Agresszivitást keltő játékok - A te gyereked mivel játszik?

A játékboltok polcai és a mesecsatornák reklámjai tele vannak puskákkal, robotokkal, nindzsákkal, ijesztő arcú radírokkal, fogukat vicsorgató mütyürökkel - és akkor még be sem néztünk a videójátékboltba. Már két-hároméves gyerekek is olyan dolgokkal játszhatnak, amelyek agressziót szülhetnek. Nem könnyű hát eldönteni, hogy mi lehet ártalmas, hogy mit engedjünk meg a gyereknek, ami az életkorának és feklettségi szintjének is megfelelő - de nem lehetetlen.

A játékok éppúgy nevelnek, mint a családi környezet

A picik nem kész világnézettel születnek, a viselkedés szabályait a szüleiktől tanulják, valamint a környezetükbeli emberek viselkedését másolják. Az idő előrehaladtával folyamatosan bontakozik ki bájos jellemük, bár a másfél-kétéves koruk körül megjelenő, "én, enyém, nem adom" hármas miatt agresszívnek tűnhetnek, mintha senkire se lennének tekintettel - ilyenkor azonban csak saját határaikat és énjüket fedezik fel. Ez természetes jelenség, melyet az anyuka és az apuka nevelése tarthat kordában.

Csakhogy ahogy cseperednek, a gyerekek gondolkodását, viselkedését és érzelmi világát nemcsak a szűk család, hanem a külvilágból érkező ingerek is egyre jobban befolyásolják. Ezért lehet veszélyes sok olyan játék vagy mese, esetleg számítógépes program, ami a durva viselkedést mutatja meg számukra. A gyerekek utánozva tanulnak, és ugyanúgy, ahogy fakanállal kevergetik a láthatatlan főzeléket, játszanak karatésat is az óvodában egy film hatására. Ami még aranyosnak is tűnhet egészen addig, amíg meg nem sérül valaki. Ha túl sok ilyen külső káros hatás éri a gyereket, akkor deformálódhat az értékítélete, és átveheti a képernyőn látott vagy eljátszott agressziót.

Veszélyes hatások

Különösen igaz ez az érzelmileg elhanyagoltabb gyerekekre, akiknél a családi példa helyett egyre nagyobb teret tölt be a tévében vagy számítógépen látott agresszív viselkedés. A csak úgy, a tévé elé leültetett, magára hagyott gyerek nagyon sok, számára érthetetlen dolgot lát - és fogad el természetesenek. Megszokja a vért, a különböző erőszakos megnyilvánulásokat a kiabálástól a lövésekig. Az ingerküszöbe megemelkedik, és egy olyan képsor, amitől egy átlagos gyerek elsírja magát, számára már megszokott dolog lesz. Ez a viselkedésében is megjelenik, és nem feltétlenül hatja meg, ha egy társának például játék közben fájdalmat okoz.

Ez a folyamat nyilván nem minden gyereknél zajlik le, és a legtöbb gyerek nem elhanyagolt. Ettől függetlenül nem árt odafigyelni, hogy minél kevesebb káros hatás érje a csemetét, mert ezek minden gyermeket befolyásolnak, csak a mértéke változó.

Vékony a határ a fantáziavilág és a valóság között

Mivel a kicsik fejében a mese és a valóság között nincs olyan éles határvonal, mint a felnőtteknél, sokszor azt gondolják, hogy amit a képernyőn látnak és átélnek, az a valóságban is ugyanúgy működik. Tehát, ha Tom egy lapáttal laposra veri Jerry-t, és a következő kockán az egér már vígan és egészségesen rohangál tovább, akkor az oviban Pistikét is fejbe lehet verni lapáttal, hiszen az vicces, a mesében is mindenki nevetett, és Pistike feje is majd egy szempillantás alatt helyrejön.

Megelőzésként először is nem mindegy, milyen mesét néztek, másrészt fontos mesenézés vagy játék közben elmagyarázni a kicsinek, hogy amit ott lát, az nem a valóság és a mesebeli vagy játékbeli szabályok nem érvényesen a való életben.

Agresszivitást keltő, kerülendő játékok

Általánosságban véve azokat a játékokat - legyen itt szó akár társas fajtáról, akár számítógépesről - tanácsos kerülni, amelyekben szándékosan ártani kell valakinek, vagy törvényt kell sérteni a cél eléréséért, és a győzelemhez a legkíméletlenebb játékos jut. Erősen elkerülendő, ha a játékban háborúzni kell és katonákat lelőni, vagy bűnszövetkezet tagjaként gyilkolni, csalni.

Számítógépes játékok közül főleg az úgynevezett FPS - First Person Shooter - típusúakat érdemes mellőzni. Ezeket játszva nagyon erősen beleéli magát a játékos az adott karakter szerepébe, és így tesz változatos módokon embereket vagy szörnyeket ártalmatlanná - régen hasonló szimulációs játékokkal segítették a katonákat kegyetlen harcossá nevelni. Jó vigyázni arra is, hogy, ha a családban az apuka szereti ezeket játszani, ne a gyerek előtt tegye. Ha egy programról első látásra nem tudod eldönteni, hogy a gyerkőcödnek való-e, segít az ESRB szervezet osztályozása, mely korosztályonként ajánlja az adott játékot. Még így is jó utánanézni előre, hogy nincsenek-e túl reálisan megjelenített harcos jelenetek benne.

Nem elég azonban csupán a számítógépes játékokkal foglalkozni, hiszen a kisebbeknél, főleg a fiúknál már óvodáskorban előjön a kérdés, hogy tanácsos-e neki fakardot, pisztolyt, ágyút venni. Nehéz eldönteni, hogy ha ezekkel játszik, akkor azzal károsan befolyásolod-e a jellemét, vagy sem, és ráadásul a szakértők közt sincs a témában egyetértés.
Ugyanakkor megszoktuk, hogy a fiúk fiús játékokat játszanak, a bennük lévő természetes késztetéseket pedig valahogy levezetik, birkóznak, kergetőznek, versenyeznek és igen, kardoznak. Ha nem boltban vásárolt játékokkal, akkor botokkal. Ezek ellen, ha már játszik ilyet a gyerkőc, túl sokat nem tehetsz, de fontos, hogy a helyes mederben tartsd ezeket a szórakozásokat, és olyan szabályokat állíts fel, melyek reálisak, és melyek megfelelnek az életben felállított, hasonló szabályoknak.