Sztárok, akik azért vállalták fel betegségüket, hogy másoknak segítsenek

A 41 éves színész már gyerekkorában is küszködött az obszesszív-kompulzív zavarral, amely a tünetmentes évek után az Aviátor című filmjének forgatásakor jött elő nála újra. „Emlékszem, a sminkes és az asszisztense sétáltak velem, olyan helyeken jártunk, ahol ajtókon ki és be tudtam menni. A forgatás első-második hónapjában ez végig fennállt.”

Az obszesszív-kompulzív betegséget (OCD) korábban pszichés zavarként tartották számon, mostanra már kiderült, hogy

ami világszerte 100 millió embert jelent. Az összetett betegség kényszergondolatok és kényszercselekvések együttese, amely arra ösztönzi az érintettet, hogy kényszeresen merev szabályok, rituálék alapján töltse a napjait. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően manapság már egy bizonyos gyógyszercsoporttal kezelhetők a betegek.

„Sosem szégyelltem még annyira magam, mint amikor depressziós voltam. Soha. Mit kell ezen szégyellni? Tulajdonképpen átmentem egy nagyon nehéz időszakon, és büszke vagyok arra, hogy megtapasztalhattam” – vallotta őszintén a Harry Potter könyvek írónője, J.K. Rowling.

Az 50 éves írónő életében elég nagy fennforgás alakult ki, amikor a húszas éveiben megírt könyvének sikere elérte, már egyedül nevelte gyermekét és még a válás is a nyakába szakadt az addigra ismert írónőnek. Elmondása szerint öngyilkossági gondolatai is voltak.

Az 51 éves hollywoodi sztár, Brad Pitt több kasszasikert tudhat maga mögött. A depressziója kicsúcsosodása az a pont volt, amikor már csak ült a kanapén és nézett maga elé, a napjai egysíkúan teltek, ekkor döntött úgy, hogy megrázza magát és nem fog otthon bujkálni.

„Sok dolog érthetetlen – sok ember azt gondolja, hogy ez nem valós, csak valami, ami a fejünkben keletkezik. Ezek a hormonok, amiket el kell söpörni. Viszont valamikor teljesen irányíthatatlanok. Ez olykor fájdalmas, máskor félelmetes helyzet, ilyenkor egy nőnek támogatásra van szüksége” – nyilatkozta a 26 éves színésznő, miután megszületett Vladimir Klicskóval közös első gyermekük.

A szülés utáni depresszió a statisztikák szerint

a baba születése után 3-4 nappal. Legfőbb jelenségei a hirtelen változással járó felelősségérzet megjelenése, a fáradékonyság, a kialvatlanság és az egyszer fent, egyszer lent állapot. A baby blues, másnéven gyermekágyi szomorúságot sokszor a kismama nem is érti, csak utólag tud beszámolni a jó esetben egy hétig tartó érzéseiről. A kutatók még nem tudták megállapítani, hogy mely hormon felelős az érzelmi hullámvasútért, a szakemberek azt tanácsolják, hogy a kismama a szülés előtt hiteles forrásokból tájékozódjon a témáról, ezáltal képes lesz jobban kezelni a helyzetet.

A 36 éves énekest állítása szerint nem érte meglepetés, amikor diagnosztizálták hiperaktívságát. „Amikor először diagnosztizálták nálam a betegséget, nem voltam meglepődve, hiszen nehezen tudtam odafigyelni a középiskolában. Olykor a hétköznapokban is előjön, hiába nőttem fel. Ilyenkor nem tudok figyelni, tényleg semennyire nem tudok koncentrálni.”

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) neurológiai eredetű, veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, amely hiperaktivitással, feledékenységgel is jár. Gyermekeknél akár már 2-3 éves korban jelentkezhet. A hozzáértők úgy vélik, hogy ez nem betegség, hanem tünet, amelynek gyökerét gyógyszerekkel is lehetne kezelni. Egy amerikai pszichiáter ezzel a hasonlattal jellemezte az állapotot: "Az ADHD-sok olyanok a mai iskolákban, mint amilyenek a vadászok lehettek a földművesek társadalmában."

„Minél előbb kimondod (szükségem van segítségre!), annál jobb. Tudtam, hogy meg fogok gyógyulni, elhatároztam, hogy jobban leszek. A legnagyobb megkönnyebbülés az volt, amikor képes voltam elmondani másoknak.”

Az énekest a 90-es években érintette a kényszerbetegség, amely akkor még közel sem kapott ekkora visszhangot, mint az elmúlt években - végül egy Los Angeles-i klinikán kezeltette magát.

A bulimia nervosa nevű, falási rohamokkal járó betegséget 1979-ben ismerték el pszichoszomatikus betegségként. Az állapot ördögi kört képes kialakítani: a rengeteg mennyiségű étel evése után a beteg hánytatja magát, hashajtót szed vagy túl sok fizikai aktivitást végez. Majd ezt követően szenved, de az evésnek csak pár óráig tud ellenállni, amikor újra indul a történet. Viselkedése miatt szégyenérzet és kényszer is eluralkodhat azon, aki hosszútávon „űzi”.