Az utcán sétálva rezeg valami a táskádban, a mobilod az. Kiveszed, és onnantól csak lefele hajtott fejjel nézed, miközben továbbra is mész. A telefonba „temetkezés” leginkább az álmodozó tinédzsereket érinti, de a súlyos sérülések legnagyobb kockázatának az 55 éven felüli nők vannak kitéve – legalábbis egy kutatás szerint.

A lépteid lassulnak, bizonytalanabbá válnak, akárcsak az érzékszerveid, amelyek az előtted lévő villogó tárgyra összpontosítanak ahelyett, hogy a körülötted lévő dolgokra figyelnének. A lehajtott fejjel járás, avagy digitális zombiság… ki előtt ne jelenne meg a jelentet ennek hallatán? Mióta az okostelefonok teljesen lenyomták a korábbi butákat a piacról – ezáltal belemászva az életünkbe –, egyáltalán nem számít furának, ha a csengések, rezgések vagy villogások befolyásolják tetteinket és elvonják a figyelmünket különböző módon. Ha ebben a pillanatban azt jelzi a telefonod, hogy a közösségi oldaladon üzenetet, értesítést kaptál, szerinted hány másodpercig bírsz uralkodni a kíváncsiságodon?  Nem sokáig, amivel legtöbbször kizökkented magad az éppen aktuális teendőidből, találkozódból, és idővel szabályosan kihívássá válik, hogy egy órán keresztül ne nézz rá a készülékedre.

Fotó: Antoine Geiger

Kibertérből a valóságba

Térjünk vissza a sétához vagy a vezetéshez, amikor éppen valahonnan valahova tartasz, zenét hallgatsz, facebookozol, és közben egy egyáltalán nem, vagy alig figyelsz a forgalomra. Egy friss amerikai kutatás kimutatta, hogy a „figyelmetlen séta” súlyos problémát jelent. Ez a fajta figyelmetlenség felelős számos autóbalesetért, ficamért és csonttörésért, és az ilyen sérülések legnagyobb kockázatának az 55 éven felüli nők vannak kitéve. A közvélemény-kutatásban több mint 2000 vidéki és 4000 nagyvárosi ember vett részt. Az eredmények azt mutatták, hogy az amerikaiak több mint 40 százaléka szemtanúja volt már ilyen figyelmetlenségből eredő balesetnek, 26 százalék pedig már személyesen is érintett volt ilyen jellegű balesetben.

A figyelmetlen sétálásból eredő balesetek gyakorisága ellenére azonban az emberek többsége úgy gondolja, hogy a kockázat csak másokra veszélyes, rájuk nem. Az adatok azt mutatták, hogy míg a válaszadók 74 százaléka úgy vélte, hogy más emberek figyelme általában vagy mindig elterelődik sétálás közben, csupán 29 százalék ismerte be ugyanezt saját magáról. Ehhez hasonlóan míg a válaszadók 90 százaléka állította, hogy rendszeresen lát másokat sétálás közben telefonálni, mindössze 37 százalék vallotta be azt, hogy saját maga is ezt teszi.

A témával kapcsolatban megkérdeztük a Life.hu olvasóit is:

Anikó (22)

"Személy szerint engem annyira nem érint a helyzet, mivel maximum csak zenét hallgatok telefonról, és csak utazás közben veszem elő, ha nyomkodni akarom a telefonomat. Így mondjuk nem nagyon hallok, ami meg azért para, gondolom. A hajam balesetveszélyesebb, mert sokszor nem látok tőle oldalra."

Forrás: Thinkstock

 Amanda (27) 

"Sajnos mára annyira az okostelefonjaink rabjai vagyunk, hogy egy pillanatra sem tudjuk abbahagyni a nyomkodást, akkor sem, ha az már-már életveszélyes. Információéhesek vagyunk, és hozzászokunk ahhoz, hogy mindenki nulla-huszonnégyben elérhető. Így persze megnézem a főnököm e-mailjét vezetés közben is, mert tudom, hogy tudja, hogy megjelent a telefonomon. És menet közben is elolvasom annak a pasinak az üzenetét a Tinderen, aki tetszik, mert ha hosszú percekig olvasatlanul hagynám, még a végén azt hinné, nem érdekel. Szóval igen, veszélyes, de az is az, ha lemaradunk valamiről, vagy ha valamire nem reagálunk azonnal. Farkastörvények uralkodnak a kommunikáció és az információ piacán is, és itt is érvényes az aki lemarad, kimarad közhely."

Edit (34)

"Azt gondoltam/gondolom, hogy nem vagyok telefonképernyő-függő, ám nemrég jól összetörtem az autómat, mert egyetlen pillanatra lenéztem a mobilra, ami még az előző hívás miatt világított. Mivel az előttem lévő autó előtt hirtelen befékezett valaki, nekem sikerült belerongyolnom az előttem haladóba. Az út csúszott, esett az eső, még nem volt fent a téli gumim, szóval a körülmények sem voltak éppen megfelelőek. Azóta akárhányszor azon kapom magam, hogy a mobilra nézek vezetés közben, mindig rászólok magamra, mert az élet megtanított rá, hogy mindig résen kell lennem, a telefon bámulásának a kocsiban vezetés közben nincs helye!"