A magassarkú cipő nem a legkényelmesebb vagy legpraktikusabb viselet, ám esztétikai szempontok miatt és önbizalmuk növelése érdekében a nők mégis ragaszkodnak hozzá. Pedig ennek ára van: ausztrál kutatók nemrég megállapították, hogy a magassarkú rendszeres viselése már viszonylag rövid idő alatt visszafordíthatatlanul károsíthatja a lábizmokat.

Az ausztrál Griffith Egyetem tudósai fiatal nők bevonásával vizsgálták a magassarkú-viselés következményeit. A Journal of Applied Physiology című szakfolyóiratban közölt kísérletben  "tűsarkú-fanatikus" - 5 centiméteres vagy magasabb tűsarkút legalább két éve, legalább heti negyven órán át viselő -, illetve tűsarkút hetente kevesebb, mint tíz órán át viselő nőket vizsgáltak.

Mindkét csoportot arra kérték, hogy cipő nélkül sétáljanak végig egy nagyjából nyolc méter hosszú, speciális érzékelőkkel ellátott kifutón. A szenzorok segítségével a szakemberek figyelemmel kísérték a lábizmok és a boka- és térdízület működését, a lépések hosszát, valamint a talp és a talaj érintkezésének dinamikáját.

A magassarkú cipőt viselőkre az "agresszív", apró lépések voltak jellemzők, és járás közben - még cipő nélkül is - túlterhelték a vádli izmait. Ezzel szemben azok, akik általában lapos talpú cipőben jártak, hosszabbakat léptek, és járáskor inkább az inak dolgoztak (elsősorban az Achilles-ín), így nem terhelték túl a vádlijukat.

A megfigyelések azt támasztják alá, hogy már két éven át tartó, heti legalább 40 óra magassarkú-viselés kimutatható károsodásokat okozhat, és jelentősen nő az izomsérülések kockázata is.

A szakemberek szerint nem kell örökre lemondani a tűsarkúról, de célszerű heti 1-2 alakalomra korlátozni a viselésüket. Ha ez nem kivitelezhető, akkor meg kell próbálni napközben minél gyakrabban levenni a magassarkú cipőt - az íróasztal mögött ülve például igazán kaphat egy kis cipőmentes pihenőt a láb.