"Az én fejemben csúnyaság volt" - Eddig két koponyaműtéten van túl az ötéves Noémi

A Sümeg közelében található Csabrendek egyik takaros utcájában keresgéljük Noémi családjának az otthonát. Az aprócska ház udvarán a barackfa mellett, kinti játékok várják, hogy a gyerekek birtokba vegyék őket. A ház egyik sarkánál zsákokba borított műanyagkupakok állnak, amelyeket később a család bevált, és a bevételt Noémi életvitelének fenntartására költik, például gyógyszerekre, benzinre, tisztítószerekre. Krisztina a két kisebb lányával már vár minket, mosolyogva nyit nekünk ajtót egyik lábába a kétéves Edina, másikba az ötéves Noémi csimpaszkodik. A párja gipszkartonozóként most is dolgozik, két idősebb lánya, a hatéves Hanna oviban, míg a 10 éves Kriszti iskolában van. Az anyuka az egyik szobába terel minket. „Béreljük a házat, talán egyszer majd megvehetjük. A fürdőt sikerült tavaly felújítani, és már a három nagyobb lánynak is külön szobája lett" – meséli szerényen az asszony. A szobában található cserépkályha ontja magából a meleget, és míg a lányok leülnek a szőnyegre játszani, én beszélgetni kezdek az anyukájukkal.

„Minden úgy kezdődött, hogy Noémi napról napra rosszabbul lett, amikor betöltötte a kettőt. Bevittük az egyik közeli kórházba, ahol kapott három üveg infúziót, és hazaküldték. Azt mondták, hogy hányásos, hasmenése van. De Noéminak nem volt hasmenése, és csak slejmet hányt. Azt mondogatta, hogy fáj a nyakam, fáj a tarkóm. De soha nem sírt, csak tűrte" - emlékszik vissza Krisztina. Hónapok teltek el, mire kiderült, hogy Noémi agytörzsének hátsó részében egy nagy tumor van.

„Kétéves és négy hónapos volt az első koponyaműtéténél, ami az Országos Idegtudományi Intézetben volt. Egy 70 éves nagyon lelkiismeretes professzor operálta. A műtét majd 6 órán át tartott. Egy héttel később azonban át kellett szállítani a Heim Pál Gyermekkórházba, mert gyomorvérzése lett. Az orvosok szerint ez azért következett be, mert Noémi szervezete úgy vezette le a stresszt, hogy fekélyek alakultak ki a gyomrában.

– meséli Krisztina. Azt is tőle tudom meg, hogy a kislány operációja alatt fém kapcsokkal dolgoztak, ami miatt sokáig nem is használhattak MR-t ahhoz, hogy Noémi állapotát figyelemmel kövessék. „Ezt követően kerültünk át a Tűzoltó utcai klinikára, ahová kéthetente jártunk kontrollra. Mivel Noémi még nem volt hároméves, nem tudták nála elkezdeni a sugár- és a kemoterápiát. Januárban aztán egyik nap felállt és elájult. Tudtuk, hogy nagy a baj, rohantunk vele Ajkára a közeli kórházba. Onnan ismét az Országos Idegtudományi Intézetbe küldtek minket, és újabb műtéten esett át a kislányom. Fél év alatt ez volt a második koponyaműtétje, ugyanis az agytörzsben kiújult a tumor."

A második operáció után sem lélegezhetett fel a család. Noémi arca részlegesen lebénult.

Egyik műtétnél sem tudták teljesen eltávolítani a daganatot az agytörzsből. Ezt követően ismét a Tűzoltó utcai klinikára kerültünk, de az intenzív osztályra. Az orvosok már a gégemetszésen gondolkodtak, de az én küzdő, harcos lányom visszajött, és lassan helyreállt a nyelése és a légzése." Ekkor Noémi elérte a hároméves kort, így hétfőtől péntekig Szombathelyen kapott sugárkezelést, hétvégén pedig édesanyjával együtt hazajött a testvéreihez és az édesapjához. Így éltek négy hónapig, összesen huszonhét alkalommal kapott sugárkezelést! Ezt követően jött egy éven keresztül a kemoterápia, ami annyira tönkretette a gyomrát, hogy naponta tucatszor volt hasmenése. Amíg pedig az anyuka Noémi mellett volt a kórházban, addig a többi gyermekkel az édesapa volt otthon. Ő gondoskodott róluk.

Beszélgetésünk felénél Noémi büszkén mutatja meg a testvéreivel közös „nagylányos" szobáját, ahová édesapjuk egy galéria ágyat szerelt a nagyobbaknak. Edina és Noémi mosolyogva másznak fel az ágyakra, anyukájuk pedig elmerengve nézi őket. Arról kérdezem, hogy honnan van ennyi ereje. „Onnan, hogy láttam Noémin, hogy mekkora harcos.

28 hetes terhes voltam a negyedik lányommal, amikor kiderült Noémi betegsége. Imádom, szeretem a legkisebb gyermekemet, de megkíméltem volna attól a rengeteg stressztől, amit akkor éreztem. Mert biztos vagyok benne, hogy Edina a pocakomban mindent átélt, amit én, amikor ömlött a gyerekem orrából a vér, vagy amikor azért fohászkodtam, hogy ne kelljen gégemetszést csinálniuk az orvosoknak" – meséli

Krisztina és párja, nagyon nyíltan beszélnek a gyermekeik előtt Noémi állapotáról. „Annak vagyunk a hívei, hogy őszintén mondjuk ki a dolgokat. Bár minden vágyam, hogy meggyógyuljon, és Noémit is lássam felnőni, nem hazudok neki az állapotáról." Időközben ismét körülöttünk vannak a lányok. Míg Edina a pulóveremet kezdi simogatni, addig Noémi rám néz, és azt mondja. „Tudod az én fejembe csúnyaság volt. De már nagyon szeretnék oviba menni!" Noémi nagy álma, hogy a Katica csoport büszke tagja legyen. Januárban már megkapta volna a védőoltásokat is, azonban egy novemberi vizsgálaton megint láttak két kis foltot az orvosok. „Nem tudták megmondani róla, hogy mik azok – mondja Krisztina. Így január 30-án kell ismét MR-re vinni Noémit. Erre a dátumra kaptunk időpontot. Nagyon aggódóm, mert nem tudjuk mi nő ott megint. Mi az, ami 1 millimétert nő havonta? Mindannyian reménykedünk abban, hogy nem áttét..."