A magyarországi nagy havazások nyomában: íme, a legemlékezetesebbek

Volt idő, mikor még tél volt a tél hazánkban is és bizony, lehetett korcsolyázni a befagyott Balatonon, hóembert építeni, szánkózni a domboldalon, esetleg síelni az utcákon. A havas táj, a vele érkező hideg fagyok és csúszós, latyakos utak azonban a felnőttek többségének inkább bosszúságot okoz, hiszen havat kell lapátolni és eljutni dolgozni, vagy éppen hazamenni, ami nem mindig egyszerű vállalkozás. Főleg, ha alig néhány óra alatt hullik alá több méternyi hó.

Ki ne emlékezne 2013-ra, amikor március 15-én eső helyett havazott. Habár már előző nap megkezdődött a havazás, a 25 centiméter alatti hómennyiség a hóátfúvásoknak hála mégis sikeresen megbénította az országot. Rengeteg települést zárt el a külvilágtól, míg sokan az autópályán rekedtek a hónak hála, mivel későn kapták meg a katasztrófavédelem felhívását.

Húsz esztendővel korábban, 1993 november 12-től nyolc napon át havazott. Ezt követően a hónap végén is havazott, ami félméteres hótakarót eredményezett. Decemberben pedig még több csapadék érkezett azon a télen.

Az 1987-es január 12-e az idősebb generációban valószínűleg örökre mély nyomot hagyott, mivel 5-6 nap alatt 50-70 centiméteres hóréteg alakult ki. A hó miatt szinte az egész ország megbénult, aminek az iskolások örültek igazán, miután idő előtt hazaküldték őket az iskolából. Heteken át rengeteg helyen lehetett szánkózni, síelni és korcsolyázni a nagy fagynak és hónak hála, mivel a budapesti Feneketlen-tó is úgy befagyott, hogy át lehetett rajta sétálni.

A felnőttek már kevésbé örültek a nagy havazásnak, mivel a tömegközlekedési járatok kimaradoztak, a villamossínek mentén pedig a járművek magasságáig ért a hókupac. Az utak mentén több méteres hótorlaszok alakultak ki és számtalan út vált járhatatlanná, ami az áruszállítást is jelentősen megnehezítette. Ugyanakkor voltak, akiknek szó szerint ásót kellett ragadniuk ahhoz, hogy egyáltalán kijussanak otthonukból. A zord körülményeket tovább tetézte a hosszan tartó hideg és fagy. Az ország egyes részein mínusz húsz fok alatt járt, de volt, ahol elérte a -28 fokot is.

1947-ben mérték a legvastagabb hótakarót az országban, amikor januárban, februárban és márciusban is havazott. Az év első hónapjaiban átlagosan 20-30, majd 40-60 centiméternyi hó fedte a tájat sok helyen. A hó a források szerint március 20-ig maradt meg és a Dunán is olyan vastag jég alakult ki, hogy azon sétáltak át az emberek. A máig csúcstartó rekordot Kőszegen mérték, ahol február 19-én még 151 centiméteres hótakaró volt.

Az Arcanum adatbázisában a korábbi évszázadokról is vannak feljegyzések. Sopronban 1708-ban az ablakból lehetett kilépni a vastag hórétegre és közvetlenül a városfalakra, míg egy évszázaddal korábban, 1601-ben mellkasig ért a hó, ami miatt a befagyott Dunán könnyebb volt közlekedni, mint a szárazföldön.