internetfüggés a nap cikke meleg iskola tábor nevelőintézet függőség kamaszkor átnevelőtábor gyerek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
"Napjainkban több mint 200 átnevelőtábor vagy ahhoz hasonló nevelőintézet működik világszerte, melyben fiatalok tízezrei élnek. Ezek az intézmények minden törvényi szabályozás és felügyelet nélkül működnek" - így kezdődik az a megtörtént eseményeken alapuló film, amely után bárkiben felvetődhet a kérdés: hogyan lehetséges mindez? A Life.hu utánajárt, valóban működnek-e, s ha igen, mit lehet tudni a törvényen kívüli, kegyetlen módszerekkel dolgozó, problémás gyerekekből talán még problémásabb felnőttet nevelő táborokról.

Néha a legjobb szülői szándék mellett is valahol, valahogy elcsúszik a gyereknevelés. Különösen kamaszkorban éleződhetnek ki végletesen a problémák, de ma már a kiskamaszkorban lévő 11-13 éves gyerekek egy része is sokkolhatja szélsőséges magatartásával szüleit és a környezetét. Alkohol- és drogfogyasztás, véget nem érő bulizások, iskolakerülés, függőségek, agresszív magatartás jellemezheti a deviáns magatartású gyerekeket, esetleg az, hogy kerülnek minden olyan tevékenységet, amely felelősséget vagy energiabefektetést igényelne. A nevelő szándékú beszélgetéseket - ugyanúgy, ahogy a keményebb hangvételű számonkéréseket is - elutasítják, a kilátásba helyezett megvonások - látszólag - hidegen hagyják őket, a kirótt büntetésekről meg egyszerűen nem vesznek tudomást.

Thinkstock
Thinkstock

Gyerekkínzás a "gyerek érdekében"?

Azt, hogy ki, mikor és mit rontott vagy mulasztott el, hogy ki a felelős a fiatal deviáns viselkedéséért és a pedagógiai szempontból kilátástalannak tűnő helyzetért, ilyenkor már nagyon nehéz megragadni. Nagy valószínűséggel sok, alattomosan ható tényezőben lehet keresni az okokat, és nem lehet határozottan egyetlen emberre vagy egyetlen eseményre rámutatni. Vagyis lehet fennakadni egy deviáns kamasz lehetetlen viselkedésén, lehet megbotránkozni durva kommunikációján is, de a nevelő szándék nem kereshet olyan pedagógiai eszközt, amely a fiatal fizikai-lelki épségét veszélyeztetné. Ráadásul kérdéses, hogy a brutális eszközökkel megtört gyerekek mekkora - sokszor egy életen át ható - sérülésekkel kerülnek haza a táborból.

Az Átnevelőtábor (Boot Camp) című kanadai-amerikai thriller (2007) ezzel a roppant érzékeny témával, a deviáns gyerekek számára létrehozott átnevelő-büntetőtábor jelenséggel foglalkozik, és a rendező, Christan Duquay témaválasztása nem volt véletlen. Igaz történetet dolgozott fel, hiszen szerte a világon napjainkra már közel 200 átnevelőtábort létesítettek a renitens gyerekek számára. A rendező a filmen keresztül próbálja meg felhívni az emberek figyelmét arra, hogy a táborokban minden alapvető jogtól megfosztott gyerekek tízezrei élnek. A filmben a gyereküket táborba küldő szülők ugyan nincsenek tisztában a táborvezetés kegyetlen, a gyerekeket megnyomorító, kihasználó módszereivel, ám a valóság az, hogy a szülők nagyon is tisztában vannak azzal, sőt beleegyezésüket adják hozzá, hogy az átnevelőtáborban, ahol a gyerekek fogolyként élnek, a nevelők olyan "pedagógiai eszközöket" használhatnak, amelyek messze esnek a civilizált társadalom által használt módszerektől. Mindezt persze a "gyerekek érdekében".

A film alapján tudhatjuk, hogy a gyerekek éheztetése ugyanúgy eszköze az ego megtörésének, mint a fizikai bántalmazás vagy az uniformizálás. Nincs mód egyéniségük megélésre, egyetlen parányi homokszemmé zsugorítják őket, ahol egy idő után a cél a puszta életük megőrzése. Ezért mindenre képesek, árulásra, megalkuvásra és arra is, hogy a nevelők jóindulatának elnyerése reményében eltapossák társaikat.

Kína - A netfüggést elektrosokkal gyógyítják

2009-ben Kínában egy sokkoló tragédia irányította a figyelmet az átnevelőtáborokra, ahol netfüggő fiatalokat brutális eszközökkel próbáltak szenvedélyükről leszoktatni. Egy gyermek belehalt az átnevelésbe, míg 14 éves társa fizikai-pszichés bántalmazása után válságos állapotban került kórházba a táborból.

Egy akkori felmérés (China Youth Internet Association) szerint valószínűleg közel 400 átnevelőtáborként funkcionáló "rehabilitációs" intézmény működött Kínában, amelyek jellemzően magánkézben voltak, működési engedéllyel nem rendelkeztek és pedagógiailag-szakmailag elfogadhatatlan módszereket alkalmaztak. Az országban állami intézmények is kínáltak ellenőrzött megoldásokat, a szülők egy része mégis a drága és kegyetlen módszerekkel operáló magántáborokat választotta, pedig akkoriban - egészen 2009-ig - nem tekintették a netfüggőséget mentális betegségnek. Ezekben a drága táborokban gyakori volt az elektrosokk is, mint függőség elleni módszer. Kínában egyébként 10 millióra tehető a netfüggő fiatalok száma, és a pekingi közbiztonsági szolgálat adatai szerint a kínai fiatalkorú bűnözők háromnegyede netfüggő.

Thinkstock
Thinkstock

Malajziai átnevelőtábor - a túl nőies fiúk számára

2011-ben Kuala Lumpurban is megjelentek az átnevelőtáborok. A speciális átnevelőtábort a túl nőiesen viselkedő fiatal fiúk számára kellett létrehozni, és a tábor nem titkolt célja a valós vagy vélt meleg hajlamtól való eltérítés volt. Hiába szólalt fel a radikális módszer ellen Shahrazit Abdul Jalil, a nők ügyeiért felelős miniszter, a tartomány konzervatív vezetése szerint túl nagy a veszélye annak, hogy a tábor nélkül ezek a fiatalok homoszexuálissá vagy transzvesztitává váljanak. Malajziában a szülőket is hibáztatják a gyerekek feminin viselkedéséért, így nem tartják alkalmasnak a gyerekek helyes úton tartására - vagyis a tábor szükséges ahhoz, hogy a 13-17 év közötti fiúk ne váljanak meleggé.

Dél-Korea - Akár a rossz tanulmányi eredmény miatt is bekerülhetnek a gyerekek

2012 végén röppent fel a hír, mely szerint Dél-Koreában is népszerűek a szülők körében az átnevelőtáborok, és Koreában a fiataloknak nem kell durván deviáns módon viselkedni ahhoz, hogy néhány hétre átnevelőtáborba kerüljenek. Elég a tiszteletlen magatartás a szülőkkel szemben, a "visszabeszélés" vagy az elvártnál alacsonyabb iskolai teljesítmény ahhoz, hogy a szülők tábori felügyelők gondjaira bízzák csemetéiket. A táborban aztán "katonai módszereket" alkalmaznak: fizikai állóképességüket erősítik, többek között órákig kell félmeztelenül hasalniuk a hóval borított fagyos földön, máskor súlyos farönkökkel kell erőgyakorlatokat végezniük a végkimerülésig.

Mit mond a pszichológus?

Majsai László pszichopedagógus szerint a tényekből kell kiindulni:

- Az utóbbi évtizedekben egyre korábban, egyre súlyosabban és egyre szélesebb körben jelentkeznek a gyermek-kamaszkori devianciák, sőt, olyan káros viselkedésformák is gazdagítják a listát, amelyek korábban jellemzően, vagy kizárólag a felnőtt társadalmat jellemezte (drogbetegségek, játékszenvedély, súlyos testi sértéssel járó bűncselekmények, prostitúció, és sajnos még sorolhatnám.

- Egyre több a lelkileg - sőt testileg is! - elhanyagolt gyermek, melynek hátterében okként, vagy kifogásként sokszor "időhiányra", rohanó életmódra, létbizonytalanságra, kiszámíthatatlan külső tényezőkre hivatkoznak a szülők. Fontosnak tartom, hogy ezek néha valós okok, de néha csak kifogások.

- Az iskolákban dolgozó pedagógusok presztízsvesztése, emberi és szakmai "semmibevétele" - mind az oktatási rezsimek, de sokkal inkább a szülők részéről - a szinte teljes eszköztelenségig vezetett, ami az iskolai rendek, szabályok, elvárások, értékek elfogadtatását-betartatását lenne hivatott megsegíteni. Itt nem a ki nem vívott tiszteletről van szó, azt gondolom, ha egy pedagógus nem képes elfogadtatni magát, kivívni azt a valamit, amit régen tiszteletnek neveztek, az főként az ő hibája, másodsorban a szülőké és csak legvégül a gyerekeké, hanem arról az alaphelyzetről, amiben kialakul a tanulás-tanítás folyamata, a "nevelődés", egy általánosan elfogadott értékrend kialakításának lehetősége.

Mindezeket azért tartottam fontosnak leírni, mert azt gondolom szülőként, pedagógusként, szakemberként, vagy "csak" emberként is feladatunk keresni és megtalálni azokat az adekvát és sikert ígérő módszereket, amelyekkel a fenti tényeket módosíthatjuk, átalakíthatjuk, megváltoztathatjuk!

Egy biztos, nem az az út vezet célhoz, amit a film sugall, vagy ami az "átnevelőtáborokban" zajlik. Egy személyiség (különösen a kialakulófélben lévő) fejlődésének, fejlesztésének nem lehet eszköze brutalitás, testi és szóbeli agresszió, megalázás, megfélemlítés. Ezek, függetlenül attól, hogy milyen "betegségből" próbálják meg "kigyógyítani" a gyerekeket, olyan testi és lelki sérüléseket és "betegségeket" alakítanak ki, amelyek az esetek túlnyomó többségében súlyosabbak, mint azok, amik miatt a "kúrát" elkezdik. Ha a negatív magatartásformákat egy másik negatívval próbáljuk kioltani, akkor ezzel a "tanulási-tanítási" folyamattal (a fent említett kegyetlen és borzalmas eszközökkel) egy olyan értékrendet alakítunk ki a gyerekekben, ami félelmen és nem elfogadáson alapul, ami nem a valódi probléma elemzését és a megoldáskeresést segíti, hanem elijeszt attól, hogy felvállalja és próbálja megszüntetni azt.

Mi lenne a legcélszerűbb és legsikeresebb megoldás? Néhány dolog, ami nagyon fontos lehet:

- Meg kellene érteni és elfogadni, hogy gyermekeink egy másik "nyelvet" értenek/beszélnek, és ezért nekünk és a velük foglalkozóknak meg kell tanulnunk ezt a nyelvet.

- Találnunk kell időt arra, hogy velük legyünk (és nemcsak testben, de lélekben is!). A mennyiség és minőség arányának elve itt úgy érvényesül, hogy: 5-10 perc intenzív és kizárólagosan "egymásrafigyelős" együttlét sokkal többet ér, mint egy egylégtérű - egymásmelletti lét 5-10 órán át.

- Nyíltan és őszintén beszélni problémákról (anyagi, kapcsolati, egzisztenciális gondokról, drogokról, szexről) a gyermekeinkkel, természetesen az ő "szintjükön".

- Nem utolsósorban szövetkezni és "egy követ fújni" mindazokkal, akik időben és térben egyszerre foglalkoznak velük.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.