Kevesen gondolnak szívesen a saját halálukra, és még kevesebben hajlandók elképzelni, mi lesz az, amit megbánnak a halálos ágyukon. Egy haldoklók mellett dolgozó hajdani brit ápolónő könyvet írt arról, mik azok a dolgok, amiket az emberek visszatekintve a leginkább megbánnak.
Bronnie Ware, aki hospice-házban ápolt betegeket életük utolsó néhány hetében, arról számolt be, meglepő, milyen sok haldokló bánja meg halálos ágyán ugyanazokat a dolgokat. Az talán nem újdonság, hogy leginkább az élet egyszerű részleteire gondolunk megbánással, például arra, miért nem tartottuk a kapcsolatot a barátainkkal, vagy miért nem voltunk őszinték önmagunkhoz. A volt ápolónő arról is beszámolt, hogy a férfiak többsége sajnálta, hogy túl keményen dolgozott, sokan pedig azt bánták meg, hogy nem volt bátorságuk gyakrabban kimutatni az érzelmeiket.
Az ápolónő így írt betegeiről: "Én azokat az embereket láttam el, akik hazamentek meghalni, és rendkívül értékes időszakot osztottak meg velem. Az emberek hatalmasat nőnek a halál árnyékában, és néhány változás egyszerűen fenomenális. Mindenki érzelmek egész sorát tapasztalja meg, a tagadástól a félelmen, a dühön, a megbánáson, a még több tagadástól a legvégén bekövetkező elfogadásig. Végül azonban minden egyes betegem megtalálta halála előtt a lelki békéjét. Amikor arról kérdeztem őket, mit bántak meg, vagy mit tettek volna másképp az életükben, újra meg újra ugyanazok a témák merültek fel.”
Az ápolónő szerint az idősek a következő öt dolgot bánták meg a leggyakrabban:
"Bárcsak lett volna bátorságom, hogy önmagamhoz hűen éljem az életemet, ne mások elvárásai szerint!”
"Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!”
"Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzelmeimet!”
"Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal!”
"Bárcsak hagytam volna, hogy boldogabb lehessek!”