Minden édesanya egészséges babára vágyik. És a leggyakoribb óhaj, ha megkérdezik, milyen nemű kicsit is szeretnének, hogy mindegy, csak mindene meglegyen. Ám mi történik olyankor, ha a négy végtag helyett a természet csúf tréfája nyomán kétszer annyi karral és lábbal születik a várva várt gyermek?
Lakshmi, az Indiában született kislány ikertestvérének végtagjaival együtt jött a világra, s a falu, ahol napvilágot látott, istennőként tekintett a nyolckarú kislányra. Szülei azonban szerették volna megszabadítani a fölösleges végtagoktól, mert hiába a szent imádata a környezetnek, ha a kislány mindennapjai lehetetlenné váltak, az altestéből kiágazó fölösleges karok és lábak miatt. Egyedül nem tudott járni, nem tudott játszani, valamint az ürítés is nagy erőfeszítéseket és szenvedést okozott a kislánynak.
Lakshmi a műtét előtt
A polymelia szerencsére nagyon ritka jelenség, és valójában két teljesen különböző fejlődési rendellenességet is jelenthet. Az egyik, mint Lakshmi esetében is, sziámi ikrek fejlődése során alakulhat ki, amikor az ikerpár egyik tagja torzóként jelenik meg a másik testén. Ebben az esetben a végtagok maradnak "életben" és teszik lehetetlenné vagy kínossá, fájdalmassá a viszonylag épen született testvére életét. A szakirodalom azonban egy másik polymeliás jelenséget is számon tart. Ekkor a végtagbimbók fejlődési rendellenességéről beszélhetünk, a bimbók nem a megfelelő módon "nyílnak" szét, hanem duplázódnak.
Magzatfejlődési rendellenesség az anyaméhben
A végtagbimbók a magzati lét 7. hetében alakulnak ki. A hét elején a felső végtagok, a karok kezdeményeinek kialakulása történik meg, a hét végére az alsóvégtagbimbók is, amelyből egészséges esetben a lábak fejlődnek. Ezzel egyidőben a felsővégtagbimbók "virágozni" kezdenek, megjelennek rajtuk a kézlemezek, majd az alsó végtagok evezőszerű bimbói is fejlődésnek indulnak. Ez az a nagyon érzékeny korszak a magzati létben, amikor sérülhet a végtagok fejlődése. Duplázódás esetén polymeliáról beszélünk, ha a végtagfejlődés elmarad (a bimbók fejlődése leáll), akkor dysmeliáról, amely fogalom kifejezi a teljes vagy részleges végtaghiányt is.
A kis Lakshmi most már teljesen átlagos életet él
A veleszületett fejlődési rendellenességeket súlyosságuk szerint négy fő csoportba osztjuk:
1. Élettel összeegyeztethetetlen, halállal végződő (például koponyahiány).
2. Súlyos (major) rendellenességek, amelyek orvosi beavatkozás nélkül halálosak lennének - ilyen például a nyitott gerinc.
3. Enyhe rendellenességek, amelyek nem veszélyeztetik az életet, de orvosi segítség nélkül fogyatékosságot okoznak.
4. Apró, minor rendellenességek, amelyek orvosi beavatkozást nem kívánnak.
A polymelia e besorolás alapján ugyan a harmadik csoportba sorolható, hiszen nem okozta volna a kislány halálát, azonban beavatkozás nélkül egy életen keresztül kellett volna a súlyos fogyatékosságot elviselni.
Lakshmi példája azért különleges, mert szülei a műtét mellett döntöttek, környezetük megdöbbenése és támadásai ellenére, akik valóban a csoda megszületését, istennőjük földre születését látták a kislányban. Más esetben a polymeliában szenvedő gyermek nem kap orvosi segítséget, sőt egyfajta megélhetést jelent a szülők, a család számára, hiszen a hívek a szent gyermeket ellátják gyümölccsel és hússal, amely sok esetben a család legfőbb bevételi forrásává válhat.