Nárcisztikust teremthet a szülő, ha feltételhez köti a szeretetét

2023.08.16.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A nárcizmus korunk népbetegsége, egyre többet találkozhatunk az ezt taglaló írásokkal, sőt mondhatjuk, hogy a csapból is ez folyik. Arról már kevesebb információ lát napvilágot, hogy hogyan is válik valaki nárcisztikus személyiségzavaros felnőtté. Lássuk!

Senki sem születik pszichopátiával, sem személyiségzavarral, azt általában traumák sokasága váltja ki. Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy azok, akik rendelkeznek nárcisztikus jegyekkel, még nem biztos, hogy nárcisztikus személyiségzavarban is szenvednek. A személyiségzavar ugyanis a legmagasabb spektrumon alakul ki a nárcizmus szintjén.

A nárcisztikus személyiségzavar fő jegyei:

– Hideg empátiája van csak, és nem meleg. Ez azt jelenti, hogy képtelen átérezni mások érzéseit, de értelmezni, vagy éppen utánozni nagyon is tudja!
– Gyakran tárgyként, eszközként tekint más emberekre, akiket arra használ, hogy elérjen valamit, vagy felvágjon velük.
– Arrogáns, felsőbbrendűnek tartja magát, profi manipulátor, kóros hazudozó, az intimitástól tart, partnereit gyakran eldobja majd visszaédesgeti őket, és soha nem szűnő elégedetlenségtől és szégyenérzettől szenved.
– Nem alakult ki a stabil személyiségmagja, sem az egészséges önbecsülése, helyette egy maszkot visel egész életében, ami azt mutatja mások felé, hogy ő jól érzi magát, sikeres és különleges. Más emberekre pedig csupán azért van szüksége, hogy tükröt tartsanak neki, és így visszaigazolást kapjon arról, hogy ő mennyire szuper és csodálatos.

De mégis, hogyan és miért alakul ki ez a bizonyos maszk, amitől a nárcisztikus személyiségzavaros ember sosem szabadul meg?

Dr. Elinor Greenberg amerikai pszichoterapeuta szerint a következő forgatókönyvek írhatóak le erről a folyamatról, amelyek hozzájárulnak a gyermekek nárcisztikussá válásához. Ezekben az esetekben általában a szülők is nárcisztikusok, így érthető, hogy a gyermek milyen példát követ majd felnőttkorában.

1. forgatókönyv – Csak akkor szeretlek, amikor van okom megdicsérni téged

Ebben a helyzetben a gyermek egy versengő, karrierista családban nevelkedik, és a szülők egyik vagy mindkét tagja nárcisztikus. Bármit is csinál a gyerek, a szülők mottója mindig ez lesz: Ha nem lehetsz a legjobb benne, akkor minek foglalkozol vele?

Itt már sérülhet a gyermek önbecsülése, mert semmilyen hobbit, sportot nem élvezhet csak azért, mert szereti, hiszen kiemelkedően jónak kell lennie benne.

A következő súlyos nevelési hiba a családban, hogy a szeretet feltételhez kötött. Ha ő lesz a sztár az iskolai színdarabban, ha megnyeri a kerületi sakkversenyt, olyankor figyelem és csodálat árasztja el, ellenkező esetben viszont jelentéktelennek, értéktelennek érzi magát. A figyelmet elkezdi helyettesíteni a szeretettel, és itt kezdődnek a gondok.

A gyermek abban a tudatban nevelkedik, hogy őt csak akkor lehet szeretni, ha kiemelkedően teljesít. A nárcisztikus szülőket nem érdeklik a gyerekük „ valódi énje" csak az, hogyan tetszeleghetnek a tökéletes család képében.

A gyerek a szeretethiányos, stresszes környezetben szép lassan rájön, hogy jobban jár, ha felveszi azt a bizonyos maszkot, és elindul egy olyan úton, ami a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásához vezet.

2. forgatókönyv: A bántalmazó, leértékelő szülő

Ebben a forgatókönyvben általában az egyik szülő nárcisztikus, aki nyilván a domináns a kapcsolatban, a partnerét elnyomja, nagyon ingerlékeny, könnyen feldühödik, és irreálisan magasak az elvárásai. A bántalmazó szülőnél sokszor előfordulhat, hogy porig alázza a csemetéje önbecsülését, és ehhez sokszor a gyereknek okot sem kell adnia.

Elhordja őt minden rossznak, hogy semmire se jó, tehetségtelen, buta, csúnya és bánja, hogy megszülte.

Ha több gyerek van a családban, akkor előszeretettel kiemeli az egyiket, akit példaként hoz fel a testvérei előtt, hogy:

„Bezzeg a Julcsika mennyivel tehetségesebb, szebb..." - stb.

Ezzel a nevelési mintával mindegyik gyermekében sérülést okoz, nemcsak azokban, akiket leértékel. A nárcisztikus manipulatív stratégiái között ezt háromszögezésnek hívjuk.

Ilyenkor a nárcisztikus szülő azt élvezi, hogy a „háremében" feszültség, féltékenység uralkodik, és mindenki az ő figyelméért küzd.

A szeretet „adagolása" is igencsak tipikus nála. Előfordulhat, hogy egyenként félrehívja a gyerekeit, és mindegyiknek azt mondja, őt szereti a legjobban mind között, de megesketi őket, hogy ezt nehogy elmondják a testvéreiknek.

Az ilyen otthoni légkörben felnövő gyerekek dühösnek, megalázottnak és alkalmatlannak érzik magukat. A legyőzött, leértékelt gyermek egyszerűen feladja és elfogadja a vereséget, és elkezd kialakulni benne az a bizonyos szégyenérzet, és düh, ami a nárcisztikusokra oly jellemző.

A nárcisztikus sosem elégedett magával, azért is küzd egész életében az elismerésért.

Ezeknél a leértékelt gyerekeknél sajnos még jellemző lehet, hogy felnőttkorukra alkoholistákká, drogfüggőkké válnak, illetve hogy éppen úgy bántalmazzák a partnerüket, ahogyan a szüleiknél látták.

A lázadó gyermek azonban visszautasítja azt, hogy ő értéktelen. Életcélja, hogy bebizonyítsa a világnak, és persze a bántalmazó szülőnek, hogy igenis ér valamit, és pontosan ez a mérhetetlen sikervágy fogja benne kialakítani a személyiségzavart. Bármit is tesz, bármit is ér el, mindig is ott lesz benne az a kis belső hang, hogy ez nem elég.

3. forgatókönyv: Az „aranygyermek"

Az „aranygyermek" egyik vagy mindkét szülője általában rejtett nárcisztikus, aki a grandiózus nárcisztikussal ellentétben kényelmetlenül érzi magát a reflektorfényben.

Ez a fajta szülő általában örökös mártír szerepben tetszeleg, és soha nem szűnő önsajnálattal küzd.

Ettől függetlenül éppen olyan eszközökkel manipulálja a környezetét, mint a grandiózus nárcisztikus. Mivel életében nem tudott kiteljesedni a karrierjében, így a gyerekével igyekszik felvágni és kérkedni. Idealizálja őt, meg van arról győződve, hogy zseniális, különleges és nagyon tehetséges.

Az „aranygyermekekből" gyakran válnak híres sebészek, színészek vagy éppen ügyvédek, de ez nem jelenti azt, hogy boldogok is lesznek.

Kiskorukban megtanulták, hogy a szeretet feltételhez kötött, és elképesztő nyomás uralkodik bennük, hogy megfeleljenek a szülő idealizált képének. Utóbbi megakadályozza, hogy kifejlődhessen a személyiség magjuk, később pedig felkerül az a bizonyos maszk, hiszen csak általa válhat hibátlanná.