Elsőre talán még viccesen is hangzik, ám valójában inkább nyomasztó a gomboktól való félelem. A kutatók szerint az orvosoknak és a médiának is sokkal komolyabban kellene venniük ezt a furcsa rendellenességet.

A 32 éves, IT-tanácsadóként dolgozó Andyt a legtöbb ember kinevette, amikor próbálta megértetni velük azt a bénító érzést, amelyet a gombok látványa okoz neki – különösen a nadrágokon és az ingeken lévő gombok.

„Dolgoztam nagyvállalati környezetben, csupa öltönyös ember között, ahol akárhová nézel, mindenütt gombokat látsz.Ezt ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, mint amikor más emberek bezárnak egy égő épületbe, vagy fulladnak, és közben nem tudnak felúszni a víz felszínére" – olvasható a The Guardianen Andy vallomása.

A gomboktól való rettegés egy valós fóbiaForrás: Thinkstock

Mit is jelent fóbiásnak lenni?

A férfi fóbiája nem valami új keletű dolog: ezt az állapotot az orvosi szaknyelv koumpounofóbiának nevezi. Igaz, nem olyan gyakori, mint a többi, hozzá hasonló fóbia, hiszen 75 ezer emberből mindössze csak egyet érint. Azonban ugyanolyan komolyan kell venni, mint bármelyik másik fóbiát.

Az ebben szenvedők ugyanis gyakorlatilag minden kapcsolatot megszakíthatnak az emberekkel, szinte kizártnak tartják például, hogy olyan mindennapi eseményeken részt tudjanak venni, mint egy temetés vagy esküvő, és még a karrierjük rovására is rámehet, amennyiben nem tudják megoldani az otthonról dolgozás vagy az öltönymentes munkakörnyezetet.

A fóbia indokolatlan félelmet vagy viszolygást jelent, amely irányulhat egyszerű – mint amilyen jelen esetben a gomb is – vagy komplexebb dolgokra, mint egy-egy helyzet vagy körülmény.

A félelem és a fóbia közötti lényeges különbség, hogy míg előbbi a szervezet természetes védekező reakciója egy adott élethelyzetre, a fóbia olyan intenzív, extrém, irracionális félelmet jelent, mely spontán, kiváltó okok nélkül, konkrét és jól meghatározott dolgokra irányul – magyarázta korábban a Life.hu-nak dr. Németh Attila, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika docense.

75 ezer emberből mindössze csak egyet érint a koumpounofóbiaForrás: Thinkstock

Mivel a fóbiával küzdők problémája általában nevetség tárgya a környezetükben, ezért sokszor nem is kapják meg az ilyenkor szükséges kezeléseket. Ám nem csupán ez az oka annak, hogy nem fordulnak szakértőhöz.

Maga a kezelés félelmetesebb, mint bármi más?

Az angol állami egészségügyi ellátást nyújtó NHS az úgynevezett kognitív viselkedésterápiát tudja felkínálni a fóbiával küzdőknek. Ez azt jelenti, hogy a fóbiával küzdőket szembesítik a félelmükkel. Ha például valaki iszonyodik a pókoktól, akkor a kognitív viselkedésterápián a páciens lassan megtanulja, hogyan tud másképp viszonyulni az adott dologhoz ahelyett, hogy az agya pánikrohammal, a szíve heves dobogással, hisztérikus sírással vagy a menekülés vágyával reagálna.

Ez a fajta „szembesítés" egyik részről valóban működhet – másrészt azonban még nagyobb szorongást is okozhat a fóbiával küzdőnek. Így míg egyeseknél valóban szép eredményeket lehet elérni ezzel a kezeléssel, addig a szakértők szerint nem lehet minden, fóbiával küzdő egyénre alkalmazni. A kognitív viselkedésterápia lényege, hogy korrigálja a gondolkodási mintákat, és ez sok esetben nagyon jól működik, ám nem hiszem, hogy a fóbiák kezelésében hatékony lenne – vélekedik Guy Baglow, a londoni Mindspa Phobia Klinika igazgatója.

A koumpounofóbiásokban félelmet kelt a gombok látványaForrás: Thinkstock

Fájdalmas, de küzdelmes

Andy mindezek ellenére úgy döntött, orvoshoz fordul, aki tanácsadásra küldte őt.

„A hölgy nagyon barátságos volt, de egy teljes hónapot kellett várnom egy félórás telefonos konzultációra, majd mindezek után kéthetente jártam hozzá 45 perces foglalkozásokra.Ezen a ponton már annyira rettegtem, hogy a házat is alig mertem elhagyni.Andy később hazaköltözött a szüleihez, hogy finanszírozni tudja a drágább, ám hatékonyabbnak vélt magánkezeléseit. Egy ingről itt mutatott fénykép után azonban elmondása szerint annyira bepánikolt, hogy soha többé nem ment a konzultációra. Mindezek ellenére a férfi mára sokkal jobban van: olyannyira, hogy nemrég megvásárolta élete első gombolós farmernadrágját.

„Visszatekintve nagyon szomorú számomra az a felismerés, hogy míg a barátaim viccelődtek az én furcsaságomon, és ugrattak vele, addig én legbelül minden egyes nap meg kellett, hogy küzdjek az agyammal.Ez annyira fárasztó és stresszes volt, nem is tudom elképzelni, hogy bárki viccesnek találná, ha tudná, milyen is valójában.”

Egy félelem, ami idővel csak erősödik
Tízből egy felnőtt biztos, hogy küzd valamilyen fóbiával, a legtöbb 15–25 év között alakul ki. A gyerekeknek is vannak félelmeik, de ezeket idővel kinövik, azonban ha valakinél állandósul a félelem, és még felnőtt korában sem múlik el, akkor már fóbiáról beszélünk. A Life.hu cikkéért kattints ide!