„Én vagyok az, aki szúrja magát"

2016.06.27. 10:26

Reznák Róbert 26 éves, mentős, imádja a hivatását, megjárta az El Caminót, szeret utazni – és 1-es típusú cukorbeteg immár ötéves kora óta. Vajon hogyan éli meg mindezt egy fiatal, élettel teli férfi? Hogyan áll hozzá a környezete? Mi az az állapotára irányuló kérdés, amivel ki lehet kergetni a világból? Miért érzi magát mégis erősebbnek bárki másnál? A cukorbetegek világnapja alkalmából készült beszélgetésünkből minden kiderül.

Lendületesen fog kezet velem, mosolyog, miközben én végig azt vizslatom, másabb-e Robi, mint én vagy bármelyik korombeli. 
Nyilván mindenkit a kíváncsiság vezérel, amikor először találkozik egy cukorbeteggel. Általában az az első kérdésük, amikor meglátják, hogy szúrom magam, hogy nem fáj? Ezt hogy lehet elviselni? Persze természetes, ha valaki először lát ilyet valakinél, akkor érdeklődik, mert mindez számára teljesen új, nekem pedig már hozzátartozik a mindennapjaimhoz. Meg a másik, amivel ki lehet kergetni a világból: hogy lehet ezt bírni? Nem rossz? Valószínű, hogy rossz. Nem mondom, hogy ez olyan nagyon jó, hogy van, de kénytelen vagyok ezzel együtt élni. Nincs más opció."

Robi mindössze ötéves volt, amikor 1-es típusú diabétesszel diagnosztizálták. Éppen 21 évvel ezelőtt került kórházba egy tüszős mandulagyulladás és egy azt követő antibiotikum-kúra után. Hivatalos állásfoglalás, magyarázat nincs, miért pont ekkor és ettől alakult ki nála a betegség, ám az orvosok szerint valószínű, hogy egy nagyobb immunrendszer-deficit miatt lett cukorbeteg. 

Reznák RóbertForrás: Reznák Róbert
Mi az 1-es típusú cukorbetegség?
Az 1-es típusú cukorbetegek esetében a hasnyálmirigyben az inzulint elválasztó Langerhans-szigetek úgynevezett béta-sejtjei pusztulnak el. A pusztulás következtében nem termelődik inzulin, ez pedig inzulinhiányhoz vezet. A sejtek pusztulását autoimmun folyamat okozza, az ezt kiváltó ok azonban a mai napig sem ismert.

„A magas vércukorszint tipikus tünetei jöttek elő nálam. Előtte mozgékony gyerek voltam, fociztam, kosaraztam, akkor azonban állandóan fáradtnak éreztem magam. Rengeteget jártam pisilni, ami egy ötéves gyereknél még nem is olyan dolog, amire különösebben felfigyelnek. Mindennek függvényében édesanyám orvoshoz vitt, aki a tünetek alapján rögtön cukorbetegségre gyanakodott. Megmérték a vércukromat: 33,2 volt – a normális értéknek nagyjából az ötszöröse." Robi ezután kórházba került. Másfél hetet töltött bent, ami alatt végig az motiválta, hogy minél előbb kikerüljön onnan. 

Azt mondták, hogy addig nem mehetek ki a kórházból, amíg meg nem tanulom magam megszúrni. Hiszen mi van akkor, ha anyukám dolgozik, apukám nincs itthon, a nagymama pedig beteg? Olyan nem lehet, hogy nem tudod magadnak bejuttatni az inzulint, mert akkor újra előjönnek ugyanezek a problémák. Mivel minél gyorsabban el akartam szabadulni a kórházból, pláne ötévesen, nagyon gyorsan megtanultam mindent. A napi többszöri vércukorszintmérést, hogy mit ehetek, mit nem, melyik ételben mennyi szénhidrát van, a napi ötszöri étkezést. Reggelente kis mérleggel számoltuk ki, hogy egy szelet kenyérben hány gramm szénhidrát van" – magyarázta Robi, aki csak 2 évet járt óvodába, mivel az óvónők nem tudtak mit kezdeni az állapotával. Ahogyan eleinte talán társai sem. 

Forrás: Dreamstime

„Igazából soha nem ért semmilyen megkülönböztetés emiatt, csak egyre emlékszem az óvodából. Egy lány volt az, Alíznak hívták. Volt valami megjegyzése. Nem tudom már, mi volt az. Valami, amiben a kakaós csigáról volt szó. Tudod, nekem a kezdeti szakaszban szigorúan tartanom kellett a napi ötszöri étkezést a főétkezések közötti mellékétkezéseket is. Volt egy külön kis asztalom, ahol ezeket intézhettem. Amíg a többiek játszottak, addig nekem oda félre kellett vonulnom, és ennem kellett. 

Nem emlékszem már, mit mondott akkor Alíz, de rettentően bennem maradt az érzés. Nagyon rosszul esett." 

Robi ennek ellenére „szerencsésnek" tartja magát, hiszen nagyon sok cukorbetegnek még annak ellenére sem normális a cukorszintje, hogy odafigyel a diétára, és betartja az előírásokat. 21 év alatt megtanult olvasni a teste jelzéseiben, és már pontosan tudja, mikor van gond, és tisztában van vele, hogyan tud ura maradni a helyzeteknek – persze nem minden esetben. 

21 év alatt két olyan hipoglikémiám volt, ami eszméletvesztéssel járt. Ezek a nagy hipózások minden előjel nélkül általában 10 évente előfordulnak. Erre sincs magyarázat"  – magyarázza Robi, aki az elsőnél mindössze 10-12 éves volt. Elmondása szerint éppen a családi utazás reggelén lett rosszul. 

Mit jelent a hipoglikémia?

Az az állapot, amikor a vércukorszint a normális érték (3 mmol/l) alsó határa alatt van, és abnormálisan kevés glükóz található a vérben. Sokféle tünete lehet, az alapproblémák az agy alacsony glükózellátottságából adódnak, ami miatt működési zavarok lépnek fel: zavartság, dezorientáció, eszméletvesztés. Legrosszabb esetben kómát vagy akár halált is okozhat. 

Az egyik pillanatban még emlékszem, hogy veszem a nadrágomat az egyik szobában, majd a következőben a mentő pofozott, és anyukám dugdosta a számba a mézet." 

A második alkalomkor, ami nagyjából három évvel ezelőtt történt, már mentősként dolgozott, és éppen egy éjszakai műszakon volt túl. Nem hibáztam: inzulint adtam, ettem, ittam, minden megvolt. Általában ilyenkor olyan délután 1 körül kelek, akkor azonban este 8-kor ébredtem fel. Úgy éreztem, széthasad a fejem. Nem tudtam, hol vagyok, hogy mi történt. Össze volt törve a szobám, a karom"  – emlékszik vissza. Robi ezután a lakótársait kérdezgette arról, mi történt. Zavart volt, többször megismételt mindent, ami alapján utólag persze már rájött, hogy mindez egyértelműen a hipoglikémiára utalt.  

Forrás: Dreamstime

Az a baj ilyenkor, hogy bármennyire is ismeri az ember a teste jelzéseit, egy ilyen fokú zavartságnál olyan, mintha falat állítanának közé és a világ közé. Nyilván mentősként nagyobb rálátásom van ezekre a dolgokra, de egyszerűen nem tudtam, mi történik, miért kérdezgetek annyit, és egyáltalán, mi történik velem." 

Így tudsz segíteni
Amennyiben egy 1-es típusú cukorbetegnél leesik a vércukorszint, semmi esetben sem szabad inzulint adni neki - szögezi le Robi. „Ha az alacsony vércukorszint tünetei jönnek elő, vércukorszintet kell először mérni. Leesett vércukorra inzulint adni nem szabad, mert csak rosszabb lesz. Ezzel sokan nincsenek tisztában sajnos: cukorbeteg, akkor szúrja magát, ezért ha nincs jól, akkor kapjon inzulint." Amennyiben a vércukorszintmérés után kiderül, hogy magas a cukorszint, abban az esetben kaphat csak a beteg inzulint. Ha azonban alacsony, szőlőcukrot adjunk neki – ez általában minden cukorbetegnél van.

Bár Robinak mára élete részévé vált a betegsége, mégis úgy véli: 21 év alatt bárki hajlamos lehet arra, hogy beleunjon. 

Szélsőségesen mondva: inkább él a mának. Ebbe nem lehet belehalni – a szövődmények azok, amikbe igen. Mindezek ellenére inkább érzi úgy, hogy a cukorbetegsége hozzáadott, semmint elvett tőle bármit is.
„A családom büszke volt arra, hogy ilyen fiatalon együtt tudok élni vele – és még együtt is kell vele, valószínűleg életem végéig. Nem áll meg az élet attól, mert cukorbeteg leszel. Mindent meg kell élni, és mindent meg kell csinálni. Két éve legyalogoltam az El Caminót. Rendszeresen mászom sziklát. Nem mondom, hogy nem lenne jobb vagy könnyebb, ha nem lenne, de ez mindig egy olyan probléma volt, amit meg tudtam oldani.  

Képünk illusztrációForrás: Dreamstime
Mi a különbség az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség között?

Az 1-es típusú diabéteszesek úgynevezett inzulinhiányos betegek, náluk sokkal gyakrabban fordulnak elő súlyosabb tünetek, mint a 2-es típusúaknál. Az 1-es típusúak esetében, amely főként fiatalokat érint, az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása okozza a betegséget, míg a 2-esnél (amelyet időskori cukorbetegségnek is szoktak nevezni) ezek a sejtek nem pusztulnak el: a nem megfelelő inzulinhatás miatt nem jut elég vércukor a sejtekbe. A témáról bővebben ide kattintva olvashatsz. 

21 év alatt bőven megtanulta, hogyan lehet együtt élni betegségével, és ahogy ő mondja: nem áll meg az élet attól, hogy valaki cukorbeteg. Ráadásul a jellemén is, úgy érzi, sokat faragott az állapota. 
Sok dologban kitartást ad. Úgy vagyok vele, hogy ha ezt végig tudom csinálni, akkor bármit. Nem mondom, hogy ha nem alakul ki nálam, akkor más ember lennék. Ez már én vagyok. Az alapköve annak, aki vagyok." Robi szerint akár barátságról, akár párkapcsolatról van szó, a legjobb út mindig az őszinteség. Ha nem beszél róla, az csak rosszabbul veszi ki magát. 

„Sosem titkoltam. Sokan nem merik másoknak elmondani a félelmük vagy a megkülönböztetés miatt.Én ezt mindig vállaltam. Ez velem együtt jár. El kell mondanom, hiszen nem biztos, hogy érti, miért szúrom magam. Még azt is simán hiheti, hogy kábítószeres vagyok. Erre is volt már példa. Nagyon sokan vannak, akik nem merik a félelmük miatt, a megkülönböztetés miatt elmondani. De ez egy olyan dolog, ami megkerülhetetlen. 

De ez abszolút én vagyok. Ez van. Én vagyok az a srác, aki szúrja magát." 

interjúcukorbetegségdiabétesz1-es típusú cukorbetegség