A hátunk mögött rajzoló pszichológus legendája - igaz vagy sem?

Hámori Barbara Fruzsina

2015.08.31.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Kötélidegek, naponta sok páciens és rengeteg lelki probléma, amely megoldásra vár: ez egy pszichológus „menüje”. De mégis, mit várunk el egy pszichológustól, miért megyünk hozzá, hogyan reagálunk a kezelésre és rá? Kíváncsiak voltunk mindkét fél véleményére.

A filmekből bizonyára mindenkinek ismerős lehet az a kép, amikor egy páciens ül (vagy fekszik), éppen sorolja legmélyebb titkait, panaszait, miközben a pszichológusa vagy pszichiátere – rosszabb esetben háttal neki – szívecskéket, pónikat rajzol, vagy az illető karikatúráját készíti el, és nem figyel oda a betegre. Ugye, ismerős a kép?

Mi a pszichológus feladata?

Nagy vonalakban: egy pszichológusnak kötélidegekre van szüksége ahhoz, hogy naponta tanulmányozza és megismerje több ember viselkedésének természetét, lelki jelenségeit. Ez után diagnosztizálja, majd kezeli a lelki és pszichés megbetegedéseket.

Fruzsina, eladó (23)

"Szerintem mindenki vegyen egy cuki kutyát, és panaszkodjon neki. Az legalább biztosan használ."

Bea, kozmetikus (30)

"Én egy jó anyára esküszöm. Mikor elmentem szakemberhez, három alkalom után rájöttem, hogy ilyenekről beszélgetek anyukámmal is, és ő még pénzt sem kér érte... így nem mentem vissza többé."

Mit várunk mi?

Jó esetben a problémáink megoldását, de legalább egy beszélgetést, ahol egy számunkra idegen partnernek önthetjük ki a szívünket, elmondhatjuk neki a fura, netán deviáns dolgainkat is. Egy apára, egy anyára, egy barátra, egy istenre, bárkire, aki elmondja, hogy mit tegyünk az elakadásunkkor, aki csak pár jó mondatot mond, vagy egy mélyreható terápiát alkalmaz rajtunk.

Hallgattassék meg a másik fél is

Life.hu szakértője szerint a fiatalabb korosztály egyértelműen egyre nyitottabb a pszichológiai tanácsadással szemben, és ez a tendenciózus pozitív változás jelenleg is zajlik. "Ez azért fontos, mert az alap optimista, bizalommal teli hozzáállás, a terápia hatékonyságát nagymértékben elősegíti. Az idősebb (50 feletti) korosztály általában kevésbé nyitott, de itt a kivételek erősíthetik a szabályt. Esetükben még találkozunk olyan negatív sztereotípiákkal, miszerint a pszichológushoz bolondok vagy őrültek járnak, illetve hogy a nehézségek szégyenteljes dolgok, amiket rejtegetni kell" – mondja a pszichológus.

Pró és kontra

Judit, fodrász (35)

"Ó, hát nekem van egy aranyos sztorim. Korábban elmentem egy pszichológushoz, gondoltam, hátha segít. Három-négy alkalom után (már nem emlékszem, hányszor voltam), amikor alkalomról alkalomra soroltam, mi a helyzet, mi az, amikkel nem tudok mit kezdeni, és vártam volna – ha nem is a megoldást, de legalább – egy jó kérdést, amin elindulhatok, feltette a két kezét nevetve, és azt mondta: Judit, fogalmam sincs, mit kellene csinálnia – és akkor voltam ott utoljára."

Gréta, újságíró (42)

„Nekem jó tapasztalatom volt a terápiával. Két pszichológushoz is jártam, és mind a kettő segített az utamon. Sokan csodát várnak a terápiától, hogy a doktor majd megoldja a gordiuszi csomót helyettük, de ez nem így megy. Ez közös munka, sőt a munka nagy része a páciens dolga. Kipróbáltam alternatív módszereket is, a családállítást és a szomatodrámát. Hasznosak voltak. De nagyon erősen hangsúlyozom még egyszer, hogy csodát nem szabad semmitől várni. Apró lépések az úton, hogy a nagy puzzle-t sikerüljön jobban kirakni.

Nagyon fontos, hogy az ember körültekintően válassza ki a lelke orvosát, hiszen más bajunkkal is komoly specialistához próbálunk menni, a léleknél ez fokozottan fontos.

Attól, hogy egy ismerősünknek bevált valaki vagy valami, az nem biztos, hogy nálunk is működik. Ha elindulunk az úton, a legfontosabb, hogy őszinték legyünk magunkhoz és a választott vezetőnkhöz. Egyébként az egésznek nincs sok értelme, csak idő- és pénzpocsékolás. Megéri rendet rakni magunkban és magunk körül, sok munka, de ez a legtöbb, amit magunkért és a szeretteinkért tehetünk."

Edina, cukrász (32)

"Ha nincs nagy gáz, a pszichológus viszont arra például tök jó, hogy másképp mondod el neki a dolgokat, a bajaidat, mint a barátaidnak, a családodnak, akik már ezerszer hallották. Ha hetente egyszer mész, tök érdekes, hogy abba az egy órába mit sűrítesz bele, mi a fontos. Persze ez akkor érvényes, ha nincs semmi komoly problémád, ez az, ami mindenkire ráférne... mert megmarad egy-egy jó mondat vagy nézőpont. Nekem ez például bejött, szívesen jártam, nem vártam csodákat, de mindig adott valami pluszt. Ha nagyobb baj van, akkor nem sokat ér egy ilyen elbeszélgetés meg elmondogatás. Főleg az, ha panaszkodásnak fogja fel a kliens az ottlétet."

A fiatalabbak legtöbbször a környezetük visszajelzései alapján döntenek a külső segítség mellett.

„Rájönnek, hogy szakemberhez teljesen normális emberek is járnak a hétköznapi problémáikkal. Nem szégyen, ha segítséget kérnek, hiszen egy külső, objektív szemszög hozzáadásával könnyebben és gyorsabban rálátnak a megoldásra” – mondta a pszichológus.

„Az első alkalom kezdeti pár percében jellemző a szorongás, szégyenérzet, ami aztán percek alatt feloldódik. A páciensek rájönnek, hogy megkönnyebbülés, ha őszintén mesélhetnek a problémáikról. Sokszor előfordul, hogy a beszélgetés végére már lelkesen beszélnek magukról" – folytatta.

Azonban előfordulhat olyan eset is, hogy a terápia nem az elvárások vagy papírformák szerint halad: „Egy pszichológus szakmai kompetenciájához hozzátartozik, hogy minél hatékonyabban és objektívebben tudja felmérni, hogy megfelelő mértékű-e a javulási tendencia, és feltárja a lehetséges okokat, amik csökkenthetik a hatékonyságot." Persze lehetnek nehezítő tényezők is: a páciens meggyőződései, előfeltételezései, amik akadályozhatják a fejlődést. "Félhet a változástól, hogy újra kell értelmeznie az addigi életét, és attól is, hogy mindez negatív hatással lesz rá."

Több film szereti kóstolgatni a terápiák világát (például hipnózisok, beszélgetések kapcsán), amelyeket olykor negatív színben is feltüntethetnek.

A pszichológus szerint szakmájáról bőven találni "érdekességeket" ezekben az alkotásokban:

"A filmekben gyakran karikatúraként ábrázolják a terápiás folyamatot, a terapeutát és a pácienst is. Az emberekben általában erős sztereotípia él arról, hogy a pszichológus vagy pszichiáter egy rendkívül bölcs ember, aki a saját életében is tévedhetetlen. Bár ez a feltételezés segítheti a terápiát, sokszor téves elgondolásokon alapszik.