Megvan a sokkoló válasz − Ezért nincs egyetlen kismamafotó sem II. Erzsébetről

Gondolkoztál már rajta, hogy miért nem láttál egy kismamafotót sem II. Erzsébetről? A legendás brit uralkodónő négy gyermeket hozott a világra, ám menyeivel ellentétben egy fénykép sem található róla, ahogy kerekedő pocakkal tart beszédet. Ez a mai szemmel szokatlan  jelenség a várandóssághoz való hozzáállásban gyökerezik és szorosan összefügg a kismama-öltözködés alakulásával. Tarts velünk és ismerd meg a divattörténet babaváró oldalát! 

Fűző, rejtegetés és titkolózás: a terhesség megítélése a történelemben

Aki a 20. század előtt várandós nőről készült ábrázolást keres, javasolt az idegszálak jó vastag bebalzsamozása, illetve egy nagy kanál türelem bevétele. Tudniillik egészen a múlt század közepéig szigorúan privát, szinte rejtegetni való dolog volt a terhesség, mivel emlékeztette az embereket arra, hogy a kisbabát bizony nem a dajkamesékben emlegetett gólya hozza. Ennél fogva a terhesség látható jeleit bő anyagok, magas szabásminta mögé rejtették.

A középkor folyamán kényelmetlen, a test változásait még véletlenül sem lekövető ruhába tuszkolták magukat a kismamák, az első kismamaruha-féleségek csak a 18. században jelentek meg.

Persze ezeknél sem a ma ismert, hasat kihangsúlyozó darabokra kell gondolni, az ún. Adrienne ruha egyfajta derék nélküli, redőzött, könnyű anyagból készült darab volt. A leleményes asszonyok a férfi ruhatár egy elemét is kölcsönvették: az állítható méretű férfi mellény kényelmes alternatívája volt a női fűzőnek.

Kismama-öltözködés változása a 19. századba

Egészen a francia forradalomig ez határozta meg a kismama divatot, míg a guilloutine alatt megjelenő empire fazon, mely mell alatt elvágott szabásmintájával azóta is meghatározó fazon a kismamák ruhatárában.

Amikor a 19. század első negyedének végén a fűző és abroncs visszasettenkedett a női ruhatárba, újra kihívást állított a kismamák elé. Sokkoló belegondolni, hogy egészen a huszadik század első évtizedéig fűzőt viseltek a kismamák, ugyanakkor mielőtt testhorrort vizionálnánk, sietve hozzátennénk, hogy ezek állítható méretű, a test változását követő darabok voltak, mely segítette a has támasztását. 

Redőszerűen bővülő, a hasat illedelmesen takaró ruhák, házi köntösök, bő köpenyek voltak a jellemzők. Ez már csak azért is furcsa, mert a viktoriánus korban egy nő átlagosan 8 (!) gyereket hozott a világra, ennek ellenére a divatlapokban szemérmesen „frissen házasodott hölgy” és ehhez hasonló virágnyelven említették a kismamákat.

Az 1900-as években megkezdődött a kismamaruhák tömeggyártása, ami szélesebb kör számára tette lehetővé a kényelmes kismama-öltözködést. Amikor a női test az 1920-as években felszabadult a fűző szorításából, a kismamák is fellélegezhettek. Egy időre legalábbis, ugyanis egészen az ’50-es, ’60-as évekig a has illedelmes takargatása volt a jellemző, fodrok, rafinált szabásminták, bő felsők, apró minták törték meg a has gömbölyded mivoltát. Igaz, a kismamanadrág az ötvenes években vélt népszerűvé és ekkor már odafigyeltek rá, hogy adott ruhadarabok sikkesek legyenek.

A modern kismamadivat kialakulása

A mai formájában ismert üzletág, ami a kismamaruhák gyártására épül, nem jöhetett volna létre paparazzik nélkül. Tudniillik a kilencvenes években a lesifotósoknak hála (?) megnőtt az érdeklődés a sztárok kismamafotói iránt, akik stílusos, mégis kényelmes szettekben tündököltek a terhesség alatt. Erre a divatcégek is felfigyeltek, így elkezdtek kifejezetten várandósak számára ruhákat gyártani, csakhamar megjelentek az alakformálók is.

Napjainkra, többek között a nők szerepének, illetve a női testhez való hozzáállásnak a változása miatt eljutottunk oda, hogyha valakinek elkezd gömbölyödni a hasa, nem fél kidomborítani, még a haspóló sem számít tabunak. 

Ilyen volt az anyának lenni a régi korokban: