A szenvedélyes szerelem a kultúránk egyik legromantikusabb ideálja. Mégis van egy pont, ahol az intenzív érzelmek már nem a kölcsönös kötődésről szólnak. A szerelemfüggőség akkor jelenik meg, amikor valaki a kapcsolat vagy a szerelem érzésének mámorát keresi újra és újra, még akkor is, ha ez már káros számára.

Forrás: Shutterstock
Hol a határ a szerelem és a szerelemfüggőség között?
A romantikus filmek és dalok gyakran azt sugallják, hogy az igazi szerelem elsöprő, mindent felülíró érzés. De van egy pont, ahol ez az intenzitás már nem idilli, hanem függőség.
A pszichológusok szerelemfüggőségnek nevezik azt az állapotot, amikor valaki nem a másik embert, hanem magát az érzést hajszolja. Ilyenkor a kapcsolat nem kölcsönös kötődésről szól, hanem egyfajta érzelmi dózisról, amely nélkül az illető üresnek vagy szorongónak érzi magát – írja a Verywell Mind.
A jelenség azért veszélyes, mert az agy jutalmazó rendszere is szerepet játszik benne. A szerelem elején dopamin szabadul fel, ugyanaz az ingerületátvivő anyag, amely más addikciókban is kulcsszerepet játszik. Egészséges kapcsolatban ez az eufória idővel nyugodtabb kötődéssé alakul. A szerelemfüggőségben viszont valaki újra és újra ezt az érzelmi csúcspontot keresi. Ez az oka annak, hogy sok szerelemfüggő egyik kapcsolatból a másikba lép, vagy képtelen kilépni egy rossz viszonyból.
A szerelemfüggőség leggyakoribb verziói:
- Villámgyors szerelembe esés (emofília) – néhány randi után már „élete szerelme” a másik.
- A szerelem érzésének hajszolása – nem a partner számít, hanem az izgalom.
- A „nem tudok kilépni” típus – akkor is marad, ha a kapcsolat már káros.
- Megmentő-szerep – problémás partnereket választ, akiket „helyre kell hozni”.
- Obszesszív rajongás – megszállottság, féltékenység, kontroll.
- Fantáziaszerelem – a valóság helyett egy idealizált képbe szerelmes.
- „Nem tudok egyedül lenni” típus – kapcsolat nélkül üresnek érzi magát.
Nem ugyanaz, mint a szerelem – és nem ugyanaz, mint a társfüggőség
A szerelem gazdagítja az életünket: támogatja az önállóságot, és teret ad a fejlődésnek. A szerelemfüggőség viszont éppen ellenkező hatást vált ki: beszűkíti az életet, és mindent a kapcsolat köré szervez.
Gyakran keverik össze a társfüggőséggel is. A társfüggő ember általában egy problémás partner megmentésében találja meg az identitását, míg a szerelemfüggő inkább az érzelmi intenzitás mámorát keresi.
Gyorsteszt: így ismerheted fel a szerelemfüggőséget
Akár a pasidnál, akár saját magadnál is érdemes figyelni a jelekre. A szerelemfüggők gyakran felismerik egymást és könnyen egymásba is kapaszkodnak.
Gyanús jel lehet, ha valaki:
- túl gyorsan beszél örök szerelemről
- figyelmen kívül hagyja a figyelmeztető jeleket (red flageket)
- egyik kapcsolatból a másikba ugrik
- képtelen szakítani még egy rossz kapcsolatban is
- a párkapcsolat az egész életét felülírja
Ha ezek közül több is igaz egy kapcsolatra, könnyen lehet, hogy nem szerelemről, hanem érzelmi függőségről van szó.
A szakemberek szerint a háttérben gyakran régi érzelmi sebek, elhagyástól való félelem vagy alacsony önértékelés áll. Ilyenkor a kapcsolat válik az önértékelés fő forrásává, ezért olyan nehéz kilépni még egy rossz viszonyból is.
A különbség azonban egyszerűen megfogalmazható: a szerelem szabaddá tesz, a szerelemfüggőség viszont foglyul ejt.
Olvass tovább!


