Nem kell ahhoz hajléktalannak lenned, hogy alkoholistává válj!

Sokan bele sem gondolunk, hogy milyen következményekkel járhat az, ha túlzásba visszük az alkoholfogyasztást. Nem is hinnénk, de az ártatlannak tűnő, baráti összejöveteleken folytatott italozás is függővé tehet minket. Lehetünk ügyvédek, jogászok,írók,orvosok, de pincérek is. A függőség kialakul, nem válogat. Általában az alkoholista szó hallatán egy ápolatlan, elhanyagolt, lecsúszott, padon ülő hajléktalan jut eszünkbe, ám nem csak ők lehetnek függők.

Egy idő után már nem elég egy vagy két pohár

A függőség már tinikorban kialakulhat, sokakat ugyanis kiközösítenek, mert nem próbálják ki az ivást, nem tartják őket ezért elég vagyánynak vagy bevállalósnak. Aztán kötélnek állnak, és átesnek a ló másik oldalára és rendszeresen inni kezdenek. Az alkohol oldja a feszültséget és bármekkora is egy probléma, hatása alatt csökken a nyomás. A fiatalok ezt teljesen normálisnak ítélik meg, hiszen körülöttük is mindenki iszik, ez a minta. Sok esetben még kevésbé éreznek bűntudatot, ha a szülőktől is ezt a példát látják. Az alkohol egy ideig átsegít a nehéz napokon, javít a kedélyállapotunkon, aztán egyszer csak egyre több nehézséget okoz. Felerősíthet pszichés betegségeket is, amikből még nagyobb problémák következhetnek.

A függőség hálójában

A fiatal felnőttek körében az alkohol mindennapos dolognak számít. Azt gondolnánk legfőképpen a férfiak iszogatnak, sörözgetnek, ám már a csajos estéken is elmaradhatatlan kellék az üveg bor. Képzeljük csak el a helyzetet. Hány ambiciózus, motivált és értelmes fiatal butítja magát alkoholos italokkal egy buli vagy éppen a barátaik miatt? Elvárás, hogy legalább egy koccintás legyen. Eszünkbe sem jutna átbulizni egy éjszakát alkohol nélkül. Azt azonban elfelejtjük, hogy ez mennyire addiktív.

Ha rendszeresen, mindennap eszünk epret nem válunk függővé, de az alkohollal sajnos más a helyzet. Sokszor azzal nyugtatjuk magunkat, hogy csak alkalmakkor iszunk, ez még nem jelent problémát. Igen ám, de nem egyszer jut eszünkbe egy fárasztó nap után hazaérve, hogy milyen jól esne egy pohár bor, hisz az lelazít. Elsétálva a bontott üveg mellett van, hogy már töltünk is.

„Nem gondoltam, hogy segítségre van szükségem, amíg térden állva sírtam, mondván: nem élhetek tovább így."

Nem történt ez máshogy egy ausztrál lány, Ella Coulter életében sem, aki éveken keresztül mindennap ivott, majd nővére ösztönzésére — aki már négy éve józan — jelentkezett egy magánrehabilitációs központba, ahol jó kezekbe került.

Ella már fiatal tini korában iszogatni kezdett, majd a vendéglátóiparban kezdett dolgozni, ahol folytonosan az alkoholos italok közelében volt.

Fontos tehát, hogy időben ráeszméljünk, hogy segítségre van szükségünk és mentsük, ami még menthető.