Laklóth Aladár nem adta fel a lovaglást balesete után sem

Mohikánnak hívják, nagyon jóban vagyunk. Hála az itteni tulajdonosoknak, még azt is megengedik, hogy egyedül kimenjek vele a környékre. Ilyenkor másfél-két órát lovagolok a szabadban, elbarangolok a környéken, jól kiszellőztetem az agyam. Komolyan mondom, ennél nagyobb nyugalmat el sem tudok képzelni, mint amikor ketten a lóval eltűnünk a világ elől. Hallatlan boldogság ez.

Csak így tudtam átvészelni ezt az időszakot, hogy ne veszélyeztessek senkit, de mégis tudjak sportolni. Így éltem túl a bezártságot.