A kritika, ami téged épít: így legyen egészséges önkritikád!

Rosszul szerepeltél a legutóbbi értekezleten? Nem a legjobb módon reagáltál egy vitában? Felszaladt néhány pluszkiló? Olyan mindennapi, hétköznapi helyzetek ezek, amelyeken akár napokig is képes vagy rágni magad. Igazunk van?

Az viszont már az lehet, ha nem tudsz felülkerekedni az adott dolgon, és elindulni a változás útján.

A kíméletlen kritikus

Mindannyian rendelkezünk azzal a bizonyos belső ítésszel. Ő az, aki mások helyett is szembesít a hibáiddal, kimondja, amit nem mersz, és értékeli a viselkedésedet, az aznapi teljesítményedet. Az önkritika része az egészséges önképnek: segít, hogy tisztába kerülj a helyzeteddel, önmagaddal, és felhívja a figyelmedet arra is, ha esetleg valamit másképpen kéne csinálnod.

A problémák akkor kezdődnek, ha mindezt túlzásba viszed, ha emiatt szorongás, gátlások, esetleg depresszió alakul ki, és

– ezek mind az alacsony önértékelés ismérvei.

A túlzott önkritika tehát nemhogy nem épít és visz téged előre, sokkal inkább hátráltat abban, hogy napról napra legyőzd magadat, és egyre jobbá válhass.

Mi lehet az oka?

Hogy túlzott, vagy épp egészséges irányba fejlődik az önkritikád, az valahol a gyermekkorodban alakul ki.

Azok, akik egy-egy kudarcba fulladt próbálkozásuk után is szeretetet, megbecsülést kapott, nagyobb eséllyel tesznek szert egészséges önkritikára, mint azok, akikben környezete ilyenkor felerősítette a csalódottság érzését. A negatív önkritika tehát egyfajta védőhálóként funkcionál az esetükben, és ezt az érzést igyekszik minél távolabb tartani.

Nem tudom helyett meg tudom

Gyermekkori minta ide vagy oda, az egészséges önkritika fejleszthető. Az jó, ha tisztában vagy a gyengeségeiddel és a hibáiddal – fordítsd ezeket hát a saját javadra!

Vetítsd magad elé, amit el szeretnél érni, tervezd meg, hogy hogyan valósítod meg, majd apró lépésenként kövesd a tervedet. Bármilyen nehézség is adódik, ne hagyd, hogy eltántorítson attól, amit eredetileg kitűztél magad elé.