A nő, akinek mindenki megvolt, aki számít

Annie 1949. október 2-án született Connecticutban egy nagy, hatgyerekes család harmadik porontyaként. Édesanyja tánctanár volt, édesapja pedig az amerikai légierő alezredese. Mint minden jóravaló katonacsalád, ők is rengeteget költöztek. Nekem ez nagyon ismerős, az én gyerekkorom is ezzel telt. Ha az apát áthelyezték, ment utána az egész família. Gyerekkori utazásai tették Annie-t érdeklődővé és nyitottá a világ felé. Első képét a vietnami háború idején kattintotta, amikor épp a Fülöp-szigeteken állomásoztak a családjával. Édesanyjára úgy emlékszik vissza, hogy mindig volt egy 8 mm-es fényképező a kezében, így tehát volt kitől örökölni a szenvedélyt és a masinát is.

Középiskolás korára meglepően jól rajzolt, festett, írt és zenélt is. Tehetségét a San Francisco-i Művészeti Iskolában kamatoztatta, ahol a sok érdekes kihívás közül a fotózás fogta meg a legjobban. Kiemelkedőnek bizonyult, így tanárai jó reményekkel engedték útjára. Nem tévedtek, mára ugyanis Annie Leibovitz neve egyet jelent a professzionális fotózással. Karrierje 1970-ben kezdődött, amikor a Rolling Stones magazinnak kezdett fotózni. Ahogy az lenni szokott, szépen megmászta a szamárlétrát. Lóti-futi fotósként kezdte, de amikor látták, hogy más, mint a többiek, egyre jobb munkákat bíztak rá. Annie képeiben mindig volt valami a többi, "semmilyen" fotóval szemben. Három év kemény munka után őt nevezték ki a zenei magazin vezető fotósának. Ezt a pozíciót a következő tíz évben sikeresen meg is tartotta. Sőt, a Rolling Stones együttes hivatalos fotósa lett.

Végigkísérte a bandát a nagy amerikai turnéjukon és több ezer képet készített. Azt mondják, hónapokat töltöttek együtt, Annie pedig minden pillanatukat megörökítette. Talán ma már mindez nem számít újdonságnak, hiszen tudjuk, ez egy fotós dolga, akkoriban viszont ez adta meg a "valamilyenségét" a Leibovitz-képeknek. Amikor Mick Jagger például felsértette a kezét és össze kellett ölteni, Annie zavartalanul végigfotózta az eseményeket a kórházban, a liftben, az orvosi szobában. Hiába néztek rá értetlenkedve, hogy mégis, ez miért fontos, ő csak vállat vont és kattintgatott. Ugyanilyen lelkiismeretesen dokumentálta az egyszerű, a fáradt pillanatokat, a reggeliket, a közös hülyüléseket, no, és persze a koncerteket, a vad bulikat is. Képeiben minden benne volt szavak nélkül is. Úgy vélte, minek unalmasan beállított képeket csinálni, amikor az élet sokkal színesebb és jobb rendező. A koncertkörút után Annie még egy darabig a zenei magazinnál dolgozott, lassan azonban kezdte bontogatni saját szárnyait is. Egyre nagyobb örömét lelte a sokkal csendesebb, meghittebb és személyesebb fotózásokban, portrék készítésében.

1980. december 8-án azt a feladatot kapta, hogy fényképezze le John Lennont a magazin címlapjára. Lennon azonban nem akart egyedül szerepelni a képen, ragaszkodott hozzá, hogy szerelmével, Yoko Onóval együtt pózoljanak. Annie megkérte őket, hogy feküdjenek a földre, majd szólt Lennonnak, hogy akkor vetkőzzön le. Yoko visszakérdezett, hogy ő is levegye-e a pulóverét, mire Annie határozottan azt mondta: "Maradjon minden rajtad!" John Lennon láthatóan fázott és közelebb kucorodott a szerelméhez, Annie pedig lekapta a tökéletes pillanatot, ami örök életére híressé tette. Amikor megmutatta a párnak a fényképet, John Lennon azonnal rávágta: "Meg kell ígérned, hogy ez lesz a borítón. Ez a kép tökéletesen jellemzi a kapcsolatunkat." Ez volt az utolsó közös képük, az utolsó közös szerelmes ölelésük. Öt órával később John Lennont agyonlőtték.

A nyolcvanas években Annie kilépett a rock-fotós életből, és sokkal inkább a divat, a színek és a szépség felé fordult. A hatalmas sikerű Lennon fotó után rájött, ez az, amit csinálni szeretne. Sztárokat megmutatni úgy, ahogy másnak nem engedik. Híres embereket, művészeket fotózni úgy, hogy a képeken tükröződjön legnagyobb félelmük, gyengeségük, emberi oldaluk, szerethetőségük, egyszóval minden, amitől hús-vér embernek tűnnek. 1983-tól kezdett a Vanity Fairnek dolgozni, ezzel pedig megteremtette magának a lehetőséget arra, hogy úgy fotózzon, ahogyan szeretne. Így születtek olyan híres képek, amikre biztosan mindenki emlékszik.

Ezek közé tartozik Demi Moore 1991-es híres meztelen képe, amikor várandóssága végéhez közeledve az egész világ elé tárta óriási, gömbölyű pocakját. Nagy húzás volt ez, Annie és Demi részéről is. Először sokkoltak, később divatot teremtettek. Mára nincs olyan várandós sztárkismama, aki ne szeretne egy hasonló címlapot: többek között Britney Spears, Christina Aguilera, Monica Bellucci, Cindy Crawford és Mariah Carey is megmutatták magukat hasonló pózban. 1992-ben ismét nagyot dobbantottak Demi Moore-ral: a tetőtől talpig meztelen színésznőre öltönyt festettek a sminkesek, Annie pedig így fotózta le. Ma már nem olyan nagy talány a testfestés, de ismétlem, 1992-t írtunk.

Egyik kedvenc képemen Whoopi Goldberg szerepel. Annie gondolt egy nagyot, és belefektette egy kád tejbe, erőteljesen, mégis édesen utalva a színésznő bőrszínére, származására. Csak a kezei és lábai látszanak ki a tejből, és persze az arca - a szokásos arckifejezéssel. Ha pedig az arckifejezésnél járunk: Meryl Streepről olyan fotót készített, amelyen olyan az arca, mint egy maszk, mert az egészet fehérre mázolták. A színésznő ezt próbálja levenni, húzza jobbra, balra.

Persze meg lehet vonni a vállunkat és azt mondani: "És akkor mi van? Ilyet én is tudok." Lehet, hogy igen. Itt nem a szép világítás vagy a csodás háttér a lényeg. Az ötlet és az üzenet a fontos. Ez ösztönzi ugyanis az embert gondolkodásra. Itt van mindjárt Leonardo DiCaprio hattyús fotója. Akárhányszor látom, mindig az jut eszembe, hogyan sikerült azt a hattyút rávenni, hogy ilyen szépen odahajtsa a fejét az akkor még ártatlanul fiatal Leonardo nyakára? Annie Arnold Schwarzeneggert egy fehér lóra parancsolta fel félmeztelenül, lefényképezte Angelina Jolie fél fenekét és tetoválásait egy kád vízben, a mindig jólöltözött George Clooney-t pedig gumicsizmába bújtatta.

Sőt, több tucat sztárt vett rá, hogy repüljenek vele a mesék birodalmába és bújjanak egy-egy hercegnő vagy királyfi bőrébe. Így lett Jennifer Lopez és Marc Anthony kettőséből Jázmin és Aladdin, Roger Federerből Arthur király, David Beckhamből szőke herceg, Rachel Weiszből Hófehérke, Penelope Cruzból a Szépség és szörnyeteg Belle-je, Olivia Wilde-ból a gonosz királyné. Sőt, egész meséket is megfotózott néha. Natalia Vodianova szupermodellel az Alíz Csodaországbant jelenítették meg elképesztő hátterekkel és ruhakölteményekkel. Keira Knightley színésznővel pedig az Óz a nagy varázsló történetét kattintották végig, szintén irigylésre méltóan szép ruhák, szereplők, tájak közepette.

Karrierje csúcspontja talán mégis az volt, amikor II. Erzsébet királynőről készített pár fotót, akinek azt mondta, szerinte jobbak lennének a képek, ha nem viselne koronát, mert túlságosan elnyomja a szép palástja pompáját. A királynő kissé megsértődött a kérés hallatán, végül maradt a korona, bár készült korona nélküli kép is. A dolgot persze felfújta az udvar, mondjuk valóban elég kényes dolog egy királynőt arra kérni, hogy vegye le a koronáját. No, de Annie Leibovitz már csak ilyen. Szereti a meghökkentő dolgokat.

Magánéletéről nem sokat tudunk, meglehetősen zárkózott. 1989-ben kezdett romantikus, leszbikus élettársi kapcsolatot Susan Sontag író, politikai aktivistával, de erről a kapcsolatról csak az írónő 2004-es halála után beszélt először. Annie-nek három gyermeke van, a legidősebb, Sarah Cameron Leibovitz 2001-ben született, amikor a fotóművész 52 éves volt! Másik két ikergyermeke, Susan és Samuelle béranyától született 2005-ben.

Annie-nek folyamatosan nyílnak újabb és újabb kiállításai, jelennek meg könyvei. Jelenleg ő az egyik legkeresettebb, leghíresebb női fotós a világon, akiről a divat- és művészszakma kivétel nélkül tudja: kissé nehézkes vele együtt dolgozni mostanában, de a végeredmény bizonyosan lenyűgöző lesz.