha úgy fogjuk fel, hogy ez a legjobb, ami történhet velünk, akkor tudatosabban készülhetünk rá.

Tekintsünk úgy erre az egészre, mint egy lehetőségre. Lehetőség arra, hogy kipróbáljunk más dolgokat, tapasztalatokat szerezzünk, gazdagabbak legyünk.

Lehetőség arra, hogy abbahagyjuk, ami nem működik, és elkezdjünk valami olyat, ami működhet. A változásokkal újra és újra megújulunk, szárnyra kapunk, és amikor megöregszünk, és az emlékeink jelentenek számunkra mindent, akkor lesz miből táplálkoznunk.

Arról nem is beszélve, hogy sokkal több energiát és erőfeszítést igényel ellenállni a dolgok alakulásának, mint elfogadni azokat.

Merészség is kell hozzá

Ahhoz, hogy ki merjünk lépni a komfortzónánkból, szükségünk van nyitottságra, bátorságra, kifejlett személyiségre. Tehát, amikor merünk változtatni, akkor legyünk tisztában azzal, hogy ezeknek az erényeknek a birtokában vagyunk-e. Legyünk büszkék magunkra! És ha elbizonytalanodunk, ez adjon nekünk erőt.

Ez „csak" fejlődés

Lehet, amikor arra kényszerülünk, hogy lépjünk – például felmondjunk a munkahelyünkön, elváljunk vagy éppen összeházasodjunk –, akkor csak utólag tudjuk értelmezni és visszavezetni, hogy ez milyen előnyöket hozott az életünkben.

Bármi is történjék, a változás mindig fejlődést jelent.

Amikor arra kényszerülünk, hogy lépjünk – például felmondjunk a munkahelyünkön, akkor csak utólag tudjuk értelmezni, hogy ez milyen előnyöket hozott az életünkben Forrás: Shutterstock/Ldutko

Javulhat az anyagi helyzetünk, az életminőségünk, a szociális érzékenységünk, alakulhat a személyiségünk, és még számtalan más előnnyel járhat. A fejlődés által megtanulhatjuk elfogadni a káoszt, felismerjük, hogy elfogadható és megvalósítható. Ezután nagyobb önbizalommal felvértezve sétálunk bele a következő félelmetes helyzetbe. Elkezdünk boldogulni, mert már bebizonyítottuk magunknak, hogy nemcsak kezelni tudjuk mindezt, hanem akár élvezni is.

Mi az a tanult tehetetlenség?

Martin Seligman pszichológus figyelte meg, hogy a változáshoz kapcsolódó szorongás legfőbb oka a tanult tehetetlenség (learned helplessness). Ez tulajdonképpen az a jelenség, amikor gyerekkorunkban a szüleink – szándékuk ellenére - olyan helyzetbe hoztak minket, amelyben bizonytalanok voltunk, fogalmunk sem volt, mit kellene tennünk, és ettől rettenetesen éreztük magunkat. Ez az emóció az, amit elraktározunk magunkban, és felnőttként, amikor egy új helyzet elé nézünk, akkor a gyerekkorunkban megélt tehetetlenség felszínre tör, és pontosan ugyanúgy kétségbe esünk, mint ahogyan azt anno kicsiként tettük. Minél többször küzdöttünk meg gyerekként ilyesmivel, felnőttként annál inkább félünk tőle. Ezért amikor megijedünk egy új helyzettől, gondoljunk arra, hogy ez csak egy rossz beidegződés egészen régről, de már erős, magabiztos felnőttek vagyunk, akiknek nincs mitől tartaniuk.

Csupa izgalom vár ránk

Változás nélkül nincs kaland az életben. Egyik benyomás ér minket a másik után. Legyen szó szerelemről, másik munkáról vagy költözésről, az új mindenképpen felkavarja az állóvizet, ami eddig körülvett minket. Valami érdekes, izgalmas dologban lehet részünk.

Jobbá tesz minket

Megtaníthat minket alkalmazkodni, és segíthet abban, hogy rugalmasabbak legyünk, de persze csak akkor, ha reálisan látjuk a saját fejlődési és tanulási képességeinket. Akkor tesz jobbá minket, ha már megtanultuk, hogyan fordítsunk egy kihívást jelentő helyzetet a saját előnyünkre.

Segít megismerni önmagunkat

Amikor egy addig ismeretlen helyzet következik be az életünkben, az kitűnő alkalom arra, hogy rájöjjünk, hol vannak a határaink, korlátaink: mi az, amit tudunk kezelni, és mi az, amit már nem. A komfortzónánkon belül mozogni igazán könnyű dolog. Egyszerűen csak követjük a rutint, és előre tudjuk a következményeket.

A komfortzónán kívül viszont a bizonytalanság vár minket, amelyek próbára tehetik a gondolkodásmódunkat, az addig helyesnek vélt hitrendszerünket.

És éppen ez a jó! Hiszen cseppet sem biztos, hogy amit eddig helyesnek hittünk, az tényleg az, vagy éppen fordítva. A változás új ajtókat nyit meg előttünk, amelyeken belépve megismerhetjük, hogy kik is vagyunk valójában, és hogyan vélekedünk bizonyos dolgokról.

Szabaduljunk meg a félelmünktől Forrás: Shutterstock/Fizkes

Szabaduljunk meg a félelmünktől apró lépésekben

Ha úgy érezzük, az átlagosnál jobban rettegünk a váratlan szituációktól, kezdjünk el dolgozni ellene. Egészen kicsi lépések ezek, mégis sokat alakíthatnak a hozzáállásunkon.

Ne a megszokott útvonalon közlekedjünk, nézzünk ki egy másikat, akkor is, ha az hosszabb vagy bonyolultabb.
Írjuk fel egy papírra, hogy miért félünk attól a konkrét változástól, ami éppen aktuális az életünkben. Ha leírjuk és elolvassuk, lehet, rájövünk, hogy nem is olyan rémisztő.
Határozzuk meg, mi a célunk! Ha tisztában vagyunk azzal, mit szeretnénk elérni, akkor is azt is könnyebben elfogadjuk, hogy ahhoz bizony szükséges lépni.